Hónap: 2017 április

Több generáció nőtt fel a Kaláka együttes igényes gyermekdalain, így bátran mondhatjuk, hogy koncertjeik egyaránt kellemes élményt jelentenek a kicsiknek és szüleiknek.

Április utolsó vasárnapján a legutóbb megjelent lemezükről válogatnak egy színes csokrot, de azért megszólalnak az örök kedvencek is.

S, hogy miként született a lemez, arról az együttes vezetőjét Gryllus Dánielt kérdeztem.

– Az inspirációt az 1981-es koncertünk adta, amikor különleges kapcsolatot sikerült kiépítenünk az erdélyi közönséggel, ami a mai napig is tart. Tőzsér László ajánlotta figyelmünkbe a Gutenberg kiadó Ragyog a mindenség című antológiáját, mely kortárs költők műveit tartalmazza. S bár a kötet jóval gazdagabb, mi a 24 költő egy-egy versét választottuk ki és ezek megzenésítésével készült el a CD.

– Jól érzékelteti az együttesen belüli összhangot, hogy mindannyian szerepeltek a zeneszerzők között, mondhatni testvériesen osztottátok fel a munkát.

– Valóban mindenki 6-6 verset zenésített meg, ez egyszerre kölcsönöz új ízt és mégis egységes harmóniát a lemeznek. Mindig kell egy bizonyos idő, amíg a gondolatból terv születik, hiszen a verseknél szükség van arra, hogy átjárják az ember lelkét, hogy megérjen az ismeretség arra, hogy dal szülessen belőle. Ilyenkor aztán már szinte maguktól kínálkoznak a harmóniák.

– Mitől függ, hogy milyen versek kerülnek megzenésítésre?

– Ezeket készen kaptuk, de volt úgy, hogy egy régóta ismert költemény egyszer csak befészkelte magát a gondolataimba és nem tudtam szabadulni tőle. Vagy láttam egy folyóiratban, más tipográfiával és az keltette fel az érdeklődésemet. Minden időszakban, hangulatban mást és mást mond egy költemény. Az ihlet legjobb forrása, ha gyakran forgatja az ember a különböző vereses köteteket. Kányádi Sándor verseit folyamatosan olvasom és mindig remek ötletadók a kötetei. Aztán a jeles napok, az évszakok, madarak, tárgyak, szintén kifogyhatatlan inspirációt jelentenek. Néha pedig felkérésre dolgozunk ünnepeken, filmekhez.

Szinte mindent el lehet énekelni. Örömet, bánatot és persze nagyon fontos, hogy legyen mondandója a dalnak, amit a közönség megért és örül annak, amit hall.

Hol családi örömzene kerekedik belőle, ahol velünk énekel mindenki, hol pedig színházi áhítatot vált ki a megzenésített költemény. Mi mindkettőért hálásak vagyunk. A nézők azért jönnek a koncertjeinkre, mert szeretnek minket. A gyerekek különösen nyitottak mindenre, de ezzel nem szabad visszaélni. Fontos, hogy mindig minőségi produkciót kapjanak, mert ettől függ, hogy mennyire lesznek igényesek később, s mit örökítenek át majd a következő generációkra.

Sosem szabad beérni azzal, hogy szórakoztatunk, mindig kell, hogy értéket, kultúrát közvetítsen a produkciónk.

Óbuda különösen kedves a szívünknek, hiszen itt itthon vagyunk. Ezen a koncerten az eredetileg meghirdetetthez képest lesz egy változás, mert Vilmos öcsém helyett Major Gábor lép fel, akit szintén jól ismer és szeret a közönség, hiszen amolyan ötödik tagja a zenekarnak, gyakran játszik velünk. Egy fellépés, egy műsor attól lesz igazán jó, ha nem csak a közönség készül izgalommal a találkozásra, hanem mi is. Részünkről meg van ez az izgalom, s ismerve a nézőinket a másik ötven százalékkal sem lesz gond.

