Hónap: 2017 szeptember

Örkény István nemzetközi hírű Macskajátéka több változatban és szereposztásban hódította már meg a közönséget. A 3K-ban, szeptember 29-én bemutatásra kerülő kamaraváltozat szövegkönyvét Berényi Gábor, a darab rendezője jegyzi, s csupán két szereplővel, a híres Szkalla lányokkal álmodta színpadra. Béres Ilona és Tordai Teri számára dupla ünnep minden előadás, amikor Erzsi és Giza bőrébe bújhatnak, derül ki a velük folytatott beszélgetésből.

Bár már főiskolásként szoros barátság fűzte össze őket, a színpadon mégis csak a Csütörtöki hölgyek eladásain játszhattak együtt először, majd a Szkalla lányokban.

– B.I. Örkény István születésének 100. évfordulója volt az apropó, s mivel a pályánk elején olyan szerencsések voltunk, hogy Örkényék társaságához tartoztunk, szerettünk volna méltó módon megemlékezni a jeles évfordulóról.

–T.T. Ebben komoly segítőre találtunk Radnóti Zsuzsában, (dramaturg, az író felesége) aki a figyelmünkbe ajánlotta a Berényi Gábor által már régebben elkészített változatot. Ő is hamar fellelkesedett a gondolattól és elkészített egy újabb, imámár kettőnkre szabott verziót.

Így ez a darab számunkra a zsenialitásán túl, egyfajta tisztelgés a régi barát előtt, öröm, hogy ismét együtt játszhatunk és lehetőség arra is, hogy ráirányítsuk a figyelmet, hogy milyen fontos az ember életében a kapcsolattartás. Kicsit olyan, mintha az egymásnak írt levelek reakcióit egy képernyőn láthatná a másik fél.

– B.I. A színpad egyfajta vallomás hely, ahol a múlt és a jelen találkozik, s a darabban sajátos hangsúlyt kapnak a testvérek egymást közti kommunikációjának legkisebb rezdülései is.

S akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen remekbe szabott szerepeket kínál, ahol valósággal tobzódhat a művész temperamentumát, humorát és színészi eszköztárának teljes repertoárját felvonultatva.

– T.T. S csak most, egy komoly műtétből lábadozva érzem, hogy milyen előrelátó volt a sors, mert ha nekem kellene Erzsit alakítanom, akkor az est végére bajban lennék. Így viszont a székem biztonságából játszhatok, s mivel a figurám is visszafogott, nem vonja el a figyelmemet semmi Giza megformálásáról.

– B.I. Én pedig rovom a köröket, s valósággal feltöltődöm az Erzsiben tomboló energiáktól, humortól. S remélem, a két nőalak története nem csak kellemes perceket okoz a közönségnek, hanem kicsit magukat is látják bennük, s gondolatokat is ébreszt a sorsuk. Persze minden este más egy kicsit, mert nem csak köztünk, hanem a színpad és a nézőtér között is működik egyfajta kémia, ami új inspirációt jelent, s egyben árnyalatnyi eltéréseket is az előadások között, attól függően, hogy mit hozunk ki egymásból.

– T.T. Talán azért is olyan testhezálló nekünk ez a szerep, mert mindig is eltérő volt a habitusunk, s tudtuk, hogy amit az egyikünk tud, az nem elirigyelhető, s valóban meg sem fordult a fejünkben, hogy rivalizáljunk. Már nagyon korán kialakult bennünk egy belső béke, hiszen a nagy álom, hogy színésznők lehessünk, teljesült s onnantól már azzal voltunk elfoglalva, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, s hogy a barátságunk ne szenvedjen csorbát. Máig fontos számunkra, hogy Halász Judittal kiegészülve rendszeresen találkozzunk egy kávéra és jól kibeszélgethessük magunkat.

– B.I. Berényi Gábor átdolgozása is erre épül. Nem az ellentéteket, különbözőségeket hangsúlyozza, hanem azt az életen át tartó testvéri összetartozást, ami a Szkalla lányokat jellemzi.

Mindketten szívesen mondtak igent a felkérésre, mert szeretik azt a légkört, ami a 3K-ban körülveszi őket, s igazi szeretetteljes hangulatot teremt az előkészületek és az előadás folyamán.

Vincze Mara

https://kulturkozpont.hu/esemeny/a-szkalla-lanyok/

 

A katolikus hagyomány szeptembert, Szent Mihály havának tartja, s 29-ét szokás Szent Mihály napjának nevezni, mely a betakarítás, az őszi munkák befejezése is egyben. Ilyenkor kezdődött az esküvői szezon, s tartott Katalin napjáig. Ha esküvő nem is lesz a Csillaghegyi Közösségi Házban, vigalomnak nem lesz híján a látogató.

Jó látni, hogy évek óta egyre többen érzik fontosnak, hogy gyermekeikkel is megismertessék a hagyományos ünnepeket és az azokhoz kapcsolódó szokásokat. A heti munka után igazi kikapcsolódásnak számít, ha nem a technika révén ápolják a baráti kapcsolatokat az emberek, hanem személyesen, s ezt még megfejelik azzal, hogy felidézik a végtelenül gazdag és sokszínű népművészetünk, népi hagyományaink kincseit. Jó alkalom ez arra, hogy megtanuljuk és tovább örökítsük miként is ünnepelhetünk úgy, hogy az egyszerre legyen haszon és szórakoztató.

A nap alaphangulatát már délelőtt megalapozzák az Óbudai Piknik műsorai, melyekből bőven jut a közösségi ház udvarára is. A zárt udvaron ugyanis nagyobb biztonságban vannak a gyerekek, ezért itt zajlik a lufihajtogatás a kézműves foglalkozások és itt játszhatnak a kicsik a nagyszülők kedvenc játékaival. A modern kort pedig a drónos robotika képviseli. S ahogy az már lenni szokott ez a kicsik és a felnőttek számára egyaránt vonzó lesz, hiszen a múlt felelevenítése ugyanolyan izgalmas, mint testközelből látni a mai, modern technika sokoldalúságát. S hogy a szellem mellett a test is táplálékhoz jusson, arról a bográcsozás gondoskodik, no meg az édes meglepetés, amiről többet én sem árulhatok el.

