Hónap: 2017 március

Kakaómozizni még jobb. A XXI. Század technikai vívmányai már a szobánkba hozzák a nagyvilágot. Nézhetünk tévét, filmeket, koncerteket a kedvenc fotelünk, vagy kanapénk kényelméből, s nincs is ezzel baj, mert egy fázós estén, vagy egy fárasztó nap végén hálásak is vagyunk ezért a lehetőségért.

Ugyanakkor vitathatatlanul nagyobb élmény, ha a mozizáshoz társul egyfajta klasszikus rituálé is. Ennek megvannak a fokozatai. Az ember böngészni kezdi a műsorfüzetet, kiválasztja filmet, az időpontot. Erre lehet készülni, vagy, ahogy Antoine de Saint-Exupéry rókája mondaná, ünneplőbe öltöztetni a lelkünket. Mert olykor jó dolog, ha az ember enged a pillanat csábításának és az otthon kényelmének, de mindez házon kívül már programnak minősül, ahová el lehet hívni a barátokat, vagy ahol összefuthatunk ismerősökkel. Ilyenkor megadja a módját a mozizó az öltözködésnek, visz magával, vagy vesz a mozi előtt némi nassolnivalót, s az igazi ínyencek felkészülnek a látnivalóra is.

Még élénken él bennem a saját gyermekkorom, s hogy a szüleim mennyire nem értették, hogy miért preferálja minden gyerek a nyaktörő első sort. Aztán magam is szülő lettem, s azonnal egyértelmű lett milyen más, ha nem kell senkinek a háta, kalapja mögül kikandikálva lesni a vásznat. S az emlékeknek köszönhetően lazítottam kicsit a tudatos viselkedésen, s bíztam benne, hogy a lányom a matiné alatt elmajszolt perec, vagy popkorn ellenére is fog ebédelni.

Jó dolog korábban érkezni, mert akkor válogatni lehet a helyek közül, vagy barátkozni a többi gyerekkel, s ettől olyan felnőttes lesz a dolog. Ne bánjuk, ha csemetéink minket másolnak, mert ez egyszerre elismerés részükről, s adu a kezünkben, mert csak vizet kell innunk, ha vizet prédikálunk, s máris ezer dologban lesz nyert ügyünk.

Persze egy ilyen program elsősorban a szórakozásról szól, s minden másra sokkal fogékonyabb lesz a gyermekünk, ha hagyjuk, hogy örömét lelje benne. Nem érzi kényszernek, s könnyebben hatnak rá az események, a környezet, nem nyaggatjuk folyton magától akarja megbeszélni a látottakat. S ilyenkor mindkettőnknek jobb érzés lesz, hogy önként nyílik meg, s hogy láthatóan jó filmet választottunk a kínálatból.

Még hangulatosabb tud lenni mindez, ha a mozi ott van a közelünkben, ha ismerős arcokat, ovis, iskolás barátokat találunk ott, mint például az újjá élesztett Csillag moziban.

Az meg már egyenesen hab a tortán, ha egy remek mesefilm után az ember szabadjára engedheti a fantáziáját és maga is alkothat. Hát még akkor, ha ezt úgy teheti, hogy igazi mesevilágba csöppen, ahol a Kecskeméti Képről Képre Filmműhely munkatársai segítségével elkészítheti első saját filmjét is. Így, aki röviddel előtte még a közönség soraiban Micimackó kalandjaival ismerkedett, az egyszer csak maga is alkotóvá avanzsál, s bepillantást nyer a titokzatos világba, és ahogy a program címe bíztatja, álmodik és animál. Mivel erre mindössze 2×15 – 9-15 éves korú – gyermeknek nyílik lehetősége március 26-án, – két csoportban, 11-13 óráig illetve 14-16 óráig – nem árt időben biztosítani hozzá a helyet, hogy ne érje csalódás az alkotni vágyó gyerekeket. S akinek sikerül erre jegyet váltania, az már gondolkodhat is a forgatókönyvén, s higgyék el ez is remek dolog, hisz olykor a tervezgetés, álmodozás izgalmasabb tud lenni, mint maga a megvalósítás. Ott ugyanis még csak a fantázia szab határt.

