Hónap: 2017 február

Szalóki Ági azok közé a felnőttek közé tartozik, akikben élénken él a gyermek, s így sosem okozott gondot neki, hogy azonnal megtalálja a hangot a közönségével.

A játékosság és az élet komoly dolgai jól megférnek nála egy gyékényen, így a koncertjein a kicsik és kísérőik is azt érzik, hogy nekik szólnak a dalok. Az apróságok számára ablakot, ajtót nyit a nagyvilágra, a felnőtteket pedig visszavezeti a gyermekkorba, ahol még olyan őszintén és egyértelműen kerestek válaszokat a kérdéseikre, hogy az magában hordozta a megoldás ígéretét.

Mivel nem osztja korcsoportokra a közönségét, megtalálja a gyermekben a felnőttet, a felnőttben a gyereket. Koncertjei egyszerre nyújtanak irodalmi és zenei élményt, hiszen a dalai zömmel megzenésített versek – József Attila, Tamkó Sirató Károly, Szabó T. Anna, Erdős Virág, Jónás Tamás és Garaczi László – melyekhez ő maga és – ezen a lemezen – Fenyvesi Márton írt zenét. S mivel nem csak életkori határokat nem állítottak, hanem zenei stílusok terén is szabadkezet adtak maguknak, így a világ számos országának népzenéjéből, illetve a könnyűzene és a jazz világából merítettek ihletet.

Így születtek meg az igényes dalok, amelyek egyformán szórakoztatóak, izgalmasak, elgondolkodtatóak, s tökéletesen hatalmukba kerítik, elvarázsolják a közönséget. Páratlan arányérzékkel állítja össze a lemezek, koncertek műsorát, s minden veretes szöveghez biztos kézzel találja meg szerzőtársaival a megfelelő dallamvilágot. Itt nincs negédes gügyögés, helyette remek szójátékok, ritmusok teszik azonnal megjegyezhetővé a szöveget, s szinte vonzzák a közönséget arra, hogy velük dúdolja, dobolja, énekelje a számokat.

Nincsenek tabu témák, így ezek a családi koncertek, lemezek, remek apropóul szolgálnak arra, hogy a meghallgatásuk után alaposan körbejárja a család a dalokban szereplő kérdéseket.

Számtalanszor van úgy az ember, hogy érzi, beszélgetni kellene a csemetével az élet nagy, vagy apróbb, mindennapi kérdéseiről, csak éppen azt nem tudja, miként is fogjon hozzá. Nos, ezek a dalok jó alapot szolgáltatnak hozzá, hogy terítékre kerüljenek prózai és zenei megbeszélnivalók, hogy a születéstől az elmúlásig bármiről szót válthassunk.

Szeretem Szalóki Ági dalait, mert egyszerre hordozzák magukban a gyermeki játékosságot, a humort, a líraiságot és a realitást, s mindezt fantasztikus mértékletességgel. A törékeny előadó kristálytiszta éneklése, hitelessége és végtelen művészi alázata, már önmagában is remek útmutató a felnövekvő generáció számára, miszerint csak ennyi szívvel, lélekkel és hozzáértéssel érdemes színpadra állni, vagy tenni a dolgunkat az élet bármely területén.

Ági koncertjei számomra az abszolút kikapcsolódást, zenei belefeledkezést jelentik, ugyanakkor nagyszülőként a tökéletes sorvezetőt. A dalain keresztül a játéktól a szerelemig, a technika szerepétől az etikai kérdésekig mindenre van kínálat a repertoárjában, amiért sok szülő és nagyszülő lehet hálás neki. Nem csak a csodás dalokat tolmácsolja nekünk, hanem általuk varázslatos, szivárvány hidat épít a generációk közti beszélgetésekhez, melyen élvezet kézen fogva átsétálni, s a túl végen meglelni a válaszokat.

Vincze Mara

Szalóki Ági – Körforgás koncert

Sokunknak okoz gondot, hogy miként is magyarázzunk el gyermekeinknek, unokáinknak olyan dolgokat, fogalmakat, melyekkel először találkoznak. Egy biztos, hogy maximum rövid ideig odázhatjuk el a válaszadást, mert a legkisebbekben is munkál a türelmetlenség, kíváncsiság, s ha sokáig halogatjuk, akkor legközelebb nem hozzánk fordulnak a válaszért.

