Hónap: 2019 október

Évezze hűségkártyánk előnyeit!

Látogatóink megtisztelő bizalmát és kitartó hűségét szeretnénk meghálálni hűségkártya-programunkkal.

Hűségkártya regisztráció

A hűségprogramhoz csatlakozni személyesen, bármely ház jegypénztárában van lehetőség.

A kártyabirtokosok jogosultak lesznek 5% kedvezményre mind a négy házunkban (Óbudai Kulturális Központ, a Csillaghegyi Közösségi Ház, a Békásmegyeri Közösségi Ház, a 3K-Kaszásdűlői Kulturális Központ) programjaira.

A későbbiekben, bármely házban megváltott 10. jegy után már 10% kedvezményt kapnak a kártyafelhasználók a jegyvásárlások végösszegéből. Kivételt képeznek a tanfolyamok, és az ingyenes programok!

A kártya kedvezményei a bérletekre NEM használhatók fel, és egyéb akciókkal sem vonhatók össze.

Részletekről tájékozódjon a tagintézmények információs pultjánál.

A Csillaghegyi Közösségi Ház nosztalgiavetítés programsorozata a magyar alkotások mellett jelentős külföldi filmeket és filmsztárokat is vendégségbe invitál a Csillag mozi vásznára.
A soron következő moziműsor a CSKH-ban, ezúttal egy nagyszerű amerikai krimit, parádés szereposztással.
A Hollywoodland egy izgalmas összeesküvéselmélet. Az ötvenes évek óta nem cáfolták meg azt a városi legendát, miszerint a népszerű televíziós Superman, George Reeves nem önkezűleg vetett véget életének, hanem megölték. A Hollywoodland nyomozásba kezd, hogy utólag mindenkit megvádoljon. A rendező, Allen Coulter egy többszálon futó film-noiros történetben tárja fel nekünk a hollywoodi mocskot.
A kulisszákat megmutató mozik, mindig izgalmasak, de soha nem mondanak többet annál, hogy az élet film fővárosában sem habostorta. A Hollywoodland a nagyon jó színészi alakítások mellett egy érdekfeszítő összeesküvés-elméletet kanyarított a találgatásokból, bulvárszerű kutakodásokból, miszerint a korszak legnagyobb filmstúdiója, az oroszlánüvöltésről elhíresült MGM esetleg megölhette sztárszínészét?
Cselekmény:
„George Reeves (Ben Affleck) a televíziós Superman egy este fejbelövi magát, szinte már le is zárnák a nyomozást az egyértelműnek látszó öngyilkosság miatt, amikor Louis Simo (Adrien Brody) egy füles nyomán elkezd vizsgálódni. Az egyik szálon megismerjük George Reeves életét: színész akart lenni, de bebukta, amikor beleszeretett az MGM stúdió igazgatójának, Eddie Mannixnek vonzó feleségébe (Diane Lane). A nőtől ugyan mindent megkapott: pénzt, házat… de jó szerepeket sohasem. Reeves egy castingon olyan jól alakította a szűkruhás szuperhőst, hogy soha nem volt képes levetni magáról a fojtogató jelmezt, és mivel őt, mint Supermant ismerik, semmilyen más szerepben nem fogadták el a későbbiekben.”
Október 18-án 18:30-tól láthatják a nézők a Hollywoodland című filmet a Csillaghegyi Közösségi Ház mozivásznán. Aki teheti, ne hagyja ki.

Gyerekprogramok a Csillaghegyi Közösségi Házban, ahol a család a legfontosabb!
Tudvalevő, hogy a közös élmények pótolhatatlan és elengedhetetlen szerepet töltenek egy család életében. Felszabadultan együtt lenni, játszani pedig mind gyermekként, mind pedig szülőként meghatározó élmény. A zenének különösen fontos, és sajátos szerepe lehet a gyermek fejlődésében. Régóta tanulmányozzák, hogy miképp.
Kimutatható összefüggést fedeztek fel a zene és a későbbi tanulási képességek között. A zenének különleges szerepe lehet az agy fejlődésében, sőt hatással lehet a gyermek életének szociális és kommunikációs készségeire is.