A Szent-Mihály napi program 16 órakor kezdődik halászléfőzéssel, a Bajai Halászléfőző Bajnokok Klubja jóvoltából, akik évek óta visszajáró vendégei a rendezvénynek, s lassan már minden látogató elleste a fantasztikus ízű halászlé receptúráját tőlük. S hogy ne kelljen aggódni a felesleges kalóriák miatt, amit a tésztás bajai finomság elfogyasztása jelent, pláne, ha friss, puha kenyeret is esznek hozzá a kóstolók, arról a családi táncház gondoskodik. A Göncöl Néptáncegyüttes ugyanis táncba visz kicsiket, nagyokat egyaránt. A vigasságból nem marad ki senki sem, akiben parányi vállalkozó szellem van, hiszen Csiki Katalin és Csiki Gergely vezetésével bárki elsajátíthatja az alapokat, Paár Julcsi pedig az őszi ünnepkör dalait tanítja meg a közönségnek. S ha a kisebbek az estebéd után pihenni mennek is a felnőttekre még vár egy táncházi program, mely végül szabadtáncban, igazi ünnepi mulatozásban teljesedik ki, amihez Csernók Klára és barátai szolgáltatják a talpalávalót.

Érdemes eljönni a Csillaghegyi Közösségi Házhoz, mert – ahogy a fentiek is bizonyítják – rendkívül színes és gazdag program vár a családokra egész nap. Használják ki a lehetőséget, hogy még a szabadban tölthetnek el egy vidám napot!

Az Óbudai Kulturális Központ évadnyitója egyfajta pótvakáció a gyerekek és szülők számára, mert a programok visszahozzák a vakáció önfeledt hangulatát. Nem lesz ez másként idén sem, csupán a megszokottnál egy kicsit később, október 1-én, a Zene Világnapján kerül rá sor. Ám ezért a várakozásért cserébe, egy megszépült, megújult épületet vehet birtokba a közönség.

Az egykori harsány színeket, most felváltja egy letisztult, modern design, hiszen az új évadhoz időnként új, megszépült külső dukál, de a megszokott és sokak által kedvelt programokról nem kell lemondaniuk a látogatóknak. Persze újdonság, akad majd itt is, hiszen évente bővül, gazdagodik a kínálat, s ez így lesz ebben az évadban is.

Mivel egy jeles dátumon tárja szélesre kapuit a ház, ezúttal a zene játssza a főszerepet.

Vagy mondhatnám azt is, hogy örömzene, mert öt éve tart már a kerület gyermekintézményeiben az Élő népzene program a Kerek zenekarral, s egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a kicsik úgy szívják magukba kultúránk gyökereit, mint a szivacs. Az évadnyitón most minden korosztály részese lehet a zenekar műsora alatt annak, hogy milyen csodálatos és természetes dolog együtt dúdolni, zenélni, játszani velük.

Büszkék lehetünk a hagyományainkra, mely tőlünk nyugatabbra már eltűnőben van, de nekünk még van mivel gazdálkodnunk, s nem csak falun, de a városokban is élénken élnek népzenei kincseink. Csak rajtunk múlik, hogy tovább örökítsük mindezt a következő generációkra is. Gyakran haljuk a szülőktől, magunk is tapasztaljuk, hogy nehéz lekötni a figyelmüket a gyerekeknek, túl sok inger éri őket, s így egyre rövidebb időre koncentrálnak.

Ugyanakkor az is tapasztalati tény, hogy olykor egy fedő és egy fakanál izgalmasabb számukra, mint a legújabb elektronikus játékok. Ösztönösen érzik, hogy míg az egyik használatához, megszólaltatásához szükség van rájuk is, addig a másikat a bekapcsolás után az elemek működtetik.

Nos, ezen a napon nem lesz „playback”! Itt minden hang a zenekar és a közönség közreműködésével kel életre. Lehet-e izgalmasabb dolog egy gyerek számára annál, mintha kézbe vehet számára ismeretlen hangszereket, s sikerül őket megszólaltatnia? Igazi interaktív műsor lesz sok zenével, közös játékkal, mesével, énekléssel, mely bizonyára egyaránt megérinti majd a közönséget, s lehet, hogy sokan kedvet kapnak a zenetanuláshoz is.

Az pedig szintén tapasztalati tény, hogy aki rendszeresen foglalkozik muzsikával, az nem csak számtalan élménnyel gazdagodik, hanem a tanulás és a mindennapok terén is sokkal koncentráltabb lesz. Ráadásul a sikerélmény egészséges önbizalommal is megajándékozza őket, ami jó sorvezető az élet minden területén.

A szülők is tapasztalhatják majd, hogy mennyivel hatékonyabb, ha gügyögés helyett közös játékkal fejezik ki a szeretetüket.

Nos, ezen a vasárnapon minden a zenéről szól. Kiderül, hogy konyhai eszközökből kistafírungozhatunk egy komplett zenekart, vagy kellő kreativitással magunk is készíthetünk hangszereket.

A legkisebbek színes ceruzákkal vethetik papírra a frissen szerzet élményeket, de nem kell nélkülözniük a lurkóknak a nagy kedvenceket, az ugrálóvárat és a kisvonatot sem.

S mindezek mellé, ha az égiek is úgy akarják, akkor kedvére rohangálhat a vendégsereg az udvaron, s felfedezheti milyen szép lett a frissen felújított épület.

Sok szeretettel várunk mindenkit az ingyenes megnyitóra, és valamennyi programunkra.