 Vincze Mara

Kicsit irigylem a mai szülőket, mert hihetetlenül színes és széles választékból válogathatnak, ha gyermekprogramot keresnek hétvégére. Jó látni, hogy a színházak milyen igényes produkciókat állítanak színpadra a kicsiknek.

Ma már a bábszínház is sokkal összetettebb, s az egykori kesztyűbábos megoldások mellett megjelennek a klasszikus és az egészen friss, kevert technikai elemek is.

Erről beszélgettünk Markó Róberttel, a tavaly negyedszázados jubileumát ünneplő Vaskakas Bábszínház művészeti vezetőjével, dramaturgjával.

– A név és a múlt is kötelez minket, így nem mindegy, hogy mit és mi módon viszünk színpadra. Évente négy új darabbal bővül a repertoár, s erről a művészeti tanács dönt.

Nagy felelősséggel jár a választás, hiszen az általunk kínált előadásokon múlik, hogy a hozzánk látogató gyermekek értő színházi közönséggé érjenek idővel, s ehhez már a kezdetektől színvonalas, igényes és egyben szórakoztató darabokkal kell előrukkolnunk.

Úgy válogatunk, hogy legyen a kínálatban ismert népmese is, hogy a kicsik megismerhessék a klasszikus meseszövést, a társadalmi, családi problémákra megoldást kínáló fordulatokat is.

A rendezőktől érkeznek a javaslatok, sokat nyom a latban, hogy ők milyen témákra rezonálnak érzékenyen.

Feldolgozunk olyan problémákat is, mint a válás, a halál, vagy éppen a kistestvér érkezése, hiszen az élet is ezek megértését, feldolgozását veti fel.

– Milyen lehetőségeket kínál a műfaj mindezekre?

– A báb mindenre alkalmas a mimikai játékot leszámítva. Csecsemőkortól a felnőttekig minden korosztály kedveli. A különböző korosztályoknál csak arra kell vigyáznunk, hogy ne tévesszük szem elől, hogy a kicsik még nem képesek több felvonásos darabokra koncentrálni.

Nekik rövidebb előadásokat játsszunk, s figyelünk arra is, hogy másként reagál egy kis létszámú közönség, mint a több száz fős. Az anyaszínházban ezért játszunk más korosztálynak a kamarateremben, s megint másnak a nagyteremben. S amit egy bábbal nehezebb eljátszani, azt élőbábokra bízzuk.

– Mi az, ami megegyezik minden előadáson?

– Amiből nem engedünk, az a színvonal, az igényes játék, a szép jelmezek, díszletek, a jó zene, a profi koreográfia, hiszen a bábszínház nem korosztályt, hanem műfajt jelöl, s ennek megfelelően a Vaskakas bemutat felnőtt- és ifjúsági előadásokat éppúgy, mint a gyerekszínházi produkciókat. Ez utóbbinál kiemelten fontos, hogy minden darabnak legyen tanulsága, mert ezzel segíthetjük a gyerekek erkölcsi érzékének kialakulását.

Művészi arculatunkat a színház – nagy szakmai elismertségnek örvendő – vezetői határozzák meg. S ha egy előadást nem tudunk azon a színvonalon bemutatni, amelyre az otthoni közönség bizton számíthat, akkor bármilyen kedves az invitálás nem vállaljuk a vendégelőadást.

A mi darabjaink nem interaktív előadások, ezért otthon, Győrben ráhangoló játékokkal igyekszünk megteremteni a kellő légkört. Ez különösen a kicsiknek fontos, akik még csak most ismerkednek a színházzal.

