Bánkúti Gergő – Tarot
Óbudai Kulturális Központ – 2020. december 11. – 2021. január 30.
Bánkúti Gergő fiatal képzőművész 2019-ben végzett a MKE festő szakán. Az Óbudai Kulturális Központ Tarot című kiállítása tulajdonképpen a diplomamunkáját mutatja be, amely egy 22 darabból álló, különböző méretű és formájú, olajjal és ceruzával készített festménysorozat.
A sorozat egyes darabjai mindvégig egyetlen logika szerint épülnek fel: az alapozatlan ünnepi tisztaságú hófehér vásznon három egymás mellé helyezett, környezetéből kiragadott, egymástól teljesen idegen, átlényegített tárgy és egy ceruzával, angolul írt mondat szerepel. Az első motívum egy tarot-kártyalap a tarot ún. nagy árkánumai közül, melyek egyben a képek címadói is. Ezek mellett mindig egy-egy szál, a növényhatározók analizáló, enciklopédikus módszerével, azaz botanikus hűséggel megfestett, szimbolikájával vagy színével, formájával kapcsolódó virág következik. Majd egy-egy apró, hétköznapi, alapvetően bagatell tárgy látható: egy kulcs, egy teatojás, egy fogkefe, egy szemcsepp, egy ujjfestékes tubus, egy öngyújtó, egy törött vonalzó. A sort lezáró rövid mondatok hol mindennapi dialógusokból kiemelt részletek – pl.: Jó éjt (Szeretők c. kép) – hol egyszerűen a képsort gondolatilag kiegészítő szövegdarabok: a női szerepekre utaló Játékok és mágusok (Papnő c. kép), vagy az önvallomásszerű: Nem tudom elrejteni (Igazság c. kép). A képeken fontos szerepet kap az üresség, a hiánnyal való építkezés. A tárgyak úgy kerülnek – ránézésre véletlenszerűen – egymás mellé a tiszta, háttér nélküli vászonfelületen, ahogyan a kártyalapokat vetik a fehér abroszon, így a mindössze néhány darabból álló motívumsor gazdag szimbolikával telítődik, és a tárgyak, szövegek révén a kártyák ősisége összekapcsolódik a jelen személyes mindennapjaival.
Mindezt Bánkúti Gergő rendkívüli aprólékossággal és valósághű módon festi meg, a szemet becsapva, tromp-l’oeil hatással, ugyanakkor gyakorlatilag a megfestett koncept műfaját alkalmazva. Ez a részletező, már-már meditatív koncentrációval rokon ábrázolásmód és a folklórból merítő téma Bánkúti Gergőnek már a korábbi munkáira is jellemző volt. Képein a nógrádi szülőfalu mindennapos látványvilága, pl. a házi hímzések hatása jelent meg, vagy apró krumpliszobraiban a falusi vallásosság nippjei köszöntek vissza. A kiindulást adó tarot kártya Bánkúti számára azonban nem a jóslásra használt, ezoterikus cigánykártyák világát jelenti, és nem is a 22 darabos héber abc-vel és a Kabbalával való összefüggést, hanem egy sajátos és komplex vizuális világot képvisel, egy olyan szimbólumtárat, amelyekben a sorsfordító életpillanatok és jelenségek ősi, közös képi sémái, jungi archetípusai fedezhetők fel.
A sorozat első, pontosabban nulladik és központi darabja a Bolond, amit sokszor a Vándorral is azonosítanak. (A lap egyébként általában hiányzott a korai tarot-pakliból, vagy számozatlan volt, a későbbi játékokban ebből keletkezett a dzsóker.) A Bolond a sorozat kulcsgondolatát tartalmazza: önironikus tükörkép, és egyben az úton lét, az önreflexió, az önmegismerés folyamatának jelentését hordozza, azt, ahogyan a sorozat egyes darabjaiban a művész – és persze erre hívva a néző is – végig járja, átelmélkedi a kártya és az élet egyes állomásait. Bánkúti Gergő olvasatában minden lap egy lét-állomást képvisel, egy életszakaszt vagy élet feladatot a születéstől a halálig. Egy változást a személyiségben, amelyeknek tartalmát a lapokhoz kapcsolódó tárgyak – egyébként sokszor nagyon humorosan – fejtenek ki. A Bolond stilisztikailag is különbözik a többi képtől: ez az egyetlen, amelyen valóban ready made-ek, a vászonra applikált készen kapott tárgyak láthatók.
A látszólagos véletlenszerűség ellenére a koncepció részét képezi a képek mérete, tájolása, formája is: az azonos vagy hasonló méretű és formájú darabok párokat alkotnak. Az Óbudai Kulturális Központ rendezésében – noha a sorozat, épp ahogyan a kártya maga is, különböző rendszerek szerint „vethető” – a képsor szinte tökéletes szimmetriában látható, ritmusa, hullámzása, az egymásnak ellentmondó vagy összetartozó képek váltakozása így tovább erősíti az életsors metaforát.
Bánkúti Gergő Tarot projektje különlegesen egyesíti a konceptualitás gondolkodásmódjának eszközeit, a tartalom-központú, önelemző, szubjektumból kiinduló megközelítést a legtradicionálisabb festészeti nyelv, a mimézis szemléletével. A számtalan jelentésréteget megszólaltató talált tárgyak, a szerialitás, a befogadó asszociációi számára nyitott többféle értelmezési lehetőség és a szöveghasználat a háromdimenziós valós látványból – és nem fotóból – kiinduló ábrázolással, és nem utolsó sorban a műtárgy materializmusával, a kivitelezés szakma-technikai igényességével párosul. Bánkúti Tarot sorozata annak az új generációnak a felfogásáról szól, amelynél a műtárgy anyagi volta és érzékisége, a manuális eszközök előtérbe kerülése és a gondolatiság megjelenítése azonos kvalitásértékkel bír, és már nem állítja e kettőt kibékíthetetlenül szembe egymással.