Vincze Mara

Ahogy a színházat, táncházat, játszóházat, úgy a mozizást sem lehet elég korán kezdeni.

Manapság minden korosztály több időt tölt a képernyők előtt a kelleténél. Persze egy fázós estén annak is megvan a maga varázsa, ha bekuckózunk a kanapéra egy mesefilm erejéig, de érdemes rávenni a kicsiket arra, álljanak fel a tévé elől és próbálják ki, hogy mennyivel izgalmasabb dolog moziba járni olykor.

Már az előkészületek miatt is, amikor kiválasztjuk a filmet, az időpontot, s közben lázasan szervezzük a barátokat, hogy legyen kivel megosztani az élményt. S mire eljön, a mozizás nem csak mi öltözünk ünneplőbe, hanem a lelkünk is. A gondos szülők a legkisebbeket fel is készítik arra, hogy mit is fognak látni. Így már az esti fürdés alatt, vagy éppen lefekvés előtt erről folyik a diskurzus, hogy biztosan megértsék majd a látottakat.

Egy ilyen házon kívüli program ezernyi apró izgalmat, élményt jelent. Érdemes előbb érkezni, mert akkor még marad idő, hogy szót váltsunk a többiekkel, beszerezzük a büfében a rágcsálnivalót, ha nem hoztunk magunkkal, s válogatni lehet az ülőhelyek között. A legtöbb gyerek imád az első sorban ülni. Kisgyerekként én is mindig az első sor középső székére hajtottam, mert ott nem lógott bele a látványba egy magasabb gyerek feje, s úgy érezhettem, hogy körül ölel a cselekmény, mintha magam is ott lennék az események középpontjában.

Később, szülőként, igyekeztem megosztani a lányommal ezeket a titkokat, s nem esett nehezemre az sem, hogy lazítsak kicsit a szigorú szabályokon, hagyjam, hogy perecet ropogtasson, vagy popcornt egyen, mert ez hozzátartozik a rituáléhoz.

A Csillaghegyi Közösségi Ház Kakaómozi programjaiban az a jó, hogy itt különösebb szervezkedés nélkül is ismerősökbe, óvodás vagy iskolás társakba, szomszédokba botlik az ember, s így a kulturálódás és szórakozás mellett, rögtön „társasági esemény” lesz a mozizásból. Az már csak hab a kakaón, hogy utána a játszóházban önfeledten megbeszélhetik a lurkók a látottakat, sőt a friss élmények hatására gyurmába álmodhatják a kedvenc figurát, vagy lerajzolhatják, s a kreativitásuknak semmi sem szab határt.

A nagyobbak időnként kipróbálhatják az animáció készítést, vagyis a Kecskeméti Képről Képre Filmműhely munkatársai segítségével elkészíthetik az első saját filmjüket is.

Nem csak a gyerekek élvezik ezt a minőségi családi időtöltést, hanem a szülök is. Itt nem kell időnként ránézni a vacsorára, vagy kiteregetni a mosást, itt mindenki lazíthat, majd jókat beszélgethet, ami önmagában is felüdülés és hétvégi programként sem utolsó.

A Kakaómozi remek kerítő. Összehozza a családokat, a gyerekeket, a barátokat és ismerősöket. Alkalmat teremt rá, hogy elváljanak egymástól a hétköznapok és a hétvégék, hogy maradéktalanul kiélvezhessük a pihenőnapok nyújtotta kiváltságokat. A mozi a gyerekeknek ingyenes!

Mi mindenkit szeretettel hívunk és várunk a vasárnap délelőtti programokra és persze valamennyi tematikus vetítésre az egy éve üzemelő Csillag moziban!

Vincze Mara

https://kulturkozpont.hu/esemeny/oroszlankiraly/
https://kulturkozpont.hu/esemeny/az-indian-hercegno/

Óbudán min­dig is nagy sze­repe volt a szű­kebb pát­ria tisz­te­le­té­nek, sze­re­te­té­nek s nem kel­lett buz­dí­tani az embe­re­ket arra, hogy szebbé, barát­sá­go­sabbá tegyék a kör­nye­ze­tü­ket. Ezen a szom­ba­ton szám­ta­lan pik­nik ad teret a jó szom­szédi, baráti kap­cso­la­tok tovább mélyí­té­sé­hez, a meg­hitt ünnep­lés­hez. Ezút­tal nem a közös munka vonzza majd a részt­vevő­ket, hanem az együtt­lét öröme. A közö­sen főzött, elfo­gyasz­tott ebéd, a ráérős beszél­ge­té­sek ven­dég­ma­rasz­taló han­gu­lata. S minél több pik­nik szer­vező­dik, annál jobb lesz a ked­vünk, mert érez­het­jük, hogy együtt bár­mire képe­sek vagyunk.

Idén a Mészkőpark a rendezvény kiemelt helyszíne, ahol ezen a napon nyitja meg ünnepélyesen kapuit a megszépült, kibővült park. Az összefogás eredményére méltán büszke a Háromhegyek Közhasznú Egyesület, hiszen minden követ megmozgattak azért, hogy a környéken élők számára még vonzóbb és hasznosabb közösségi teret hozzanak létre. A park jól példázza, hogy egy erős és tettre kész közösség milyen hatékonyan dolgozhat a közös célokért. Tíz éve még illegális szemétlerakó volt itt, rengeteg munkával megtisztították a területet, majd pályáztak és nyertek, így a javaslataik alapján bővült a meglévő fitneszpark játszótérrel, tanösvénnyel, amfiteátrummal, kutya játszótérrel.

Nem véletlen, hogy az idei Óbudai Pikniket itt nyitja meg Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere és az újjávarázsolt parkot Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter, országgyűlési képviselő adja át. S itt kerül átadásra a Balázs Lajos Óbudai Civil Díj is.