A Vaskakas Bábszínház április 9-én, A mindentlátó királylány történetével vendégszerepel az Óbudai Kulturális Központban. A mese számtalan izgalmas, humoros fordulattal teszi emlékezetessé a délelőttöt, majd az előadás után kreatív játszóház várja a gyerekeket.

Vincze Mara

A mindent látó királylány

Talán nincs is nyitottabb, befogadóbb a gyermek közönségnél. Ők nem ragaszkodnak műfajokhoz, szerzőkhöz, csupán a színház varázslatát várják el a művészektől. Érdemes kihasználni ezt az életkort arra, hogy megismertessük őket zenés, táncos darabokkal, bevezessük őket a művészetek világába.

Csizmás kandúr meséje nem ismeretlen a kicsik előtt sem, így máris rendelkeznek egy kapaszkodóval, amikor táncjáték formájában találkoznak vele.

Bozsik Yvette-et arról faggattam, mi motiválja arra, hogy a számtalan színházi feladat mellett mindig találjon időt arra, hogy a legkisebbeknek is rendszeresen színpadra állítson a társulat egy-egy új darabot?

– Gyerekeknek előadásokat készíteni számomra nagy élmény és megtiszteltetés. Akkor kezdtem a gyerekszínházzal foglalkozni, amikor megszületett a nagyfiam, Milán. 2004-ben volt a Négy évszak bemutatója, amit tíz éven át játszottunk a Kolibri Színházban. Ez egy csecsemőszínházi kísérleti projekt volt, aztán jöttek az újabb gyerekdarabok. Amikor például a fiam iskolába ment, akkor rendeztem a Tháliában a Pöttyös Panni az iskolában című előadást, s ebbe a darabba a fiam tanszerlistáját is beépítettem megkoreografálva, megzenésítve.

– Miként választják ki, hogy mi kerül a kicsiknek szóló repertoárba?

– Szeretek olyan darabokat csinálni, amelyek több korosztályhoz is szólnak. A darabválasztásban segítenek a gyerekeimmel közösen megismert rajzfilmek és mesék. Fontos a gyerekek számára, hogy valódi színházat láthassanak, hiszen így a képzeletük tovább szárnyalhat, s miközben személyesen bekerülhetnek a játékba, megélhetik a színház nagy pillanatait, varázsát. A táncszínházi produkciók bátorítják a gyermeket – legyen bármilyen korú – hogy legyen nyitott megismerni a világot és győzze le azt minden nehézségével együtt, vagy egyszerűen csak értse meg a körülötte zajló történéseket.

– A Csizmás kandúr miként került a repertoárba?

– Csizmás kandúr karakterére egy fantasztikus táncost találtam, Krizsán Dánielt, aki sokszoros hip-hop bajnok, bámulatos akrobatikus mozgással. A gyerekek nagyon szeretik az általa megformált figurát. Dani példaképként is állhat előttük, hiszen azóta elvégezte a Táncművészeti Főiskola koreográfusképző szakát.
Csizmás kandúr ravaszságának és tetteinek célja, hogy gazdáján segítsen, és legyőzze az óriást. A kandúr és a molnárfiú kapcsolata az önzetlenségen és a szereteten alapul, minden furfang és cselvetés abban segíti, hogy az igazság győzni tudjon.
A gyerekek sokat kapnak ezektől a produkcióktól. Klasszikus táncot, zenét és a történetben rejlő tanulságokat.

– Kölcsönös ez a dolog, az ő őszinte reakciójukból töltekezik a társulat?

– Igényes gyerekszínházi produkciókat csinálni mindig kihívás a színésznek és a táncosnak, hiszen azonnal hat, és mivel a gyerekek még nem sznobok, rögtön reagálnak, így a szereplők azonnali őszinte visszajelzést kapnak. Bár, sajnos gyakran tapasztalom, hogy a felnőttek rászólnak a gyerekekre, hogy maradjanak csendben, ne álljanak fel, ne táncoljanak előadás alatt.