A Csillaghegyi Közösségi Ház minden hónapban izgalmas gyerekprogramokkal vár kicsiket és nagyobbakat egyaránt! A Dúdolj! Ringass! Táncolj! elnevezésű programsorozat is havonta több alkalommal jelentkezik. Ezeken a foglalkozásokon találkozik a zene, a játék, a tánc és a mese, tehát minden olyan tevékenység, amiben kreatív alkotóként, szabadon lehetünk jelen. Ez egy remek dolog, hiszen ha szülő és gyermek közösen hallgat zenét, ha közösen vesznek részt zenés foglalkozásokon, az bizonyítottan pozitív hatással lesz a gyermek érzelmi és szociális készségeire is.

A Dúdolj! Ringass! Táncolj! egy olyan közeg, ahová mindenki hangulatának, igényeinek, lehetőségeinek megfelelően tud kapcsolódni. Ezeken a gyerekprogramokon zenével, mondókákkal, ölbéli játékokkal, tánccal, mozgásos játékokkal, hangszerekkel, hangkeltő eszközökkel mindenki a folyamat részesévé válhat.

Október hónapban 11-én, és 25-én várnak ezekkel a kellemes és hasznos foglalkozásokkal szülőket és gyermekeket egyaránt.

Forrás: https://felelosszulokiskolaja.hu

Moziműsor a Csillaghegyi Közösségi Házban a Nosztalgiavetítés programsorozat keretein belül! A Ház, -beváltván ígéretét- a csillaghegyi mozirajongók filmjavaslatai közül is válogatva, ezúttal egy nagysikerű amerikai vígjátékkal kedveskedik filmkedvelő látogatóinak.

Az október 11-én 18:30-tól látható moziműsor, egy a kilencvenes években készült nagysikerű amerikai vígjáték, a Szóljatok a köpcösnek.
A film egészen pontosan 1995-ben debütált az Egyesült Államokban. Főbb szerepekben a teljesség igénye nélkül John Travolta, Danny DeVito, Gene Hackman látható. Azonban nem érdemes elsiklani a mellékszereplők személye mellett sem, hiszen a Maffiózók című sorozatból jólismert James Gandolfini, a Golden Globe-díjas Bette Midler, és a szintén zseniális Harvey Keitel is feltűnik az alkotásban.
Cselekmény: „Chili Palmer (John Travolta) Miami legmenőbb pénzbehajtója. Vagány, nem tűr ellentmondást, laza és senki sem parancsolhat neki. Amikor azonban főnöke életét veszti egy „szerencsétlen balesetben”, Chili új megbízót kap. Azt a Ray Barbonit (Dennis Farina), akivel párszor már kibabrált. Barboni mindenféle módon próbál neki keresztbe tenni, még Los Angelesbe is utánamegy; hősünk ugyanis az Angyalok Városában hatalmas pénzösszeg nyomára bukkan – időközben pedig megismeri Henry Zimm rendezőt (Gene Hackman) és beszáll a filmiparba. A legújabb, készülő Zimm-produkcióban azonban mások is remek beruházási lehetőséget látnak. S ha ez nem lenne elég, ráadásként egy repülőtéri megőrzőben felbukkan félmillió dollárnyi piszkos pénz. Chilinek tehát túl kell járnia mindenki eszén ép bőrrel, és még a rigolyás természetéről híres Martin Weirt (Danny DeVito) is meg kell győznie, hogy játssza el a készülő film főszerepét!”

A Csillaghegyi Közösségi Ház moziműsorával a helybéli lakosok igényeihez igyekszik igazodni, s jegyáraikat alacsonyan tartva, minden korosztály ízléséhez igazodva szeretnék újjáéleszteni a régi csillaghegyi mozi hangulatát.
Aki tehát szeretne egy vidám estét, hatalmas beszólásokkal és remek zenékkel, annak ott a helye október 11-én 18:30-tól a Csillaghegyi Közösségi Házban, a Szóljatok a köpcösnek című film vetítésén.