Aztán pedig a tánc – Gönczöl Néptáncegyüttes – és a zene – Szalóki Ági koncert – játszik főszerepet, miközben a látogatók birtokba veszik a parkot.

Már megszokhattuk, hogy a Civil szervezetek legnépesebb csoportját Pünkösdfürdőn találjuk, hiszen a Duna part nagy kerítő, legyen szó sportról, szórakozásról, vagy összefogásról. Ehhez méltón gazdag és színes a nap programja is. Míg a felsorakozó egyesületekkel ismerkednek a látogatók, felnőtt és gyermek egyaránt jól érezheti magát a sport és kulturális programok sokaságán s nem csak a nemzetiségi csoportok hagyományaiból kapnak ízelítőt az érdeklődők, hanem a helyben készült finomságokat is megkóstolhatják. A nap végére kiderül, hogy kié a legjobb egytálétel és a nemzetiségek közül ki főzi le a többieket.

S mivel javában tart a szüret a Solymárvölgyben ebből és a hozzá kapcsolódó szokásokból, vigasságokból vehetik ki a részüket a vendégek.

Békásmegyer-Ófaluban reggeltől estig tart a rendezvény, sporttal, tánccal, zenével és nyitott kertekkel és egészügyi szűréssel. Jó alkalom ez arra, hogy kiderüljön bírjuk-e még a terhelést úgy, mint pár évvel ezelőtt? Tesztelhetjük magunkat néptánccal, sétával, utcabállal.

Szüreti mulatságot kínálnak a Táborhegyen is, ahol a musttól a borig kísérhetik figyelemmel a szőlő útját elméletben és gyakorlatban is. S közben versenyre kelnek a szakácsok a legjobb pincepörkölt címért és bűnbe eshetnek a finom házi sütik sokaságával is, de nem árt a mértéktartás, hogy maradjon erejük a tánchoz is.

Csillaghegyen az őstermelői piacon indul a nap kóstolókkal, majd bográcsozás, borkóstolás teszi ízesebbé a beszélgetéseket. Megannyi meglepetés vár a gyerekekre is.

A Szentháromság Plébánián a kerülettel ismerkedhetnek a vendégek kiállítás és vetélkedő formájában, közben a Német Nemzetiségi Önkormányzat jóvoltából betekintést nyerhetnek az őslakosság szokásaiba, s délben a gasztronómiai hagyományaiba is. Közben a gyerekeket és a felnőtteket is játékok várják s a programot szentmise, majd sváb bál zárja.

Óbudán annak is komoly hagyománya van, hogy a nagyrendezvényeken nem feledkeznek meg azokról sem, akik szerényebben élnek az átlagnál, vagy éppen hajléktalanok. A Vargabetű klubműhely területén 300 adag mexikói babos tészta, pékáru, gyümölcs és édesség vár rájuk.

Sze­ren­csére hosszú lesz a nap, sok min­den bele­fér, mégis nem árt már most ter­vet ková­csolni, hogy ezen a – remél­hető­leg kel­le­mes – szeptemberi napon hány hely­színt láto­gat meg az ember, s hogy a saját lakó­kö­zös­sége pik­nik­jé­hez miként kap­cso­ló­dik.
Így a nap végez­té­vel elmondhatjuk, hogy nem csak szám­ta­lan élménnyel gaz­da­god­tunk, egy­más­hoz is köze­lebb kerül­tünk az ünne­pen. Ez ad majd ener­giát a hol­na­pok­hoz, hitet ahhoz, hogy raj­tunk is múlik, hogy miként ala­kul az életünk. Más szem­mel néz­zük majd a lakó­tár­sa­kat, szom­szé­do­kat, s fon­tos lesz szá­munkra, hogy élhetőbb legyen a környezetünk.

A részletes programot megtalálják a rendezvény műsorfüzetében és a weblapján.

Vincze Mara

 

 

Már csak szép emlék a nyár, a vakáció és az ezekkel együtt járó önfeledt szabadság és jókedv. Persze az ősz is tele van szépséggel, értékkel, csak nyitott szemmel és lélekkel kell járnunk a világban. Ám abban a hangulatban, amit ez az évszak közvetít, a rozsdálló erdők, a zamatos gyümölcsöktől roskadozó fák, bokrok és a kissé bágyadt napsütésben tarkálló virágoskertek világában, már több a meghitt nyugalom. Mintha lélekben már készülődnénk a közelgő ünnepekre. Jó alkalom erre a tízedik alkalommal megrendezésre kerülő Ars Sacra Fesztivál, mely tengernyi értékes élményt kínál a közönségnek városszerte.

2007-ben a Városmisszió részeként, civil kezdeményezésből bontakozott ki a mára hagyománynak tekinthető kulturális rendezvénysorozat, amely a reményt közvetíti tartalmas, magas színvonalú programokon keresztül, mindenki számára ingyenesen.

Az egyre több helyszínnel gyarapodó programsorozat ritkán látható művészeti kincseket mutat be, lehetőséget nyújt a különböző művészeti ágak és alkotóik bemutatkozására. A kínálatból szinte semmi sem hiányzik. Komoly-, és könnyűzenei koncertek, irodalmi előadások, kiállítások színesítik a sort, s valamennyi szívet-lelket felemelő hatással bír.

A program hamar kinőtte a főváros határait, 2008-ban már országos rendezvénnyé duzzadt, s a következő évben már a határon túlik is részesei lehettek.

2010-ben az Óbudai Kulturális Központ is felkérést kapott a csatlakozásra, s azóta rendszeresen, több helyszínen, nívós programokkal veszt részt a rendezvénysorozatban.