– Anyaként másként tekint a gyermekközönségre? Jobban érti, érzi, hogy mire van szükségük, mi tetszik nekik?

– Folyamatosan anyaként létezem, figyelem, és igyekszem megérteni a gyerekeket. Gyerekeknek színházat csinálni csak óriási szeretettel lehet és érdemes.
A babaszínházban szempont volt, hogy megijednének a sötéttől, ezért puha, világos és barátságos teret kellett nekik kitalálni. Fontos számukra az ismétlés: egy idő után a babák utánozták a táncosok ismétlődő mozdulatait. A nagyobbaknál már több mindent lehet. A humor még fontosabb a számukra, mint egy felnőtt előadásban. A gyerekek imádják a groteszk mozdulatokat, igénylik az érthető dramaturgiát, a tisztán táncos részeket viszont sokszor unják. Az marad meg bennük, ami megfogja őket, amit el tudnak mesélni. A forma önmagában nem működik, nekik látvány és történés is kell, akkor nyitottan követnek mindent.
Élő, elgondolkodtató és humoros gyerekdarabokat állítunk színpadra, ezzel megszerettetjük velük a színházat és példát mutathatunk nekik az élet bizonyos szituációira.

Április 2-án, az Óbudai Kulturális központban bárki személyesen is részese lehet az élménynek, mert ott kerül műsorra a Nemzeti Táncszínház szervezésében, a Bozsik Yvette Társulat előadásában Csizmás kandúr története.

Vincze Mara

Csizmás kandúr

 

Tökéletes hétvégi program a teljes családnak: Óbudai Ásványbörze és bonsai kiállítás az Óbudai Kulturális Központban március 26-án 9.00-17.00-ig! Míg a szülők kikapcsolódnak és megcsodálják a különlegesebbnél különlegesebb ásványokat, a gyerekek a játszóházban alkothatnak, zenés foglalkozáson vehetnek részt, vagy akár aranyat is moshatnak, amely számukra felér egy csodával!

Rendkívül jó programlehetőség a március 26-i Óbudai Ásványbörze és bonsai kiállítás azok számára, akik a közelgő Húsvét alkalmával szeretnék meglepni szeretteiket. A látogatók válogathatnak a legkülönlegesebb ásványok, ősmaradványok, drágakövek, meteoritok és az ezekből készült dísztárgyak, ékszerek között, hogy a legtalálóbb ajándékot vihessék haza a húsvéti nyúl kosarába.

A március 26-i Óbudai Ásványbörzén a közönség nem csak a színes és érdekes ásványokat tekintheti meg, hanem az Óbudai Bonsai Egyesület segítségével megvalósuló bonsai-kiállításunkat is, ahol a szakemberek bemutatókon keresztül megismertetik a látogatókat a különleges, apró fák gondozásával, metszésével és egy igazán rendkívüli gyűjteményt nézhetnek végig.

Az Óbudai Ásványbörzét és bonsai kiállítást bátran ajánljuk azoknak, akik kedvelik a kristályokat, ásványokat, szép ékszereket és elérhető áron szeretnének valamilyen szépséggel hazatérni. A rendezvény ingyenesen látogatható.

Hányszor halljuk, hogy mekkora felelősség gyerekeknek írni, énekelni, játszani, hiszen ebben a korban a legfogékonyabbak. Szerencsére egyre több művész, író, költő érzi kötelességének, hogy egyenrangú partnerként szóljon a kicsikhez.

Vass Sándor Gergely egyike ezen elkötelezett művészeknek. Mivel maga is gyermekként, – ötévesen – kezdett balettozni, egy percig sem kételkedett abban, hogy a legfiatalabb generáció számára is izgalmas műfaj a tánc. Ám hosszú út vezetett addig, amíg folyton szélesítve és színesítve tánctudását megalapította a VSG Táncszínházat.