„Egész életemben mindenkit, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején. Mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta: „Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.”

1917. október 5-én, 102 éve született Szabó Magda, Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig.

Az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét, indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak.

Hazánk egyik legismertebb írója volt, munkáit számos nyelvre lefordították, ismertebb művei: Freskó, Az őz, Disznótor, Pilátus, A Danaida, Abigél, Ókút, Az ajtó, Régimódi történet, Megmaradt Szobotkának, Für Elise.

Az Abigélből 1978-ban tévéfilm készült, Az ajtót 2012-ben Szabó István dolgozta fel. Több komoly elismerésben részesült, egyebek mellett József Attila-díjat (1959, 1972), Kossuth-díjat (1978), SZOT-díjat (1982), Déry Tibor-díjat (1996), Prima Primissima díjat (2003) és Hazám-díjat (2007) is kapott.

2007-ben, 90 éves korában hunyt el.

Égi jel-kép – kiállítás OKK
Völgyi-Skonda Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény

Az Ars Sacra Fesztivál sokadik alkalommal hívja fel a figyelmet a szakrális művészetekre ilyenkor, szeptemberben. Ehhez kapcsolódva az Óbudai Kulturális Központ San Marco Galériája 2012 óta hagyományosan a kortárs szakrális képzőművészet köréből rendez kiállítást. Idén a Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjteményre esett a választás, amelyben nagyszámú, a szakralitás témaköréhez tartozó alkotás található.

Pilinszky János sokat idézett mondata szerint a szakralitás és a művészet tautológia, azaz szóismétlés. Pilinszky szerint minden jó művészet egyben szakrális kell, hogy legyen, mert az ember és a transzcendencia kapcsolatát keresi, függetlenül attól, hogy mit ábrázol. A Völgyi-Skonda gyűjteményben található alkotásokról mégis elmondható, hogy zömében a figurális festészethez kapcsolódnak, és témájukban is a biblikus és a keresztény ikonográfia tradíciójából merítenek.

A kiállítás két részre tagolódik: egy olyan műegyüttesre, amelynek minden darabja egy különleges képtípust elevenít fel, és kortárs festők házi oltárait mutatja be; valamint a körülöttük, a falakon található szakrális festményekre.

A nagyméretű, fából faragott és festett szárnyas oltárok műfaja a 15-16. században, a késő gótika művészetében a Dunától északra eső területeken élte virágkorát. A szárnyas oltár általában három részből állt: a középső ún. oltárszekrényből, amelyben szentek szobrai, vagy Jézus életének egy-egy fontos, festett eseménye jelent meg. E középső részhez két mozgatható, bizonyos ünnepekkor becsukható ajtószerű szárny csatlakozott, amelyeken leggyakrabban narratív képsor beszélte el Jézus vagy a szentek életét. A szárnyas oltárok keletkezéstörténetében éppúgy szerepet játszott a keleti ortodox templomok ikonfala − az ikonosztáz meditatív képszemlélete −, mint a nyugati ereklyekultusz vagy a kódexfestészet Biblia Pauperum-jellegű, az olvasni nem tudó középkori ember számára képek sorozatával mesélő ábrázolási hagyománya.

A templomok hatalmas szárnyas oltárai mellett azonban a középkori magánájtatosságban nagy szerepet töltöttek be azok kisebb változatai is, a házképek, házi oltárok, melyeket ún. andachtsbild-nek is hív a művészettörténet. Ezek a kisméretű asztali oltárok először a női kolostorok celláiban jelentek meg, majd a főúri hálószobákban váltak az otthoni imádság és az egyéni elmélyülés eszközévé. Az andachtsbildek ábrázolásai abban különböztek a monumentális szárnyas oltároktól, hogy a szentek és Jézus dicsősége helyett inkább a szenvedésre, a fájdalomra és a biblikus történtekekkel való bensőséges érzelmi azonosulásra fektették a hangsúlyt. A csendes elmélkedés, a vallásos áhítat segítésével tulajdonképpen egy meditációs teret hoztak létre az otthonban.