Idén a Békásmegyeri Közösségi Ház nyitja a kerületi programok sorát, ahol a nagy múltú Kincső Néptáncegyüttes és az őket kísérő Naszály zenekar műsorában gyönyörködhet a közönség. Megszokhattuk már, hogy csodás történeteket mesélnek el nekünk az élet fontos állomásairól a tánc nyelvén. Most kicsit visszaforgatják az évszakok kerekét, s megismerhetjük a trilógia lenyűgöző szépségű táncokkal megjelenített – Hát én immár kit válasszak című – befejező részét, mely a szerelem varázslatát tárja elénk. Nem nehéz megjósolni, hogy ezúttal is mély hatást gyakorolnak majd a közönségre.

A Csillaghegyi Közösségi Ház izgalmas homokkővel készült képekkel várja látogatóit. A tárlat megalkotója, M. Simon Veronika hihetetlenül aktív és sokrétű. Közel 20 ország több mint másfélszáz közintézményében láthatóak az alkotásai. Számtalan külföldi és hazai kiállítás résztvevőjeként sokan ismerik festményeit, grafikáit, melyekért megannyi elismerésben részesült. Ő az a művész, akit nehéz lenne beskatulyázni, mert a portrék sokaságán át, az oltárképekig igen színes a művek listája, s éppen ilyen sokrétű a technikák használatában is.

Természetesen a zene sem hiányzik a kínálatból. A hazai kedvencek – az Albert Schweizer Kórus és Zenekar, az Óbudai Kamara Kórus – mellett, akik klasszikus művekkel varázsolják el a közönséget, fellép majd a Savaria Barokk Zenekar is. Ez utóbbi a Reformáció Évének tiszteletére összeállított koncerttel.

A felsoroltak is bizonyítják, érdemes lesz időt szakítani arra, hogy részesei lehessünk ezeknek a programoknak. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a napi rohanás után kisimíthassa lelke redőit, s néhány órát kellemes társaságban, épülésünket szolgáló tevékenységgel, elmélkedéssel töltsön el.

A részletes programot a www.kulturkozpont.hu. Oldalon találják meg

 

                                                                                                                  Vincze Mara

Zenél a mozi!

Ősrégi szerelem az ABBA

Janza Kata számára mindig ünnep, ha szűkebb pátriájában állhat színpadra, s most ez megtriplázódik azzal, hogy kedvenc együttese dalait énekelheti, kedvenc kolléganői egyikével.

– Az ABBA nálam egy nagyon régi szerelem, hiszen a kezdetektől megszállott rajongója voltam a formációnak. S hogy miért, annak több oka van. Mindig is szerettem a dallamos, szövegükben komoly mondanivalót hordozó dalokat. Márpedig az övék ilyen.

Nem a film és nem is a musical adta az ötletet, egyszerűen imádom hallgatni és énekelni a számaikat. Két kolléganőmmel is éneklem a műsort. Polyák Lillával azonos korosztályhoz tartozunk, gyakran formálunk meg azonos szerepeket. Siménfalvy Ágotára pedig a kezdetektől felnézek. Egyszerűen fantasztikus, ahogy játszik és énekel. Azonnal kiderül róla, hogy komoly zenei alapokkal rendelkezik, s nem okoz gondot számára a több szólamban való éneklés. Márpedig az ABBA repertoárjának egyfajta véd- és ismertetőjegye volt a fantasztikus, többszólamú hangzás. Én csak szuperlatívuszokban tudok erről beszélni, s egyszerűen lubickolok a lehetőségben, ha tőlük énekelhetek. Az meg hab a tortán, hogy Ágota ezt olyan természetességgel teszi, mintha csak levegőt venne. Nekem jó iskolát jelentettek ehhez a Bergendy zenekarral töltött évek, ahol stabil alapokat szereztem.

– Úgy beszélsz az ABBA zenekarról, mint egy mániákus rajongó.

– Mert az is vagyok a kezdetek óta. Nagy ajándék lenne a sorstól, ha igaznak bizonyulna a hír, miszerint jövőre koncertet adnak, főleg, ha ott is lehetnék! Tíz év alatt több mint 100 dal, s szinte valamennyi világsláger, ezt azért kevesen mondhatják el magukról. Nem véletlen, hogy a dalaikból film és musical is született, s a közönség érdeklődése is töretlen.

– Ha már a közönségnél tartunk. Rengeteget játszol az Operett Színházban és az ország különböző pontjain, de Óbuda és Csillaghegy máig az első helyen van a szívedben.

– Való igaz, sosem mondok nemet, ha a kerületből érkezik felkérés, s ennek főként érzelmi okai vannak. Csillaghegyen születtem, Békáson voltam középiskolás, s bár próbáltam „hűtlen” lenni, hamar beláttam, hogy én akkor vagyok boldog, ha a szüleim közelségében élek. Mindig van bennem egy egészséges drukk a fellépések előtt, de ha „otthon” van előadásom akkor ez a duplájára nő. Itt mindenkit ismerek és mindenki ismer. Ezért tart egy bevásárlás olyan hosszú ideig, mert mindig találkozok valakivel és elbeszélgetjük az időt. Itt a közönség a szomszédokból, iskolatársakból, tanárokból áll, s ez a létszám csak tovább dagad, mert a gyerekeim is ide kötnek ezer szálon. Márpedig az ember a szokásosnál is jobban kitesz magáért, hogy nehogy csalódnia kelljen benne a szülők barátainak és a saját ismerősöknek, barátoknak. Van egy különös vonzása, melegsége az itteni közösségeknek, nem véletlen, hogy generációk óta legendás a kerület lokálpatriotizmusa.

Sőt, van egy óbudai egyvelegem a repertoárban, amivel turnézni szoktunk, s bizony büszkén vallom meg a konferálásnál, hogy óbudai, pontosabban véve csillaghegyi vagyok, s elérzékenyülök, amikor a közönség velem énekli a dalokat.

–A lányod Janka, már pályaválasztás előtt áll, nem kacérkodott, hogy a színpadot válassza?