A mesék nagy segítséget jelentenek. Csak meg kell találnunk a vezérfonalat, s máris kezünkben a megoldás. Fontos, hogy már akkor nagy körültekintéssel járjunk el, amikor kiválasztjuk a lefekvés előtt olvasandó meséket, s ugyanígy kell tennünk akkor is, ha mesefilmet, vagy mesejátékot választunk. Néhányan úgy érzik, hogy erőltetett dolog a korhatáros kategória, pedig pont ez teszi lehetővé, hogy a kicsik számára is érthető legyen a mondanivaló.

Mindennek ideje van. A figyelmes szülő, nagyszülő, hamar felméri a gyerek érdeklődési körét, így onnan válogat nézni, olvasni valót. Ehhez persze arra is szükség van, hogy ne sajnáljuk az időt a meseolvasásra, közös bábszínházi, meseszínházi előadásokra, és azok megbeszélésére. Meg sem kell várnunk a kérdést, mindig beszéljük meg értik-e kicsit a látottakat, hallottakat.

Így nem csak megértik a történetet, hanem azt is megszokják, hogy nyugodtan kérdezhetnek, mert mi felnőttek türelmesen válaszolunk nekik. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű, hiszen, – főleg ott, ahol több gyerek van – bizony mindig akad teendő, de ezeket a beszélgetések megejthetjük akár főzés, vagy vasalás közben is.

Saint-Exupéry Kishercegéből is tudhatjuk, hogy milyen szárnyaló fantáziájuk van a gyerekeknek. Hiszen amit mi felnőttek kalapnak látunk a rajzukon, az nekik elefántot emésztő óriáskígyó. Csukás István Keménykalap és krumpliorr című könyve és a belőle készült film is rengeteg tanulsággal szolgál, s akárcsak a mesék, gyerekdarabok, bábjátékok fejlesztik a lurkók erkölcsi érzékét. Ezért is fontos, hogy sok mesét halljanak, láthassanak, mert így a saját életkoruknak megfelelő módon kapnak választ az élet nagy kérdéseire.

Korunk remek divatja, hogy ezek a mesejátékok már interaktívak, s így maguk a gyerekek is beleszólhatnak a történetbe, s szórakozva tanulnak, szinte észrevétlenül alakítja az igazságérzetüket, erkölcsi érzéküket, kommunikációs készségüket.

Persze szükség van a klasszikusokra is, mert a gyermekkor nem múlhat el varázslat nélkül. Kellenek a királylányok, tündérek, lovagok, a régi és mai hősök, hogy példaképeket találjanak és átéljék a csodákat.

S nekünk felnőtteknek is pozitív töltést jelent, hogy ezekben a könyvekben, bábjátékokban mindig győz az igazság, a jó elnyeri jutalmát, a rosszak pedig megbűnhődnek. S bizony jó kapaszkodó valamennyi ahhoz, hogy olyan bonyolult kérdéseket is megvitathassunk, mint a kirekesztettség, vagy ha kilógunk a sorból, mások vagyunk, mint az átlag.

Február 19-én, vasárnap délelőtt az Óbudai Kulturális Központban A csúnya kacsa története megannyi izgalmas kérdést vet fel és válaszol meg, de még bőven marad beszélgetnivaló a mesével kapcsolatban otthonra is.

A csúnya kacsa

Március 18-án a Csillaghegyi Közösségi Ház MOZITITOK sorozatában Till Attila tavaly tavasszal bemutatott Tiszta szívvel című filmje lesz látható. A filmet beszélgetés követi, a nagysikerű produkció egyik főszereplője, Fenyvesi Zoli lesz a meghívott vendég, és az alábbi beszélgetésnél jóval többet tudhatunk meg a fiatal színészről.