A Völgyi-Skonda házaspár ezt a régi képtípust elevenítette fel egy különleges kezdeményezése során: neves kortárs képzőművészeket kért fel arra, hogy kisméretű házi oltárokat fessenek számukra. A kilenc kortárs házi oltárt elsősorban olyan festőművészektől rendelték meg, akiknek művészetében általában is fontos szerepet tölt be a szakrális tematika. Az alkotók: Aknay János, Bráda Tibor, Galambos Tamás, Kárpáti Tamás, Kiss Márta, Kun Pál, Somogyi Győző, Szemadám György és Szentgyörgyi József. Az oltárok általában narratív, azaz elbeszélő jelleggel dolgozták fel a témát, ettől talán leginkább Szemadám György munkája tér el, aki a teremtett természetben rejlő transzcendencia panteisztikus, Szent Ferenc-i eredetű szemléletét fogalmazta meg.

A falakon a gyűjtemény további csodálatos darabjai sorakoznak.

Aknay János Hommage à Tóth Menyhért c. munkája egy sajátos és igen tiszteletreméltó darabja a jól ismert angyal-tematikának és az egész életműnek. A Kossuth-díjas szentendrei művész konstruktivista, a formákat geometrizáló szemlélete és élesen metsző vonalai helyett itt egy organikusabb és különösen finom, lágy plasztikájú angyalarcot látunk. Ráadásul az Aknaynál lényegi és általános elemként megjelenő intenzív színekkel és vad kontrasztokkal szemben is a Tóth Menyhért munkáiról ismert többszínű fehérek köszönnek vissza, hogy egy szakrális tisztaságban tündöklő angyalt állítsanak elénk.

Az anyag stílusban kissé kilógó, de annál híresebb darabja a másik neves szentendrei festő, a Kossuth-díjas, Kiváló művész, a Nemzet művésze címet viselő Deim Pál több grafikai változatban is ismert Golgota című képe, melynek köztéri megvalósulása a Győrben felállított ’56-os emlékmű. A Vajda- és Barcsay-féle szentendrei festészet hagyományainak folytatójaként számon tartott Deim Pál munkáiban a racionális-logikus szerkezeti felépítés, a sziluetté redukált baba-motívumhoz hasonló tipikusan deimi formák, a kevés, de erőteljes és kifejező színkontraszt és a síkban tartott kettéosztott képépítés jellemző. A képein szintén oly gyakori, apró vonalkázással kialakított háttér itt a krisztusi halál pillanatában elsötétülő ég apokaliptikus és szomorú atmoszféráját teremti meg, miközben egyfajta sugárzó isteni fényként is értelmezhető. A Golgota c. alkotás sajátosan deimi megoldása, hogy a kereszt merőleges szárait nem hagyományos módon, metszésbe, hanem egymásra helyezi, s a vízszintes szár így egyszerre válik a kereszt felső részévé, Krisztus testévé és az alatta állók védelmezőjévé.

Csontváryéhoz hasonló álomvilág köszön vissza Lóránt János Demeter Jó Pásztor c. képében. Erre utalnak A hortobágyi kilenclyukú híd c. képet idéző állatok, a csontvárys  környezet és a matt felület, vagy a keleti alakokra emlékeztető sötét arc. Lóránt János Demeter nyers, kissé otromba, alföldi parasztemberből kiinduló alakjainak egyszerűségében mégis egy ősi szakralitás nyilvánul meg.

Szentgyörgyi József Bűnbánat című munkája az ikonok megsötétült, megkopott felületeihez hasonló archaikus és egyben költőien expresszív hatást kelt. De a kompozícióban és a színvilágban Rembrandt Tékozló fiú c. alkotásának inspirációja is benne van. A zaklatott faktúra dinamikus és érzékeny színellentétekben gazdag gesztusaiból a kereszt formája tűnik elő, miközben az előtérben a művészt vagy a nézőt is megformáló, földre boruló alak a Mária Magdolna-ábrázolások drámai töltésű figuráit idézi.