Vincze Mara

Kaláka Együttes – Ragyog a mindenség koncert

Endrei Judit évtizedekig családtagnak számított a tévénézők körében. Szeretett családtagnak, mert mindig ott bujkált egy bájos mosoly a szája szélén, sosem akart feltűnni, kiragyogni, s mégis azonnal a szívünkbe lopta magát. Szelíd bölcsességgel a mondandóját tolta előtérbe, s ettől mindig hiteles maradt.

 

S hiteles ma is, amikor megannyi könyv után a korosztályát igyekszik meggyőzni a saját példájával, hogy nem csak a húszéveseké a világ.

– Mi adta az inspirációt ahhoz, létrehozd a Korhatártalanul klubot?

– Amikor az egyetem után a tévéhez kerültem, még meglehetősen zárkózott voltam. Aztán az ottani munka segített abban, hogy kinyíljak. Amikor újra civil lettem és a könyveim kapcsán elkezdtem járni az országot, rengeteg emberrel, főleg nőkkel találkoztam és azt tapasztaltam, hogy csak egy kis segítség kell és ők is szívesen megnyílnak.

A magam példája bizonyította, hogy sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ember tudatosan élje az életét, de én tettem magamért. Szándékosan mesélek nekik arról is, hogy voltak dolgok, amik nem sikerültek elsőre, többször is neki kellett mennem, de nem adtam fel. Ez segít azoknak, akik bátortalanabbak, nem hisznek magukban eléggé.

Mivel ezeken a beszélgetéseken, találkozókon a saját tapasztalataimat osztom meg, elhiszik nekem, hogy az optimizmust is lehet tanulni. Nem tartom magam holmi gurunak, vagy életvezetési tanácsadónak, csupán inspirálni szeretném az embereket, hogy kis odafigyeléssel pozitív irányba terelhetik az életszemléletüket, aktivitásukat, s ezzel új lehetőségek nyílnak számukra. Amikor a gyerekek kirepülnek, sok nő érzi úgy, hogy feleslegessé vált, de ez nem igaz. Aki kimozdul otthonról, az elindul egy jó irányba. Amikor belekóstol abba, hogy a gondjaival, vagy éppen elfojtott álmaival, vágyaival nincs egyedül, akkor már sínen van, mert onnantól jobban figyel a környezetére, s nem rabja a négy falnak többé.

Sokan néznek aggodalommal az idősödés felé, pedig ahogy mondani szokták minden kornak meg van a maga szépsége, csak ne féljünk megkeresni.

– A te példád valóban követendő, hiszen bebizonyítottad, hogy van élet a tévé után.

– Ezt próbálom elmondani a közönségnek, hogy azzal, hogy egy ajtó bezárult a munkahely elvesztésével, vagy a nyugdíjjal, ezer ablak nyílik, csak meg kell keresni. Erre a korra mérhetetlen tapasztalat, tudás halmozódik fel az emberekben, csak nem szabad kishitűen szemlélni a dolgokat. Bátran kell váltani, megkeresni azt, amiben jók vagyunk. Ettől mérhetetlen szunnyadó energia szabadul fel bennünk, és máris nyert ügyünk van.

Karácsony táján én is szeretek kicsit befordulni, díszítgetni a lakást, készülni az ünnepre, kicsit élvezni az otthon melegét, de aztán az ünnepek után felpörgök és jöhetnek az új tervek, célok.

Magam sem hittem volna egykor, hogy mennyi öröm rejlik abban, hogy beautózom az országot, új emberekkel találkozom, ráérősen beszélgetek könyvekről, a klubról az élet apró dolgairól. S bár a fővárosban is van klubunk, a vidéki emberek meglepően fogékonyak erre.

Jó látni miként nyílnak meg, fedezik fel a bennük rejlő értékeket, s tudatosodik bennük, hogy ezernyi lehetőségük van arra, hogy bizonyos koron túl is tengernyi motivációval tegyék aktívvá a mindennapjaikat, hogy tegyenek érte, hogy lelkileg és fizikailag is jobb legyen az életük.

– Ismerve téged már a következő terven gondolkodsz.

– Igaz, szívesen meghódítanám ezzel a programmal a szűkebb pátriámat, Szentendrét, hiszen nekem és a húgomnak Erikának, aki társam, jó tündérem ebben a projektben sokat jelent, nagyon kedves és fontos a lakóhelyünk.