• Azoknak, akik nem látták még a filmet, hogyan ajánlanád?
• Műfaját tekintve ez egy akció-vígjáték, amelyben azonban a cselekményen kívül hiteles képet kapnak a nézők arról is, hogyan éljük mozgássérültként a mindennapjainkat. Persze nem dokumentarista módon, de az életünk, amelyről keveset tudnak az emberek, mégis a maga valóságával van jelen benne. A film humorát is érdemes kiemelni, hiszen még a fogyatékkal élést is viccesen, abszolút pozitív módon mutatja be.
• Minek köszönhető ez a humor? A forgatókönyvnek vagy a szereplők hozzáállásának?
• Mindkettőnek, hiszen Tilla ilyen jeleneteket teremtett, ugyanakkor nekünk, a szereplőknek, a személyes életünkben is fontos szerepet játszik a humor. Én magam is az életem jó pár nehézségét humorral kezelem. Muszáj így tennem, mert e nélkül téboly lehetne sok mindenből egy idő után. Ami nagyon jó volt a két hónapos forgatási idő alatt, hogy olyan társaság kovácsolódott össze, hogy egyáltalán nem volt nehéz együtt nevetnünk magunkon vagy a küzdelmesebb szituációkon.
• Megmaradtak a forgatáson szövődött kapcsolatok?
• Fontosak lettünk egymás számára, de mindannyian éljük a saját, meglehetősen feszített tempójú életünket, ritkán tudunk csak személyesen is találkozni. Szabolcsot elsősorban a színház köti le (Thuróczy Szabolcs, a Pintér Béla és Társulata színésze) Ádámot is a színház és az egyéb munkái, amikben benne van (Fekete Ádám dramaturg, rendező, a TÁP Színház tagja), engem pedig a tanulmányaim és a reklámfilmek.
• Megváltozott az életed a film bemutatása után?
• Sokat köszönhetek ennek a filmnek. Több felkérést kapok, jobban kinyílt számomra a világ, olyan értelemben is, hogy én lehettem az a szerencsés, aki elmehettem különböző filmfesztiválokra. Jártam Kairóban, Los Angelesben, Londonban. A film alaposan felpörgette a mindennapjaimat, de mostanra már visszatértem a saját kis mókuskerekembe, ahogy mindenki más is a filmből.
• A Tiszta szívvel előtt is érdekelt a filmek világa?
• Én és a generációm a Disney mesefilmjein nőttünk fel, és a mai napig szívesen nézem ezeket. Sokszor el is csodálkozom azon, hogy felnőttként mennyi új jelentést, új részletet fedezek fel bennük. Szeretem az akciófilmeket, vígjátékokat, ilyenekből sokat néztünk egykor az anyukámmal. Viszont nem bírom a thrillereket és a horrort, szerintem a leghangosabban én sikítok a teremben, ha mégis betévedek egyre.
• Bárhol nyilatkozol, mindig kiegyensúlyozottság, derű és optimizmus árad a szavaidból. Ez minek köszönhető? Hozott gének vagy tanult, tudatos magatartás?
• Mind a kettő. Nagyon sokat köszönhetek az édesanyámnak, aki gyerekkoromban nem hagyta, hogy megmaradjak a számítógépes játékok mellett, hanem kimozdított, és megmutatta, mennyi minden van a világban. Jó a természetem is, nem vagyok egy kesergő típus, ha megbántottak, soha nem dédelgettem a sértődöttségemet, a haragot vagy a fájdalmat is néhány óra múlva el tudom engedni. De talán a legfontosabb dolog, amiben a legszerencsésebb vagyok, hogy sokan vesznek körül, a család, a barátaim, és folyamatosan érzem a támogatásukat. Mert egyedül azért nem lehet minden harcot megvívni.

Tiszta szívvel

Ki nem satírozta át gyerekkorában a kétforintost, hogy játékpénzt készítsen magának? De nem csak a pénzérmékkel lehet ezt játszani: ha óvatosan átdörzsöljük, a fal, a járólap, a csempe felülete is izgalmas formákat teremt.
Szabó László Tapolcán élő festőművész a véletlennek köszönhette, hogy több mint húsz évvel ezelőtt újra felfedezte a gyerekkori játékot, hogy aztán abból egy sajátos művészi világot teremtsen. Az Óbudai Kulturális Központban áprilisban bemutatkozó művész képein a réges-régi, mindenki által ismert technikával rajzolt gondolatokkal ismerkedhet meg a látogató. Munkája valamennyi darabjának alapja a frottázs vagyis az átdörzsölés.