Somogyi Győző Bibliából táplálkozó, temperával készített festményeivel egy sajátos történelmi-népi stílust teremtett, amelyben teológiai képzettségének megfelelően a katolikus képhagyományt és a folklórból merítkező lokálpatrióta gondolkodásmódot ötvözi a posztmodern szemléletével. A leghagyományosabb keresztény képtípusok citromsárga-piros, szinte irritálóan élénk színvilágú kompozíciókban köszönnek vissza, általában magyaros ruházatú biblikus személyeket ábrázolva.

S végezetül, nőként és anyaként, hadd emeljem ki Kiss Márta Madonnát és gyermekét ábrázoló munkáját. A képen a festő-restaurátor végzettségű művész a szokásosnál is erőteljesebben követi a reneszánsz mintákat a háttér idilli tájra néző ablakával vagy az arcok Piero della Francescát idéző megfogalmazásával. De a kép, a művészettörténeti idézetek mellett, illeszkedik abba a sorozatnak is mondható együttesbe, amelynek darabjain egy-egy nőalak jelenik meg néhány szimbolikus tárggyal egy asztal mögött, egy enteriőrben. S miközben ezeken a képeken a nők általában valamilyen csendes, látszólag egyszerű, jelentőség nélküli tevékenységet folytatnak, például gyermeket etetnek vagy nevelnek, arcuk a női sors minden olyan szépségét és nehézségét is tükrözi, melyek közt csak a hit világa képes harmóniát teremteni.

 

Garami Gréta

 

Garami Gréta – A Magyar Festészet Napja

A kezdetek

A Magyar Festészet Napjának ötlete – ahogy az lenni szokott – egy egyszerű baráti összejövetelen került szóba először 2001-ben. Zsolnay Gábor rendező, Szentgyörgyi József, Bráda Tibor és Fabók Gyula festőművészek néhány további művész-barátjuk társaságában beszélgettek arról, hogy az avantgard, a konceptuális és intermediális irányzatok térhódítása mellett a hagyományos táblakép festészet műfajának képviselete, szponzorálása, menedzselése milyen nagymértékben megszűnt a rendszerváltás után, és hogy egy olyan új művészeti szcéna kiépítésére lenne szükség, ahol a kortárs képzőművészet ezen ága is méltó módon jelentkezhet.

Bráda Tibor, a Festészet Napja elindítója, már ekkor valamiféle ünnepben gondolkozott, az elképzelései azonban arról, hogy hogyan lehetne a magyar festészetet, ill. festőket „ünnepelni”, valamilyen nagyszabású projekt keretében képviselni, még kiforratlanok voltak. Szentgyörgyi József a különböző értékek, produktumok egyre népszerűbb világnapját említette lehetséges megoldásként. Zsolnay Gábor – mint rendező, művészeti szervező, kiállításokkal foglalkozó ember – egy összművészeti formában létrehozható projektet képzelt el. Egy legelső elképzelésként született meg az a gondolat, hogy populáris keretek között, a Bráda-műterem előtti Diószegi utcát lezáratva, szabadtéri festménykiállítást szerveznek, könyvsátrat és standokat állítanak fel, műtárgyak értékbecslésre adnak lehetőséget festménybecsüsök bevonásával, portrérajzolást szerveznek neves művészkollégák segítségével.