Aki szívesen megismerné a Korhatártalanul program lényegét, vagy csak örülne, hogy részese lehet ennek az estének, ahol személyesen találkozhat, beszélgethet Endrei Judittal, jó szívvel ajánlom a 3K Lelkifröccs című programját április 21-én este 18 órakor.

Vincze Mara

Lelki fröccs

 

 

 

 

(04.22 Szent György-nap BKH)

Békásmegyeren több éve hagyomány, hogy varázsos időutazással kezdődik a tavasz. A lakótelep közepén a középkorba csöppennek az arra járók, így nem csoda, ha nem csak azokat tartja fogva a látványos forgatag, akik tudatosan készülnek az eseményre, hanem azokat is, akik gyanútlan járókelőként csöppennek a programba.

Bizony nem szokványos, hogy a betonrengeteg közepén megannyi elfeledett mesterség művelői kínálják a portékáikat, s közben a színpadon megelevenedik az időszakot, midőn az ünnep névadója sárkányokkal vívta csatáját.

A XXI. Század gyermekei sem maradnak ki semmi jóból, mert mindezt eléjük varázsolja a középkori piactéren a Levendula játszóház és alkotó műhely. Ezen a szombat délutánon a gyerekek nem a tévé, vagy számítógép előtt ülve mulathatják az időt, hanem maguk is részesei lehetnek megannyi izgalmas játéknak, ahol egy középkori várjátszó hat állomásán tehetik próbára ügyességüket. S ha akad, aki inkább a kreativitását vinné harcba, hát megteheti, mert a kézműves foglalkozáson erre is lehetőség kínálkozik a program ideje alatt.

Egy városban élő kisgyermek számára az is remek kaland, ha testközelből ismerkedhet az állatokkal, hiszen egy emeletes házban élve, kevesen tartanak cicát, kutyát, s ráadásul itt nem is ezekkel a négylábú kedvencekkel ismerkedhetnek a lurkók, hanem a hazánkban őshonos kisállatokat simogathatnak kedvükre a Pásztorka játszóházban. S ugyanitt kapnak ízelítőt a népi játékokból is.

Egy időre érdemes lesz megpihenni az Aranygyapjú Társulat zenés bábelőadásán, ahol felidézik Szent György történetét, s a vállalkozó kedvű nézők, a darab végén maguk is megpróbálkozhatnak a bajvívással. Karddal, pajzzsal a kézben legyőzni a sárkányt, lássuk be nem mindennapi dolog, így annak, aki megpróbálja és sikerrel jár, sokáig lesz mit mesélnie erről a fantasztikus élményről. S hogy igazán korhű legyen a történet, erre az időre „Sárkánytérré” változik a Csobánka tér neve.

Majd cserélődnek az előadók, s hogy mindenki pontosan tisztában legyen a legendával, arról a Szárnyas Sárkányok gólyalábas előadása gondoskodik Szent György és a sárkány történetével, hiszen ez a nap róla szól, no meg a közönségről, a jókedvről és a tavaszról, melyre a Kincső együttes Szent György napi műsora teszi fel a koronát. S akkor sincs baj, ha valakinek kedve támad egy kis táncoláshoz a Naszály zenekar muzsikája hallatán.

S bár a mondás úgy tartja, hogy Szent György napjától lehet gond nélkül letelepedni a földre, mi inkább a nézőtérre és a sátrakhoz invitáljuk a kedves vendégeket, hiszen – szintén népi bölcsesség – az április szeszélyes és kiszámíthatatlan.

Az viszont a fentiekből is jól látszik, hogy ezen a szombat délutánon remek kaland, sok vidámság és látványosság vár mindenkire, aki szabadulni vágyik a lakás fogságából és a szabadban töltené ezt a néhány órát az ebéd és a vacsora között.

Jöjjenek hát minél többen, idézzük fel a múltat, köszöntsük a tavaszt, élvezzük a gondtalan családi együttlétet egész délután!