• Tulajdonképpen a szükség szülte az ötletet, amikor egy olajfestményhez készítettem alapozást. Mivel nem volt megfelelő vásznam, kátránypapírt fedtem le ragasztós anyaggal, elnagyoltan, vastagon, hogy “megálljon” rajta az olajfesték. Olyan érdekes felület alakult így ki, hogy kíváncsiságból egy papírlapon megcsináltam a pozitívját, vagyis átdörzsöltem. Elkezdtem ezzel kísérletezni, és ugyan teljesen esetleges jelleggel, de izgalmas képi látványokat kaptam. Ezek egymás mellé komponálásával készültek az első frottázsképeim. Aztán hosszú évekig nem igazán jutottam ennél tovább. Közel húsz év telt el így. Három éve tértem vissza a frottázsokhoz, akkor találtam rá arra a megoldásra, aminek hiánya korábban gátat szabott a továbblépésnek. Rájöttem, hogyan lehet ezeket a felületeket megtervezve, tudatosan előállítani. Formailag egyre bonyolultabb alapokat sikerült alkotnom, és ma már a nagyobb méret sem okoz problémát, miközben a születő munkáimmal továbbra is kísérletezem.
  Az alaptechnika, az átdörzsölés nem változott, de az előkészítő folyamathoz olyan eljárásokat kísérleteztem ki, amiktől izgalmas és egyedi munkák születhetnek. Változatlanul kátránypapírt használok alapként, mert szeretem ezt az érdes, durva anyagot, ami átdörzsölve érdekes, vibráló felületet ad, és az alapozott részbe belerajzolt vonalak, vonalhálók életre kelhetnek.
• Ez a technika meglehetősen idő- és munkaigényesnek tűnik. Mennyi ideig készül egy-egy kép?
• A rajzolatokat előre megtervezem, kis vázlatokat készítek, majd ezeket felnagyítom és felviszem az alapra. A színesnek szánt formákat vízfestékkel előfestem. Az átdörzsölés után végül egy lemezre kasírozom a kész munkát, és a kép szépen kisimul. Egy-egy mű elkészítése több napot, hetet is igényel, de nagyon izgalmas, inspiráló folyamat.
• A művésztársai közül kevesen használják ezt a technikát.
• Ha csinálják is, leginkább képi elemként, egy-egy részlet erejéig. Erős szándékom, hogy munkáimmal népszerűsítsem is ezt az ősi technikát, amelyet már a korai századokban ismertek az őseink: sírfeliratokat, kőbe vésett motívumokat kopíroztak, dörzsöltek át. Amikor egy-egy kiállításomon interaktív foglalkozások keretében lehetőségük nyílt gyermekcsoportoknak, diákoknak is kipróbálni a frottázs technikáját az általuk megkeresett felületeken, nagy élvezettel készítették el a maguk kis műveit.
• A képeit behálózó vonalak összefonódásokról, kötöttségekről szólnak, és van, amelyik a szimbiózisról. Miért éppen ilyen formákká görbülnek a vonalak?
• Korábban rengeteg, főleg balatoni tájképet, csendéletet festettem, voltak olyan munkáim, amiket csak kenyér-képeknek neveztem és bár szakmailag nem büszkélkedem velük, a családomnak megélhetést jelentettek. De ez a múlt, és szerencsére az utóbbi két évtizedben egy olyan mesterséget űzhettem, amibe beleszerettem: kitanultam a bútorok, műtárgyak restaurálását, amit örömmel csinálok. Így igazából a művészetemben nem kellett megalkudnom. Bútorokat már nem nagyon, de festményeket, képkereteket manapság is restaurálok. Ezek mellett különböző műfajokban is alkottam. De pár éve újra a frottázs felé fordult a figyelmem. Ennek a technikának a továbbfejlesztett változatában találtam meg magam számára a kiteljesedés lehetőségét, és olyan témákkal szeretnék foglalkozni ezen keresztül, melyekkel méltatlanul keveset törődünk. Mint például az emberi kapcsolataink…

YES! – T. Szabó László festőművész kiállítása