Közben itthon és külföldön is folyton képezte magát, s a klasszikus balett mellett a modern táncokban is elmélyedt, s mellette felsőfokú pedagógiai diplomát szerzett, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola modern koreográfus szakát is elvégezte. S ma táncol, tanít, koreografál, rendez, akkor sem jön zavarba, ha nem tánclépéseket kell megálmodnia, hanem az előadás díszletét, vagy egy koncert látványtervét.

S hogy honnan ez a kifogyhatatlan lendület? Mondhatnánk, hogy egy táncosnak sajátja, de nála ez valószínűleg abból a tánc iránti elkötelezettségből, rajongásból táplálkozik, amivel ötévesen elkötelezte magát a műfajjal. Ez a lendület szövi át minden mondatát, amikor arról beszél, hogy miért jó gyerekeknek játszani. S talán az is segíti abban, hogy ennyi tűzzel, energiával tervez, dolgozik, hogy pályája során mindvégig megtartotta magának azt a luxust, hogy nem szürkül bele a hétköznapokba, hogy számtalan stílus, műfaj jelenti a töltődést, az inspirációt.

S bár kézenfekvő lenne, hogy modern darabokat állítson színpadra, ő mégis úgy érzi, hogy a gyerekeknek először a klasszikus kultúra eszenciáját kell megismerniük. Nem szeretne a könnyebb ellenállás felé menni, s nem gondolja, hogy a kicsiket nem érinti meg a klasszikus táncművészet és zene. S bár olykor finomít kicsit a történeten, kerüli az erőszakos jeleneteket, meggyőződése, hogy nem a klasszikus mesék ártanak a gyermeki léleknek, hanem az igénytelen rajzfilmek tömege, melyek már-már horrorisztikus jelenetekkel vannak tele.

Előadásaik jól reprezentálják ezt az elkötelezettséget, amivel testközelbe hozzák a csodát. Igényes díszletek, jelmezek, zene és tánc teszi ünnepé a közönség számára táncszínházuk darabjait. S bár szinte felnőttként kezelik a gyerekeket arra is gondjuk van, hogy még véletlenül se vonja el a kicsik figyelmét, hogyha valamit esetleg nem értenek. Ezért van a narráció, hogy ne kelljen előadás közben a szülőket kérdezgetniük, hanem együtt élhessenek azzal, ami a színpadon történik. S hogy még tapinthatóbb legyen a táncművészek és a közönség közti kapcsolat, néhány momentum egyenesen a nézőtéren elevenedik meg, így téve interaktívvá a darabot.

Egy ilyen igényes és látványos előadás után lesz miről beszélniük a gyerekeknek, s az sem lepne meg, ha Csipkerózsika kalandos története néhányukban felébresztené a vágyat, hogy maguk is táncművészek legyenek. S az már csak hab a tortán, hogy ez a varázslat megfizethető áron jön házhoz az Óbudai Kulturális Központban.

Vincze Mara

Csipkerózsika

A változatosság gyönyörködtet, tartja a latin közmondás. Nos, az Irodalmi kávéház közönségének nem lehet oka panaszra, mert ezúttal is egy komplett, szerkesztett előadás részesei lehetnek, ahol az orosz költészet kiemelkedő alakjainak verseiből hallhatnak egy csokorra valót Závori Andrea, Sebestyén Kátja és László Anna Regina tolmácsolásában.

A „quartet” negyedik tagja Erdődi Gábor, akinek a versek műfordításán túl is jelentős szerepe van az est létrejöttében.

A művészet és a nyelvészet egyfajta családi örökség Erdődi Gábornál, mivel az édesanyja zongoratanárnő volt, édesapja pedig finnugor nyelvész. Így nem csoda, hogy annak idején ő is az ELTE Bölcsésztudományi karát választotta érettségi után, s ott szerzett diplomát angol-orosz szakos tanárként. Ám egy idő után a nyelvtanítás mellett egyre komolyabb szerepet játszott az életében a műfordítás. Olyannyira, hogy újra visszaült az iskolapadba Lator László versfordítói és költői szemináriumára. A kezdésnél csupán néhány Jeszenyin vers fordításán volt túl, de még a tanulmányai alatt megjelent első Jeszenyin-kötete, A mennyei kanca címmel, majd Jeszenyin és József Attila rokon motívumai címmel írta meg a doktoriját.