 Vincze Mara

 

SZENT GYÖRGY-NAP A CSOBÁNKA TÉREN

Áprilisban Papadimitriu Athina lesz az Irodalmi Kávéház vendége, aki beszélgetésünkben a versekhez fűződő viszonyáról mesél és arról milyen szempontok vezérelték, amikor összeállította az est anyagát.

– A főiskolán tananyag volt a verselemzés, a szavalat, s miután végeztünk sokan önálló esteket állítottak össze maguknak, de én, miután hallottam Latinovits Zoltánt és Jordán Tamást szavalni, egyszerűen nem mertem pódiumra állni. Úgy éreztem, hogy csak úgy, azon a fokon szabad verset mondani, ahogy ők teszik.

– Mikor múlt ez a gátlás?

– Egyszer a tévében kértek tőlem egy görög verset, aztán egy másik műsor kapcsán elkezdett izgatni Petőfi, József Attila és Vass Albert munkássága. Egyre többet olvastam a köteteiket. Szerencsére nem kategorizáltak a származásom miatt, nem várták el, hogy csak görög vonatkozású verseket szavaljak, bár tudták, hogy tisztelem a befogadó hazámat, de a lelkem mélyén görög vagyok, hiszen a véremben van a mediterrán temperamentum. Igyekeztem ezt úgy megélni, hogy ne kérkedés legyen a görögségem, hanem természetes érzelem, s mindig éreztettem azt is, hogy a szívem-lelkem másik fele magyar. Engem zavar, ha az emberek nem természetes módon élik meg a hazafiságukat, hanem eszközként használják.

Amikor megjött a bátorságom a szavaláshoz, olyan verseket választottam, amelyeket hitelesen tudok előadni. Sokszor bosszant, ha érzelemmentes szeretetnélküliség sugárzik egy vers előadásából, mert csak felhasználják, ahelyett, hogy a költő értékes gondolatait igyekeznének közvetíteni. Amikor ezek a dolgok elszomorítanak, akkor az állatok őszinte ragaszkodása jelent számomra vigaszt.

– Miben látod ennek az okát?

– Túl sok inger ér bennünket, s miközben szétszóródik a figyelmünk, úgy múlik el az életünk, hogy nem találkozunk önmagunkkal. A pénz diktálja a tempót, a célokat, tönkretesz bennünket a civilizáció. Ebben az ördögi hajszában nem tanulunk meg élni, semmire sincs időnk. A teljesítménykényszer tönkre teszi a családokat, a barátságokat. Nem tudunk örülni semminek. Én kötelezővé tennék egy hét nomád táborozást, ahol nincs technikai segítség, csak a magunk erejére, a társainkhoz fűződő kapcsolatunkra támaszkodhatunk. Ott újra értelmet nyernének olyan fontos dolgok, mint: felelősség, egymásra utaltság, összetartozás.

S közben valós élményeket szerezhetnének az emberek, nem virtuális kalandokat élnének át. Utána lenne mit mesélni, lenne mire emlékezni, ott lehetne értékes tapasztalatokat gyűjteni.

Mi a jurta táborokban megtapasztaltuk, hogy a fanyalogva érkező gyerekek eleinte mennyire hiányolták a virtuális világot, aztán felfedezték az együttlét és a természet nyújtotta örömöket és már eszükbe sem jutott, hogy a telefonon lógjanak.

Még engem is folyamatosan elvarázsol a táj és az állatok közelsége. Volt már, hogy leheveredtem a lovam mellé és neki mondtam el a verset, amit éppen tanultam. Hihetetlenül megejtő pillanatok voltak. Mint ahogy arra is folyton rácsodálkozom, hogy milyen szépen tudják elmondani a költők a bennem kavargó gondolatokat.

A versek nagyon fontosak számomra, mert választ adnak akkor is, ha szomorúság vesz rajtam erőt, akkor is, ha szétfeszít a boldogság. Pénteken este az Óbudai Kulturális Központban arra törekszem majd, hogy ebből az érzelmi sokszínűségből minél többet átadhassak a közönségnek is.

Vincze Mara

Irodalmi kávéház

Tojás kiállítás
Civil Ház Április 10.