– Nála a színpad hobbi. Táncversenyekre jár, helyi irodalmi műsorokban szaval, de végül mégis a nagyi nyomdokait követve jogásznak tanul. Volt ugyan egy beszélgetésünk, amikor azt puhatolta, hogy mi lenne, ha a szülők útját választaná? Őszintén beszéltem neki a hivatásunk szépségéről és az árnyoldaláról is, majd abban maradtunk, hogy ezt neki kell eldönteni. Azt mondta, hogy csak ezt szerette volna hallani, most a jogot választja, aztán majd a végén kiderül, hogy a szereplés hobbi marad, vagy kipróbálja ott is magát.

Samu már gyanúsabb ezen a téren, bár ő még csak 10 éves, neki még lesz ideje eldönteni bőven, hogy mit is válasszon, de kétségtelenül élvezi a szereplést. Van otthon egy saját társulatunk, ahol még az Anyukám is igen aktív. Nem véletlen, hiszen azután döntött a jog mellett, miután a harmadik rostán kiesett a főiskolai felvételin. Igazi olaszos temperamentumú színház a mienk.

– Kanyarodjunk vissza az ABBA dalokhoz. Van kedvenced közülük, vagy mindet imádod?

– Valamennyit imádom, de talán mégis a Happy New Year a legkedvesebb a gazdag dallamvilága miatt, s nagy bánatom, hogy az aktualitása okán ritkábban hallható és előadható. Annyit elárulhatok, hogy én bizony beleszerkesztettem a műsorunkba, így szombaton este a vetítés előtt felcsendül ez is, így minden bizonnyal mi leszünk Ágotával az első idén, akik boldog Újévet kívánnak a közönségnek.

Mindenkit szeretettel várunk, hiszen a mi műsorunk után egy fantasztikus sikerfilm, a Mama Mia kerül vetítésre, melyben a világsztárok egy négyzetméterre jutó aránya egészen rendkívüli.

Én is arra bíztatok mindenkit, hogy töltse velünk a Csillaghegyi Közösségi Házban ezt az estét, ahol egy fantasztikus kettős élő fellépése után egy remek filmet láthatnak, mely egyszerre idézi fel a fiatalságunkat, s a nyár gondtalanságának hangulatát. Nem is árt átismételni a filmet, mert a hírek szerint, már készül a következő rész!

Vincze Mara

Örömtüzek a világ tetején – Lemezfelvétel a piactéren

Vannak élethelyzetek, melyek fegyelmet, rendet követelnek és vannak pillanatok, amikor jó lerúgni magunkról a kötelmeket és szabad folyást engedni a gondolatoknak, dallamoknak, mozdulatoknak. Szeptember 16-án, a Civil Ház és a Vágtázó Csodaszarvas jóvoltából rendhagyó lemezfelvétel részese lehet a közönség a Kolosy téri piac területén. 

Kedvcsinálóként, s hogy kicsit fellebbentsük a fátylat a formáció kulisszák mögötti életéről Grandpierre Attilával, a zenekar alapítójával, vezetőjével beszélgettem. Attila afféle XXI. századi polihisztor, aki egyszerre képes rendszerben és határtalan szabadságban élni. Nyitott a tudományokra és a művészetekre, s úgy tűnik, ismeri a titkot, miként tágítható a nap 24 órája olyan módon, hogy mindez beleférjen.

– Hogy és mivel kezdődött? Mi volt előbb, a csillagászat, vagy a zene?

– Kisgyermek koromban elbűvölt a Nap szépsége, és amikor egyszer elgondolkodtam azon, hogy a Nap látszó iránya nem változik a háztetők felett, ahogy futok az utcán, miközben minden más iránya változik, és ráébredtem, hogy a Nap milyen rendkívül messze van, s mégis itt ragyog a napfény-adta öröm a belső világunkban, közelebb éreztem magam a Nap titkához, és elhatároztam, hogy csillagász leszek, a Nap többi titkát is megfejtem. A zene szépsége szintén lenyűgözött, csodáltam, hogyan képesek egyszerű hangok világokat nyitogatni ott belül. Beleszerettem a zenébe, és hétévesen elhatároztam, hogy énekes leszek. Az éneklés nagy öröm, az élet egyik nagy titka.  Így lettem matek-fizika tagozatos diák, az egyetemen, fizikus-csillagász szakon végeztem, majd 1975-ben megalakult a VHK. Közben nem mondtam le az írásról sem.

– Mondhatnánk a név kötelezett?

– Édesapám Kolozsvári Grandpierre Endre, a híres író, történész. Kapcsolatunk, érzései, gondolatai új világokat nyitottak meg előttem, és tudtam, egész életemben ilyen izgalmas gondolatokkal fogok foglalkozni, mert ezeknél nincs semmi sem izgalmasabb. Büszke vagyok a családomra, igyekszem méltó lenni az elődökhöz, s remélem sikerül mindezt tovább örökítenem.

– Miként fogadták a Csillagászati Kutató Intézetben, hogy esténként nem csak az eget kémleled, hanem egy betiltott zenekar élén színpadra állsz?

– Szerencsére a munkatársaim, sőt az intézeti igazgatók is magánügynek tekintették az Intézet falain kívüli tevékenységemet. Sőt nem egy munkatársam eljött a koncertre megnézni, hogy mit művelek a színpadon.

– A Vágtázó Halottkémek fennállásának 26-ik évében 9 éves szünetre került sor. Eközben, 2005-ben megalakult a Vágtázó Csodaszarvas. Minek köszönhető a váltás?