Aztán sorra jöttek az újabb kötetek, már túl van huszadikon, de mint mondja kezdetektől élt benne a vágy, hogy ne csak elolvasni lehessen a műfordításait, hanem profi előadók tolmácsolásában is életre keljenek a versei.

Elsőként egy Jeszenyin-esttel állt a közönség elé, ahol Gálfi László és a Kaláka együttes vitte színpadra megzenésített műfordításait.

Majd a véletlen úgy hozta, hogy 25 éve találkozott Závori Andreával, s hamar kiderült, hogy mindkettőjüket közös szerelem fűzi a költészethez, így azóta ő viszi színpadra az újabb kötetek verseit. Számtalan teltházas fellépést tudhatnak magukénak. A verses-zenés esteken pedig a Bran együttestől, Huzella Péteren át a Dve Gitár Duóig sokan csatlakoztak már hozzájuk. 2007 óta pedig állandó tagja a négyesnek Sebestyén Kátja és László Anna Regina, akik éneklésükkel és gitár kíséretükkel teszik még élvezetesebbé ezeket az esteket. Műsoraikban az orosz irodalom klasszikusai mellé mára felsorakoztak a Dylan Thomas estek, a Nobel-díjas William Butler Yeats művei, valamint Michael Hulse kortárs angol költő verseinek műfordításai.

S mivel Erdődi Gábor 15 éve maga is ír verseket, természetesen olykor helyet kapnak a műsorban saját költeményei is, melyekből már három kötet jelent meg.

Választékban tehát nem lesz hiány, s bár ezúttal egy szerkesztett estet kap a közönség a műsor végén pedig egy aktuális meglepetést előtte pedig izgalmas adalékokat a költőkről, a művészek állnak elébe annak is, hogy teljesítsenek 1- 2 közönség kérést is, amennyiben erre marad még idő.

Vincze Mara

 

Irodalmi kávéház

 

Ősrégi tapasztalat, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legkönnyebben, s ha mindezt játékos formában tehetik, akkor könnyebben rögzül az új ismeret.

Mi felnőttek, de sokszor hallottuk, hogy „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”, s mi mégis gyakran megfeledkezünk erről.

Ezért is jó látni, hogy a gyerekeink, unokáink mennyivel természetesebben építik be a mindennapjaikba, cselekedeteikbe a környezettudatos viselkedést. Ehhez persze szükség van arra, hogy már egészen apró korukban kialakítsuk bennük ezt a szemléletet. Jó, ha a felnőttek példáján tanulják meg, mert, ha csak beszélünk róla, de a cselekedeteink nem támasztják alá a szavainkat, akkor sokkal nehezebb dolgunk van.

A Civil Ház ÖKO Mesekuckója rendszeresen remek lehetőséget kínál arra, hogy mindezt játszva, szórakozva tanulhassák meg a gyermekeink, unokáink. Az Európalánta Egyesület hét éve nyújt ehhez segítséget programjaival, munkafüzeteivel, mesedobozaival tudtam meg Szűcs Krisztinától az egyesület sajtósától, aki négy gyermekén tudja tesztelni mindezt.

