Múlt heti Facebook posztunkban megismerhették Antal Istvánt, a mi Pista bácsinkat. A kedvelések számából látszik, hogy ő nem csak a mi kedvencünk, hanem a látogatóké is. Aki esetleg lemaradt a bejegyzésről, most itt elolvashatja, illetve kicsit jobban bemutatkozik a kerület fotósa. Fogadják szeretettel az embert a képek mögött.
10 MONDAT A FÜGGÖNY MÖGÜL
A mi szuperhősünk
Van egy kollégánk, aki már házunk alapkőletételénél is itt volt, és azóta is töretlen lelkesedéssel vesz részt a munkánkban. Aki esetleg még nem találkozott össze vele a folyosón, vagy nem látta őt egy rendezvényen sem, a fotóival akkor is biztosan találkozott kiadványainkban, az Óbuda újságban, vagy kerületi témájú Facebook csoportokban. Ő Antal István, szeretett Pista bácsink, szuperhős nevén: a kerület fotósa. Pista bácsi dokumentálja az életünket, úttörőháztól kultúrközpontig, archívumában fél évszázad kulturális élete került megörökítésre. Akik gyerekként ide jártak, biztosan megtalálnák magukat a gazdag képanyagban, de nincs olyan fellépőnk, legyen szó akár világhírű sztárról, aki ne került volna be fotósunk képei közé. Születésnapi könyv is készült Pista bácsi életéről és munkásságáról, amiből kiderül, hogy ő valóban mindent lefotózott, ami a kerülethez kötődik. Nyomon követte, hogy épült, szépült a kerület, hogy nőtt fel egy generáció, hogy színesedett a kulturális élet, hogyan vált a kerület lüktető világvárosi negyeddé. Több óbudai témájú Facebook csoportban is láthatók régi képei, lépten nyomon a névébe botlunk, és örömmel konstatáljuk: száguldó fotóriporterünk mindenhol ott volt, mindent látott és mindent láttatott is a kameráján keresztül. Szakmai kiválósága mellett Pista bácsi csodálatos ember, óriási szakmai tudása mellett szerény és kedves: mindenki számára van egy kedves szava, egy mosolya. Nagyon hálásak vagyunk, hogy részesei lehetünk a Pista bácsi jelenségnek, és kívánjuk, hogy töretlen lelkesedéssel és jó egészséggel dokumentálja továbbra is az életünket a mi szuperhősünk.
Antal István nem csupán az Óbudai Kulturális Központ életét dokumentálja, hanem a kerület minden eseményét, csőtöréstől hangversenyig. A képeken mi vagyunk, óbudaiak. Pista bácsi mindenhol ott volt, mindent látott, és mindent le is fotózott.
- Hogy kezdődött ez a csodálatos óbudai karrier?
- Szegény családban nőttem fel, már fiatalon dolgozni akartam, ezért esztergályosként az első évben az Óbudai Hajógyár tanműhelyében tanonckodtam. 1962-ben kezdtem el dolgozni az Óbudán lévő Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban, ott kezdtem el fotózni is. Sokan voltunk ott fiatalok, divat lett a hobbifotózás. Céges kirándulásokon, bulikon fotóztam, és a haverok mind kértek a képekből. Hogy elő tudjam hívni a negatívokat, beiratkoztam egy fotószakkörbe. Úgy alakult, hogy elkezdtem az üzemi lapnak fotózni a gyári munkám mellett, de aztán egyre többet kértek ki a munkából fényképezni. Végül áthelyeztek az üzemi laphoz főállású fotósnak. Később munka mellett leérettségiztem, elvégeztem az újságíró iskolát. 1976-ban megszűnt a BMG, így lettem az egész kerület fotósa. Dolgoztam az Óbuda Újságnak, és az üzemi lapoknak, mint a Felvonó híradó, Harisnyagyári dolgozó, Textilélet, Ganz híradó. Akkoriban minden nagyvállalatnak volt saját lapja.
- Óbuda az igazi otthon?
- Ismerem, és szeretem Óbudát. Láttam, hogyan változik a kerület, fejlődik és szépül. Láttam a nagy árnyékot adó fákat csemeteként, frissen ültetve. Biztosan van olyan óbudai lakos, akit lefotóztam kisgyerekként és később szülőként is valahol. Nyomon követem az időt a fényképeimmel. Rengeteg régi képem van, minden témában. Sokan ismernek és szeretnek, és ez jó érzés. Egyszer bementem egy pékhez, ahol az eladó búcsúzáskor azt mondta, örül, hogy kiszolgálhatta Óbuda fotósát. Ha a kerületiek ismernek, akkor én otthon vagyok.