Egykoron anyáról lányára szállt a tojásfestés tudománya. Húsvét előtt a család nőtagjai körbeülték az asztalt és meseszép mintákkal ékesítették a locsolkodóknak szánt a tojásokat.

Volt ahol a főtt tojást díszítették, volt ahol csak az üres héjat, amiből előzőleg kifújták a tojást. Szerencsére az ünnepi sütés-főzés közepette nem ment kárba ez sem.

Ma már kihalóban van a húsvéti locsolkodás szép szokása, de szerencsére a tojásfestés reneszánszát éli. Nem is csoda, hiszen egy kosár festett tojás igazi éke az ünnepi asztalnak, az évek óta egyre divatosabb tojásfának, vagy akár díszes koszorú készülhet vele, hogy már a bejáratnál hirdesse az ünnep hangulatát.

Sajben Edit az elmúlt évtizedekben megszámlálhatatlan mennyiségű tojást öltöztetett ünnepi díszbe.

– Miként kezdődött a tojásfestő karriered?

– Furcsa módon a mi családunkban nem volt divat tojást festeni, így nem mondhatom, hogy otthonról hoztam a hagyományt. A lányom óvodás korában festettem az első tojást. Emlékszem akkor nem is sikerült elsőre kifújnom, mert előbb rá kellett éreznem a technikájára, de nem adhattam fel, mert ő számított rám. Igaz nem voltam teljesen partvonalon kívüli a dologban, hiszen az Iparművészeti Vállalatnál dolgoztam a keramikus részlegen, így volt némi affinitásom, kézügyességem. Olyan elégedett voltam az eredménnyel, hogy be is neveztem az Úttörő Áruház által meghirdetett versenyre, amit sikerült is megnyernem. A dicsőségen túl, hogy kiállították a kirakatban a művemet, nyertem egy utat Isztambulba ahova a lányommal mentem el. Ez komoly motiváció volt, de sokat lendített a dolgon az is, hogy az exportőr kollégáim kivitték a művemet a németországi tojásbörzére.

– Hogy fogadták?

– Több száz megrendelés érkezett, ami egyszerre volt öröm és gond, mert nem voltam felkészülve tömeggyártásra. Ám, amikor megszűnt a vállalat, már a józanész is azt diktálta, hogy nem szabad veszni, hagyni ezt a lehetőséget, mert ezzel pótolhatom a kiesett keresetemet. Igazi tojás manufaktúrává nőttem ki magam s ebből tartottam el a gyerekeimet. Nálam beigazolódott a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. Igazi rutinra tettem szert a kifújás terén, s már csak elvétve roppant össze egy-egy tojás. Mivel ilyen mennyiségben már nem tudtam felhasználni a kifújt tojást a saját háztartásomban, – hacsak nem akartam megutáltatni a gyerekeimmel – időseknek és nagycsaládosoknak ajándékoztam el.

– Nagyon egyediek a mintáid, mégis klasszikus hatásúak. Honnan merítettél ehhez ihletet?

– Akril festéket használok, s mivel az inspirációt a kékfestő kelmék adták, így többnyire a színekben is megmutatkozik. Persze, ahogy nőtt a rutinom, úgy merült fel bennem az igény az új megoldások iránt. Szívesen használok kevert technikát, ahol a festés mellet horgolt csipkét, vagy más textilt is felhasználok a díszítésnél. Nyitott szemmel járom a várost és a körút erkélyeinek vaskorlátja is remek ötletadó. Amikor nagyobb mennyiséget készít az ember, akkor óhatatlanul vágyik rá, hogy ne kerítse hatalmába a monotónia. A gyerekek is gyakran besegítettek, nekik van saját mintájuk. A Pannon color a legjellemzőbb a tojásaimra, s lassan minden földrészen képviseltetem magam, mert a gyerekek szétszóródtak a világban, de az ünnepi hagyományokat, a tojásfestést vitték magukkal, s így remélem, hogy az unokák is folytatják majd.