Mimó és Csipek a Víz világnapján ünnepelni hívja a gyerekeket és közben ezernyi fontos dolgot tanulhatnak a varázsos, izgalmas vízi világról és lakóiról. S míg a tanulságokkal teli mesén jól szórakoznak a kicsik, hatalmasra nő bennük az empátia. Mondhatjuk persze mi is, hogy a víz drága kincs, nem szabad pazarolni sem a fürdőszobában, sem a konyhában, lássuk be, hogy amikor egy ebihal óvoda bájos békapalántáinak az élete múlik ezen, az jobban megragad bennük, mint egy hétköznapi figyelmeztetés. A gyerekek egyébként is imádnak szétválogatni, s hogy közben megtanulják, hogy miért hasznos a szelektív hulladékgyűjtés, mit jelent az újrahasznosítás. Ezért is van úgy, hogy a mesét mindig interaktív kézműves foglalkozás követi, ahol kitárgyalhatják a látottakat, elkészíthetnek a mese inspirálta bábokat, figurákat, s ezt haza is vihetik. Ezáltal nem csak egy kedves emlék költözik a szobájukba, hanem egy hasznos emlékeztető, hogy ne feledjék a látottakat, tanultakat.

Minél többet tudnak meg a környezetükről, annál inkább tudatosul bennük, hogy mi a különbség ez esetben a strandon, vagy a fürdőszobában pancsolás között. Mert lássuk be a gyerekek többsége imád a vízben és a vízzel játszani, s miért is fordulna meg ebben a korban a fejében, hogy a pazarlás előbb, utóbb azzal jár, hogy vészesen megcsappan az amúgy sem mindenhol bőséges vízkészletünk? S hogy ez szorosan kapcsolódik az éghajlathoz, az erdők kivágásához, a nagyvonalú és meggondolatlan csomagolástechnikához, hiszen mi magunk sem túl gyakran illesztjük össze ezeket, pedig a jövőnk a tét.

Ezen a programon például béka matricát kapnak, amit kiragaszthatnak a fürdőszobában, s így biztosan nem folyatják feleslegesen a vizet a fogmosásnál, nem pancsolnak órákig kézmosás ürügyén.

Meglepetésként tapintható közelségbe kerülnek a mese néhány szereplőjéhez is. Láthatnak halacskát, megsimogathatnak teknőspáncélt, levedlett vízisikló bőrt, így igazán izgalmas, szórakoztató és tanulságos délelőtt vár rájuk ezúttal is.

S ha a szülők szeretnék otthon is folytatni a csemeték szórakoztatását, izgalmas programmal feldobni egy esős hétvégét, vagy délutánt, akkor a munkafüzetek, bábokat is tartalmazó mesedobozok nyújtanak erre lehetőséget nekik.

Vincze Mara

Mimó Öko-Mesekuckó

Mikor menjen közösségbe a gyerek? Ez sok fejtörést okoz a szülőknek, különösen az első babánál. S bár a várakozás hónapjai alatt lelkesen bújják a szakirodalmat a kismamák, sokan érzik úgy, hogy minél több információ birtokába jutnak, annál bizonytalanabbak a kérdésben.

Nem véletlen, hiszen megítélés is folyton változik és akkor még nem beszéltünk arról, hogy generációnként is változik a vélemény. S ha az nem lenne elég, akkor jön a nyári baba, téli baba kérdés.

S ha ehhez hozzáadjuk az ahány ház/család annyi szokást is teljes lesz a zűrzavar.

Mi a megoldás? Nincs mindenkire és minden helyzetre egyértelmű válasz, hiszen a gyermeknevelés a legösszetettebb dolog a világon, amire nincsenek megdönthetetlen képletek. Mint ahogy a kicsik súlya, magassága, szokásrendszere is eltérő, így ebben a kérdésben is sok az eltérés.

Talán akkor döntünk a leghelyesebben, ha elsőként kiválasztunk 1-2 embert, akinek megbízunk az értékítéletében. A baba orvosa, az édesanyánk, a legjobb barátnőnk, aki már évek óta jól elboldogul, és kiegyensúlyozott gyermeket nevel.

Ez kulcsszó a kicsiknél, hiszen az élet ezen szakaszában fontos, hogy ha nem is túl mereven, de legyen napirendjük, amihez igazodva kialakulhat az életritmusuk.