A Bráda Tibor köré gyűlt művészkör a 2000-es év környékén került szorosabb kapcsolatba Supka Magdolna művészettörténésszel, vagy ahogyan a művésztársadalom hívja még ma is: „Manna nénivel”. Supka Magdolna annak a Supka Gézának a lánya volt, akit irodalmi, régészeti, művészettörténészi munkássága mellett az 1929-ben elindított, máig töretlenül és hatalmas sikerrel megrendezett Ünnepi Könyvhét kitalálójaként, megalkotójaként tartanak számon. Amikor felmerült a gondolat, hogy a magyar festészetnek legyen ünnepe, Supka Magdolna is a kezdeményezés mellé állt. Supka Manna 1990 óta már együttműködött a Tenk László festőművész által alapított T-Art Alapítvánnyal, ami a rendszerváltáskor jött létre azzal a – MFN-hoz hasonló – céllal, hogy a megszűnő állami mecenatúra helyébe alternatív menedzselési lehetőségeket teremtsen az akkor megszülető, elsősorban avantgard szellemiségű intézményekből kimaradó, ám kvalitásos kortárs képzőművészek számára.

A legelső Magyar Festészet Napját alapvetően a Dunap’art Művészeti Társaság szervezte meg a 11. kerületben, a Feneketlen tó partján. Az ünnep kétnapos rendezvény volt, 2002. szeptember 18-19-i hétvégén tartották. A szervező művészek már az első alkalommal kinyilvánították a média fórumain, hogy a programot hagyomány-teremtő céllal rendezik meg.[1] Egy felhívásban fogalmazták meg alapvető elméleti és gyakorlati céljaikat: a festészet élményszerű reprezentálásának és befogadásának erősítését, és minél több, a széles nyilvánosság számára is befogadható kiállítás és program szervezését az ország legkülönbözőbb múzeumaiban és kiállítóhelyein.

A Magyar Festészet Napja azóta egy évről évre változó, a kiállítóhelyek tekintetében, a tárlatok és programok számában és minőségében, az érdeklődők mennyiségében folyamatosan növekvő projekt, aminek az évek során földrajzilag is expanziója tapasztalható, a médiában való népszerűsége is növekszik.

A festők ünnepe

A festőművészek összefogásának a gondolata fogalmazódik meg a Szent Lukácshoz, ill. a Szent Lukács céhekhez való kapcsolódásban, 2003 óta ugyanis a MFN-t már október 18-ához, Szent Lukácsnak, a festők védőszentjének névnapjához kötve rendezik meg.

A Szent Lukács céhek egy-egy város festőit összegyűjtő szervezetek voltak a koraújkori Európában, elsősorban a Németalföldön, pl. Antwerpenben, Brügge-ben, Delftben, hogy csak a leghíresebbeket említsük. A festőcéh többféle tevékenységet folytatott: mesterek-tanítványok kapcsolatán alapuló oktatást, műkereskedelmi tevékenységet, érdekképviseletet. A céhes tagság jelentette a festő számára mind az oktatáshoz, mind a művek eladásához szükséges feltételt. A céh nem csak művészeket képviselt azonban, hanem műkereskedőket, műkedvelőket és teoretikusokat is. Az adott városban élő művészek együttesen, a céhbe tömörülve léptek fel, általában a város főterén rendelkeztek központi kiállítóhellyel, ahol rendszeresen bemutatták és árusították is munkáikat. A városban ugyan a céh monopólium-helyzetben volt − így a művészek karrierje is bizonyos fokig szabályozott és egyben biztonságos volt −, a városok között azonban szabad versenyre nyílt lehetőség.[2]

A MFN esetében természetesen nincs szó közös gazdasági alapról, viszont abban, hogy a festőművész szakma közös fellépéssel mutatkozik meg, és együttesen képviseli magát a művészeti szcénában, hasonlít a Szent Lukács céhek működéséhez.

Doyenek, Fiatalok és a Középgeneráció

Az egyik legelső kiállítási koncepció a Doyenek tárlata volt, ami már a legelső évben megszületett. Olyan kiállítás volt a cél, ahol az idős, a kortárs diskurzusokkal már nem feltétlenül lépést tartó festőművészek számára is méltó ünneplés valósulhat meg. Máig azoknak a festőtársadalomban nagyra becsült művészeknek a munkáit állítják ki ezen a tárlaton, akiket élő klasszikusként tart számon a festőművész-szakma. Aki betöltötte a 70. életévét, és akinek a tevékenységét, munkásságát példaadónak, iskola-teremtőnek tartja a kuratórium. Kokas Ignác, Fischer Ernő, Paizs László, Fóth Ernő, Gyarmati Tihamér, Sváby Lajos, Gerzson Pál, Bényi László, Lossonczy Tamás, Mácsai István, Schéner Mihály, Deim Pál munkáit mutatta be az első ilyen kiállítás.