– Édesapám felhívta a figyelmemet a népzene időtálló és rendkívül értékes voltára. Megfogadtam a tanácsát, annál is inkább, mert mindig is vonzott a természetes, belülről jövő ösztönös zene titka, a tiszta forrás és a végtelenben rejlő őserő. Így aztán évtizedek óta gyűjtöm a Kárpát-medencétől Ázsiáig, Indiáig azokat a népzenei kincseket, ősi érzések foglalatait, amelyek rokonságban állnak a saját belső világomból fakadó zenével. Ezt az értékes eurázsiai világörökséget ötvözzük a zenekarban, ahol az ország tíz legjobb népzenésze díszíti, gazdagítja az elképzeléseimet. S ehhez még társul mindaz, amit Kodály Zoltán és Bartók Béla gyűjtésének köszönhető. A koncerten ezekből az indíttatásokból egyszer csak megelevenednek az ősi dallamokban titokzatos módon ott várakozó világok, s révükön életre kel a mindent embert átható, kozmikus őserő.

– Miként reagál erre a fiatalabb közönség? Annak idején a lázadás volt a kohéziós erő a zenekar és a hallgatóság között. Ma mi fogja meg a már inkább vegytiszta stúdiófelvételekhez szokott fiatalokat?

– A Vágtázó Csodaszarvas koncertjein belekóstolhatunk a szilaj, zabolátlan magyar virtusba. Vajon mit éreztek őseink, amikor a végtelen pusztákon száguldoztak a csillagos ég alatt, ezer éveken át tartó sorsközösségben? Vajon mit érzett az ősünk, amikor reggel életre-halálra szóló csatába kellett indulnia, és minden porcikája zsibongott az élet teljes készenléti erejétől? Vajon mit éreztek egymás iránt, akikkel élre-halálra szóló szövetségben éltek, olyan barátságban, amelynek igazságán, erején szó szerint az életük múlt? Vajon hogyan szárnyalhatott a lelkük, ha a Napot isteni lénynek tekintették, és a Nap kapuja is megnyílt előttük? Mit érez a lélek, ha szabad, ha saját törvényeit követve röpül a kiteljesedés felé? A mai ember szinte ki se lát mindennapi teendői alól. Eltemeti a gondok, nyűgök, elintézendő feladatok tengere. Mint Gulliver Liliputban, az óriást ezernyi apró, észrevétlen kötelék láncolja a földhöz. De csak a testét. A lelke, a szelleme szabad. És ha él vele, ki tud szabadulni. Ez a zene a teljesebb életre nyit kapukat. Ez a zene átélhetővé teszi a szinte végtelen szabadság, a valóság csodás életteljességének élményét, és ez életmegváltoztató hatású, mert az emberben kigyullad a teljesebb élet vágya. A teljesebb élet átélésének gyógyereje van.  Feltölt bennünket a teljesebb életigazság erejével, magunkra találunk, óriási energiákat és lélekerőt kapunk, a halhatatlan életöröm és az emberi összetartozás megerősödik bennünk. Mi egy új kor, az emberiség boldog jövőjének előhírnökei vagyunk.

– Az utazásaid során mindig egyfajta rokonságot, egyetemességet kutattál, ami összeköt bennünket egymással és a távoli nemzedékekkel. Mennyire talál értő fülekre az ebből születő zenétek a külföldi közönség előtt?

– Tavaly jártunk Lengyelországban, a világhírű Warsaw Village Band meghívására, mi nyitottuk meg a másfél éves magyar évadot. Ott is arról számoltak be a koncertek végén, hogy valami régen elfelejtett, igazi erő mozdult meg bennük a koncertünk hatására.

– Hat éve jelent meg a Csillaglovaglás című lemezetek, a közönség már türelmetlenül várja az új korongot. Ez a koncert egyben a negyedik lemezetek felvétele is lesz, mintegy igazolva azt, hogy a valós élményt fontosabbnak érzitek a stúdiótechnika nyújtotta pontosságnál, kiszámítottságnál.

– A koncertek hevében megelevenedő zenei ihlet, a zenei ösztön a koncerteken tud bekapcsolódni a zeneteremtésbe. Nálunk nemcsak a lejátszott hangok a lényegesek, mert az életteljesség felé utat törő előadásmód legalább olyan lényeges, mint a lekottázható fizikai hangok. A külső érzékszervek teljes üzemmódjához a koncertjeinken a belső érzékelés teljes üzemmódja is csatlakozik. Bent zajlik a lényeg, a belső világban, ott rejlenek a titkok, amelyek élni szeretnének, amelyek igazi, felemelő zenét vágynak teremteni.  A koncertjeinken átröpülünk a belső világ kozmikus mélyére és onnan valósul meg az életünk.  A zene, ahogy mi játsszuk. elsősorban eljárás, eljárás annak érdekében, hogy túlcsorduljon a világ, hogy valami mindennek értelmet adó többlet szülessen. Ez a többlet a koncerteken érzi a legjobban magát, amikor a közönség is beleadja az apait-anyait.

– Van valami különleges kérésetek a közönséghez, hogy semmi se zavarja a felvételt.

– Igen, ez egy fontos kérdés. Vannak ugyanis különleges figyelmet igénylő, viszonylag csendesebb számaink is, nevezetesen a koncert elején elhangzó Tündérvilág és a Hazánk első része. Ezeket is szeretnénk élőben felvenni, ha a közönségzaj ekkor elül és a teljes csend ezt lehetővé teszi. Úgy gondoljuk, hogy a koncertjeink olyan ünnepek, amelyekben az ihlet közösségi erővé válhat és így megsokszorozódva beavathat bennünket a közösségi tudat és mélytudat felemelő erőinek világába. Erre hív fel az új lemez címe is: Örömtüzek a világ tetején.

Grandpierre Attila. Ahogy egy francia professzor megfogalmazta: Ez a név egy egész program, ám ezúttal mindehhez még egy fantasztikus zenei élmény is társul, amit vétek lenne kihagyni. S ha a koncert után böngészni támad kedvük Attila régi dalai, csillagászati pályafutása, vagy írásai után, higgyék el nem a véletlen műve lesz!