Én egy időre leálltam a festéssel, négy éve, immár nyugdíjasként kezdtem újra a Kis Áron Magyar Játék Társaság égisze alatt. Ma már sokkal kevesebbet festek, viszont készítek más, apró díszeket is.

– Otthon miként készülsz az ünnepre?

– Már áll a tojásfám és lesz egy kosárnyi is az asztalon a legkedvesebb darabokból. S persze izgatottan várom a kiállítást a Civil Házban, hiszen ez lesz az első önálló kiállításom. Remélem sokaknak sikerül kedvet csinálnom a tojásfestéshez, ötletet adnom az ünnepi dekorációk elkészítéséhez.

 

Vincze Mara

Húsvéti tojáskiállítás

(április 8. CSKH)

A mai instant világunkban megszoktuk, hogy mindent készen veszünk, pedig hihetetlen örömet tud jelenteni, ha magunk készítünk el valamit. Ahogy büszkeséggel tölti el az első tál étel elkészítése a kezdő háziasszonyt, ugyanolyan jó érzés egy magunk készítette sál, pulóver, vagy más használati tárgy. Ehhez persze szükség van arra, hogy legyen kitől ellesnünk a mesterfogásokat.

Egykoron a mezőgazdasági munkák végeztével az asszonyok, lányok a hosszú téli estéket használták arra, hogy megfonják a gyapjút, majd megkössék a meleg téli pulóvereket, kardigánokat. Persze nem csak ruhák készültek így, maguk szőtték a szőnyeget, lepedőt, a díszes asztalterítőt, függönyöket. Hihetetlenül szép csipkéket horgoltak, s máig híres a halasi vert csipke, vagy a kalocsai hímzések.

Ehhez persze nem csak kézügyesség kell, hanem türelem és idő. Akkoriban még nem csábított esti lustálkodásra a tévé, így jóízű beszélgetés mellett születtek a csodák. Összegyűltek egy-egy háznál, s míg pörgött az orsó, a rokka, kattogott a szövőgép jókat beszélgettek, anekdotáztak, énekeltek. Talán csak annyiban hasonlított a mai estékre a dolog, hogy ott is gyakran került az asztalra pattogatott kukorica. Igaz akkor nem mikróban készült, hanem serpenyőben pattogtatták.

A Csillaghegyi Közösségi Házban nagy hagyománya van a múltidézésnek a műhelyfoglalkozásokon, s van is kitől elsajátítani a munkák csínját-bínját.

Ezen a szombaton is nagy lesz a választék. Ki-ki kedvére próbálkozhat a gyapjútisztítás, kártolás, farkasolás, fonás gyalogorsón és rokkán, nemezelés, szövés, kötés, horgolás tudományának elsajátításával.

S hogy igazi családi program legyen, ahol a legkisebbek sem unatkoznak Écsi Gyöngyi az Angyalbárányokról tart bábelőadást.

S ha nagyobb darabok elkészítéséhez rövid az idő, azért már húsvétra is alkothatnak a vállalkozó szelleműek egy-egy apróbb díszt, például nemez tulipánt, vagy húsvéti tojás alakú alátétet.

S aki az alkotás mellett még szívesen vásárolna is valamit emlékbe, ajándékba vagy ihletadónak az a kézműves portéka- és alapanyag vásár kínálatából válogathat.

Érdemes ellesni a munkamenetet, mintát, mert otthonmagunk is készíthetünk hasonlót, s ha már unja a család a társasjátékokat, remek időtöltés lehet egy borongósabb napon.

 Vincze Mara

Csillagműhely – Gyapjú nap

Picur színház

Már az első színházi élmény is meghatározó lehet az apróságok életében, s ahogy annyi mást, ezt sem lehet elég korán kezdeni. S bár ez a XXI. Század, tele technikai csodákkal, ne a babatévé legyen az első lépcső a kultúra felé.