A 2003-tól megrendezett „Fiatalok” munkáit felvonultató tárlat szándéka az volt, hogy a végzős vagy nem rég végzett, 30. életévüket még be nem töltött festő-művészek számára lehetőség nyíljon a bemutatkozásra egy különálló, csak az ő munkáikat felvonultató csoportos kiállítással.

A MFN mindenkori nagy kiállítása pedig az ún. Középgeneráció tárlata, ahol korábban a 30-70 év, ma már a 40-70 év közötti festőművészek alkotásai láthatók. A kiállítás általában több száz magyar festő egy-egy aktuális munkáját mutatja be, és célja tulajdonképpen a magyar kortárs festészet mindenkori jelenének és aktuális kérdéseinek felmutatása.

[1] N.N.: Magyar Festészet Napja – hagyományteremtő szándékkal. Újbuda 2002. szeptember 18. 19.o.; F.A.: Ezentúl szeptember 21-e a Magyar Festészet Napja. Festmények a Feneketlen-tónál. Újbuda. 2002.október.2. 19.o.
[2] I.H.van Eeghe: The Amsterdam Guild of Saint Luke in the 17th Century. Journal of Historians of Netherlandish Art, Summer 2012.

Moziműsor a színvonalas és könnyed kikapcsolódás jegyében, családias környezetben. Igen, ez a Békásmegyeri Közösségi Ház, ahol minden korosztály könnyedén megtalálhatja a neki megfelelő programokat. S ahol a szervezők ezúttal egy francia filmdrámával kedveskednek a minőségi alkotások kedvelőinek.

Pierre Auguste Renoir

Pierre Auguste Renoir francia festő, az impresszionizmus egyik meghatározó művésze 1841. február 25-én született egy limoges-i munkáscsaládban.
Az ifjú Auguste Párizsban kezdett tizenhárom évesen porcelánfestést tanulni. Tehetségének hála, csakhamar komolyabb munkákat is rábíztak: legyezőket festett, hittérítők számára készített vallásos képeket…

21 éves, amikor beiratkozik az École des Beaux Arts rajz- és művészeti anatómia tanfolyamára. Itt köt barátságot Claude Monet-val, Alfred Sisley-vel és Frédérick Bazille-jal, s a négy barát együtt fest a fontainebleau-i erdőben. Az impresszionistáknak elnevezett csoport 1874-ben rendezte első kiállítását Párizsban, s bár a hivatalos Salon gyakran elutasította világos tónusú, újszerű képeiket, mégis hamarosan ismertté lettek. Renoir képeinek természetességére és frissességére a kritikusok is felfigyeltek, megrendelője azonban alig akadt. Hovatovább olyan szegénységben élt, hogy néha még ennivalóra sem futotta.
Anyagi gondjai ellenére művei hallatlan életkedvet sugároznak. Míg kollégái továbbra is tájképeket festettek, őt egyre inkább az ember érdekelte. Apró, sokszínű ecsetvonásaival érzékeltette a légkör vibrálását, a lombokon áttörő fényt, a reflexfényeket.

Első önálló kiállítását 1879-ben rendezte, ezután Algériában, Olaszországban és Provence-ban járt. Tárlatainak jó visszhangja volt, sikeres lett, megnősült, anyagi helyzete is jól alakult.
Élete végén több csapás is érte. Jean fia, a későbbi híres filmrendező az első világháborúban súlyosan megsebesült, felesége 1915-ben meghalt.

Renoir Cagnes-ban hunyt el 1919. december 3-án.