 

                                                                                                                           Vincze Mara

Az Óbudai Kulturális Központ életében számtalan évforduló jelzi, hogy a kerület kulturális és közösségi életének fontos helyszíne. Ezúttal jogelődünk, az Óbudai Művelődési Központ egykori igazgatója, Gödöllő Lajos halálának 10. évfordulójára emlékezünk egy 2005-ben vele készült interjúval.

Eltéphetetlen kötelékek, éltető gyökerek

Névjegy

Gödöllői Lajos 1964-ben a Színház és Filmművészeti Főiskolán szerzett színjátszó-rendezői, majd később dramaturgi képesítés. 1982-ben színháztudományi szakon egyetemi diplomát kapott. 1981-63 játszott a Honvéd Művészegyüttes Szimfonikus zenekarában, és tagja volt a színházi együttesnek és tánccsoportnak is. 1958-ban ő alakította meg a népszerű Klub együttest, Csillaghegyen de játszott több formációban is az Univerzális Brigáddal 1963-ban „Ki mit tud?’ döntősök voltak. 1970-től a Bartók Néptánc együttes vezetője, 1974-től a SZOT Kulturális Osztályán 1976-83 a Vasas Központi Művészegyüttes és Ifjúsági Ház igazgatója, 1983-tól pedig a Művelődési Minisztérium Színházművészeti osztályát vezette, majd az ORI miniszteri biztosa lett. 1992-től Óbudai Művelődési Központ igazgatója.

Gödöllői Lajos Csillaghegy szülötte, s mindmáig büszke arra, hogy azóta is itt él. Családi örökség nála a lokálpatriotizmus. Édesapja népszerű fodrász volt Csillaghegyen, édesanyja pedig a Csónaképítőben dolgozott. Felesége zenetanár, a legendás Óbudai Kamarazenekar hegedűművésze és gyermekeik is itt nőttek fel, majdnem mindannyian itt élnek ma is.

– Téged nem csak a születésed, a családod is ezer szállal fűz a kerülethez.

Mindkettőnknek második házassága ez, ahová ő két fiút, én három lányt vittem hozományként, s ma már öt unoka is tartozik a nagycsaládhoz. Bíborka, a legkisebbik unokánk, különleges helyet foglal el a családban. Nekem az ötödik unokám, a feleségemnek az első, mert az ő idősebbik fia és az én legkisebb lányom házasságából született. Jó érzés, hogy a gyermekeink is annyira otthon érzik magukat, hogy felnőttként is ragaszkodnak környékhez. Nekünk valóban sokat jelent a szülőhely, ahol felnőttünk, barátokra leltünk és a család jó része még munkát is itt keresett. Csillaghegy jelentette nekünk, és ma nekik is a biztos pontot, a bázist, ahol nem vagyunk egyedül. A családi evezések a Dunán, és számtalan sport – foci, úszás, sízés, atlétika – hozott színt a gyermekéveimbe. S hogy a művészetek és a népművelés lett a hivatásom, azt is a kerületnek köszönhetem. Remek közösségi élet volt, kiváló pedagógusok, akik finoman terelgettek minket az értékek felé. A kerületi zeneiskolában tanultam klarinétozni, s a mai közösségi házban játszott az első zenekarom a Klub. Minket valóban eltéphetetlen szálak fűznek ide. Munka, tanulás, barátok, hagyományok és szerelmek, amiktől mind gazdagabb és értékesebb lett a hely, s maga az életünk.

– Tizenhárom éve vezeted az Óbudai Művelődési Központot, s ez arra is jó lehetőség, hogy családon kívül is tovább örökítsd ezt a szellemet.

Fiatalon is éreztem, hogy mennyit adhat egy közösségnek az, akinek fontos a körülötte élők élete is. Tanáraim, mestereim sora munkálkodott azon, hogy szép, és tartalmas legyen az életünk. Nagy ajándék a sorstól, hogy ezt a szellemet tovább vihetem. Ma, amikor mindenki rohan, és semmire sem ér rá, még hangsúlyosabb szerep jut nekünk. Szerettem az eddigi munkáimat is, ma is jó kapcsolatot ápolok az egykori kollégákkal, de ezt a munkát talán mindennél jobban szeretem. Az éppen jubiláló ÓMK-ba én haza jöttem. És mindig jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy kicsik és nyugdíjasok töltik meg a házat év- és napszaktól függetlenül. Ráadásul a Barátság parki tábor és Sóstó is lehetőséget nyújt arra, hogy kibontakozzon népművelői hajlamom. A sporttól a zenéig, a tudományoktól a hobbi szakkörökig mind arra ad esélyt, hogy lelkes kollégáimmal nevelhessünk, szórakoztassunk minden betérőt, s részesei legyünk az újabb közösségek formálásának is.

S hogy Gödöllői Lajos jól teljesíti ezt a missziót, ékesen bizonyítja az is, hogy egykori kollégái, művész barátai a jubileumi év rendezvényein, a ház köszöntésével, dicséretével kezdik a műsorukat. Van mire büszkének lennie, hiszen a kerületi művészei is hálásan gondolnak arra, hogy a ház mindig otthont ad hozzá, hogy megmutatkozzanak, hogy munkájukkal, szeretetükkel tovább erősödjenek a gyökerek, amik a múltból táplálkozva a jövőt készítik elő.

Egy évvel később, 2006-ban, megérdemelten lett a kerület díszpolgára, s tán ez volt az első alkalom, amikor szinte gyermeki őszinteséggel örült az elismerésnek. Boldogan sütkérezett az őt körülvevő szeretetben, s a pihenés helyett újult erővel tervezgetett. Pedig a lelke mélyén pár éve már harcot vívott benne az igazgató és a nagypapa. Rajongásig szerette a családját, és szeretett volna minél több időt tölteni az unokákkal. Sajnos azt már nem érhette meg, hogy kezében tartsa a világra készülődő unokát, de minden bizonnyal neki is jut majd az örökségből, ami generációkon át Óbudához, Csillaghegyhez köti a családot.

Vincze Mara