Már csak azért sem, mert az apróságok is jobban élvezik, ha hasonszőrűek társaságában nyílik szélesre ez az ablak a látnivalókra. Szerencsére számtalan olyan produkciót találunk a kínálatban, ami kifejezetten 0-4 éveseknek szól. Egyszerű meseszövés, látványos jelmezek, fülbemászó zene teszi teljessé az élményt. Már attól mosolyra húzódik a szája egy felnőttnek, ha megpillantja a nézőteret. Barátságos, világos nézőtér, ahol nem kell mozdulatlanul ülni, mert puha plédek, párnák kínálnak kényelmes teret a látnivalóhoz és a nézőtársakkal való barátkozáshoz.

Egyfajta beavató előadások ezek, ahol egyformán fontos a darab, a látvány és a közösségi élmény. A bábszínházat, Báron László képzőművész tanár alapította Kecskeméten. Először csak bábszakkör volt, mely a gyerekek kedvenc mondókájából – Ciróka, maróka.. – kölcsönözte a nevét, majd fokról fokra fejlődött, míg végül amatőr társulatból elismert profi bábszínházzá nőtte ki magát. Olyannyira, hogy immár önálló épületben, s felnőtteknek szóló darabokkal várja a látogatókat. S nem csak az anyaszínházban tartanak előadásokat, hanem szívesen lépnek fel az ország más kulturális intézményében és külföldi meghívásoknak is eleget tesznek, ahol mindig nagy sikert aratnak műsorukkal.

A Mosolygó Kórház Alapítvánnyal való együttműködés révén rendszeresen látogatják előadásaikkal a kórházban fekvő beteg gyerekeket is.

A legkisebbeknek szóló darabokban közkedvelt, bűbájos állatfigurákat építenek bele a mesékbe, hogy ezzel is felkeltsék a figyelmüket. Ennek a korosztálynak még csak rövid ideig tartó, 20 perces előadásokkal készülnek, ám a mese végeztével eltűnik a színpad és a nézőtér határvonala és egyetlen játéktérré alakul a terem, ahol a művészek – Nyirkó Krisztina és Apró Ernő – a kicsikkel közösen játszanak tovább kötetlenül. Ilyenkor meg lehet simogatni a bábokat, állatfigurákat, ami szintén nagy öröm a babáknak.

A Békásmegyeri Közösségi Házban nagy hagyománya van a babaszínháznak, így már a családok is tudják, hogy aki nem akar lemaradni az élményről, annak időben kell megvennie a jegyeket.

Vincze Mara

Csigaház

április 7. 17:00

Szeretem az ünnepeket, ezért igyekszem a hozzájuk társuló jó érzést minél hosszabbra nyújtani. Listát készítek a teendőkről, a vásárláshoz, kitalálom az ajándékokat, s aztán, hogy valóban örömteli legyen a várakozás időben elkezdem valóra váltani a terveket. Hol van az előírva, hogy bele kell rokkanni a teendőkbe és a vidám ünneplés helyett a fáradtság kómájában szenderegve kell tölteni a jeles napokat?

Ha az ember beosztással halad, akkor még a tavaszi nagytakarításban is talál élvezetet. Én legalábbis tudok örülni a tisztaság illatú lakásnak, ahol egy vidám függöny, vagy párna a kanapén egyértelművé teszi, hogy itt a tavasz, jön a nyár.

Régen a lányos házaknál nagy tételekben fogyott a tojás, s nem csak azért, mert jó magyar szokás szerint egy kétnapos ünnepre valóságos lakodalmi menüt süt-főz a háziasszony, hanem azért is, mert piros tojással várták a locsolókat.

Mára alábbhagyott a locsolási kedv, szinte nincs is a családtagokon kívül senki, aki nyakába venné a várost, helyette viszont baráti, rokoni látogatások zajlanak. Mivel idén már négynapos az ünnep, nem árt idejében elkezdeni a készülődést. S ha a locsolkodás kevésbé divatos, hát van helyette más. Vidám ajtódíszek, tojásfák jelennek meg egyre több lakásban, így nem haszontalan, ha az újságok, az internet mellett szerzünk egy kis gyakorlati tapasztalatot is a dekorálás terén.

Mindehhez szakavatott segítséget és inspirációt is kapunk a 3K-ban, április 7-én, pénteken délután öt órától, s aztán otthon folytathatjuk az alkotást.

Vincze Mara

Húsvéti családi alkotóműhely