Békási mozi esték – Renoir

Október 16-án 18 órától vetíti az BKH a Renoir című francia filmdrámát, a Békási mozi esték elnevezésű programsorozatának keretein belül. A moziműsor egy egész estés filmélménnyel kecsegtet, kár volna kihagyni.

Létezik egy történet, amely eddig várta, hogy elmeséljék. Renoir utolsó éveiről, melyeket a dél-franciaországi Cagnes-sur-Mer-ben töltött. Az első világháború idején, 1915-ben járunk. Ekkor ismerkedett meg Andree Heuschlinggel, aki a mester utolsó modellje volt – később pedig a fia, a rendező Jean felesége és sztárja. Andree jelentette az összekötő kapcsot két generáció meghatározó művészei, az élete alkonyán járó, de még mindig aktívan dolgozó Pierre-Auguste, illetve az akkor még saját egyéniségét kereső Jean között.
Gilles Bourdos e két generáció találkozásáról és a női szépségről mesél a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált filmjében, a Renoir-ban.

Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. Miskolcon született, 1900. március 31-én.
Református papi családból származott, apja Gáborjáni Szabó Lőrinc mozdonyvezető, anyja Panyiczky Ilona.

Kitűnő középiskolai diák lévén, a görögön és a latinon kívül megtanul németül és franciául.
1915-ben az önképzőkörben hall először Babitsról, s tagja lesz egy csoportnak, amelyik levélben fejezi ki hódolatát a költőnek. Ekkoriban alapozza meg világirodalmi műveltségét.

A hadiérettségi megszerzését követően beiratkozik a műegyetem Gépészmérnöki Karára, majd két hét múlva átiratkozik a bölcsészkar magyar-latin-német szakjára. Önkéntes tanársegédként ő állítja össze Babits szemináriuma hallgatóinak a névsorát. Hamarosan Babits Mihály tanítványa, és nemsokára barátja is.

Első versei a Nyugat 1920. júniusi számában jelentek meg. Ekkorra már járatos volt a legújabb európai költészetben. Első kötete, az 1922-ben megjelent Föld, Erdő, Isten ritka elismerést váltott ki. Még külalakját is külön méltatta a Nyugat: hiszen a híres Kner kiadó és nyomda egyik legszebb kiállítású kiadványa volt. Költőileg is szerencsésnek mondható csillagállás alatt indult.
A kötet még Babits baráti védettségében, ifjonti szerelmek és egyetemi társasági élet sikerei idején keletkezett. Megjelenése pillanatában ez a védettség már a múlté volt. A fiatalember fokozatosan elveszítette mestere barátságát. Menyasszonyát, Tanner Ilonkát, a később felvett nevén Török Sophie-ként ismert költőnőt Babits vette feleségül, és ez a kezdetben baráti hármasság egy életre szóló személyes ellentét forrásává vált.

Szabó Lőrinc költészete első olvasásra könnyen érthető. Éppen ezért könnyen félre is érthető. Ugyanakkor a nyelvi extravaganciákat kerülő, grammatikai pontosságú mondatformálás és a hagyományos formálású versalakzat éppen az ellentmondásosság megjelenési formája. Az állítás-kétségbevonás-tagadás egyszerre való jelenlétét biztosítja a versben.

A költőt a magyar irodalom, művészet és politikai élet nagyságainak pantheonjában, a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra október 8-án, nagy állami tiszteletadással. A kimért hivatalosságtól elkülönülve, a ravatal mellett rövid, a résztvevők számára alig észrevehető pillanatban barátai vélekedését Illyés Gyula, utolsó éveinek legjobb barátja fogalmazta meg:

„Barátaid, küzdőtársaid megbízásából és kívánsága szerint mondok búcsút, kedves Lőrinc. Mindazok nevében, akik képtelenek fölfogni, hogy nem vagy, mert régtől fogva jól tudják, hogy ki voltál és ki leszel: halhatatlan szellem, a legnagyobbak közül való. Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotórésze lettél. Nyugodj békében.”