Dr. Friedrich Katalin gyermek háziorvos két fő területe a csecsemő-gyermekgyógyászat, valamint az iskola egészségtan és ifjúságvédelem. Több generáció ápol vele jó kapcsolatot, s egykori kis betegei, ha szülőkké lesznek, szeretnék az ő gondjaira bízni a gyermeküket.

Pályája kezdetétől igyekszik a prevencióra helyezni a hangsúlyt, így nincs olyan téma, amiben ne lehetne kikérni a tanácsát.

– Mára – gyakorló nagymamaként – az elméleti ismeretek mellé számos személyes tapasztalattal is rendelkezem. A szerencsés gyermekekre nem csak lázas állapotban figyel a szülő, mert ahhoz, hogy egészséges, kiegyensúlyozott legyen a csemete, a lelkét és az értelmét is gondozni kell. Vagyis, nem mindegy miként szocializálódik a gyerek. Ahogy nő, úgy nőnek az igényei. Kezdetben beéri a gondos etetéssel, ápolással, de rövidesen igényli a társaságot, a játékot, az élményeket.

Fontos, hogy ne csak azt tanulhassa meg tőlünk, hogy mik az egészséges táplálékok, s hogy milyen fontos a mozgás, a friss levegő, hanem azt is miként kell egy közösségben viselkedni, milyen fontos a hagyományok ápolása, milyen öröm egy jó könyv, színház.

S bár az élet nem csak ünnepnapokból áll, ezekre bizony szüksége lesz a játszótéren is.

Az a gyermek, akit egészen apró korában közösségbe visznek, megtanulja a társasági viselkedés alapjait, képes lesz harc nélkül megosztozni a játékain. Rajtunk áll, hogy ne csak azzal találkozzon, hogy mit nem szabad, hanem azzal is, hogy a közös játéknak van számos előnye is. Mint az életben mindenütt, itt is a jó példa a célravezető. Ha látja, hogy a mama jókedvűen beszélget a többi szülővel, ő is nyíltan közeledik a többi gyerekhez.

S bár kezdetben a túlféltés szinte elkerülhetetlen, idővel rájönnek a szülők, hogy hagyni kell a gyerekeket, had oldják ők meg az apróbb konfliktusokat.

Míg hiányoznak a kicsi alapvédelmét biztosító oltások, ne erőltessük a közösségi programokat, de később, fokozatosan tágítsuk a kört, had edződjön hozzá a környezethez, mert ha búra alatt, steril viszonyok közepette tartjuk, akkor sokkal sérülékenyebb lesz.

S miért is fosztanánk meg attól őket, hogy nemes és szép dolgokkal találkozzanak már a kezdetektől? Ahogy simogatással, dúdolással álomba tudjuk ringatni őket úgy, hogy mosollyal az arcukon alszanak el, vagy, ahogy már magzati korban élénken reagálnak arra, ha zenét hallgatunk. Ezért kell együtt foglalkoznunk a testtel, a lélekkel és a szellemmel!

Jó látni, hogy milyen ösztönösen mozdul a lábuk a zenére, milyen lelkesen nevetnek, tapsolnak a nekik szóló műsorok alatt, s hogy a színházteremből kifelé ezer kérdéssel bombázzák a szülőket, nagyszülőket, vagy csak mesélik a történteket, mintha a kísérők nem mellettük ültek volna az előadás alatt.

Ilyenkor tanulják meg, hogy színházba, koncertre menni ünnep, aminek külsőségekben is meg kell adni a módját. S míg ruhát válogatnak ünneplőbe öltözik a lelkük is.

Fontos, hogy minden életkorban részük lehessen ezekben a remek élményekben, mert nyitottabbak, közlékenyebbek lesznek, bővül a szókincsük, szilárdul az erkölcsi érzékük, s később ők lesznek a színházba, koncertre járó fiatalok, akik ugyanilyen fontosnak érzik majd, hogy szülőként megosszák ezt a csodát a gyermekeikkel is.

Vincze Mara