Verspincérünk, egy Kiváló Művész

„Színház mindig volt, van és lesz. Az élő szó és az élő megjelenés ereje mindennél erősebb.”

/Mikó István/

 

Szeretettel gratulálunk Mikó István színművész, rendezőnek, aki március 15-e alkalmából Magyarország Kiváló Művésze díjban részesült. Mikó István Jászai Mari-díjas színművész, rendező, zeneszerző, érdemes és kiváló művész, a Turay Ida Színház örökös tagja.

Humorra mindig kész személyisége garancia a sikerre, legyen szó gyerekdarabról, operettről, komédiáról, vagy drámai előadásról. Neve elválaszthatatlanul összeforrt Micimackó figurájával, akinek huszonöt éven keresztül kölcsönözte hangját.

Joggal vagyunk büszkék, hogy az Óbudai Kulturális Központban állandó művészvendégünk Mikó István. Játszott nálunk önálló, és társas produkciókban a Turay Ida Színházzal, ezek közül az Aszfaltmuzsikusok és az Imádok férjhez menni című darabokra emlékszik legszívesebben. Közönségünk mindig megkülönböztetett szeretettel fogadja. Talán ezért lehet, hogy egyik legkedvesebb színpadi emléke is ide köti, mikor Irodalmi kávéházunkban elvállata a verspincér szerepét. Erre az alkalomra így emlékszik: „Sokszor, sokféle darabban léptem itt színpadra, de a legkedvesebb emlékem a verspincér-est. Alaposan felkészültem, bőséges kínálatot tettem az étlapra, amiből igazán tudtak válogatni a versszerető vendégek. Olyannyira így volt, hogy az összes verset megrendelték! Az egyórásra tervezett műsor kétórásra sikeredett, de az életem egyik legjobb találkozása volt közönséggel.” Reméljük, hogy még sok közös, feledhetetlen pillanatot szerez nekünk! Mikó Istvánnak pedig ezúton is, még egyszer, szeretettel gratulálunk a rangos elismeréshez!

 

Hegedűs Fanni

Érték, szépség, harmónia

“A szépség törvényei szerint megformált mozdulat nemcsak külső hatásában harmonikus, hanem belső harmóniát is teremt, visszahat művelőjére, testben és lélekben finomít, kultúrál.”
/P. Berczik Sára/

 

Érték, szépség, harmónia

Szeretettel gratulálunk a mindenki által szeretett és tisztelt tanárunknak, Giliczéné Bencze Mária táncpedagógusnak, akinek Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor előterjesztésére nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Magyarország köztársasági elnöke, Áder János Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetést adományozott.

A Csillaghegyi Közösségi Házban Giliczéné Mária, Nívó- és Berczik-díjas modern tánc- és mozdulatművész pedagógus, esztétikus testképző, kinetológus, gerinctorna oktató 2002 óta tart különböző foglalkozásokat. Kezdetben művészi tornát tanított, melyhez 2012-től mozgásvarázs és gerinctorna foglalkozások is csatlakoztak. A tanítványai és kollégái egyaránt nagyon kedvelik őt, rendkívül kedves, ám határozott személyiségét. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy az Óbudai Kulturális Központ kötelékében dolgozik a mai napig is, és jelen van mindennapjainkban, mosolyt varázsolva mindenki arcára.

  • Milyen érzés ekkora kitüntetésben részesülni?

Nagyon boldog vagyok, hogy ez a megtiszteltetés ért. A Táncpedagógusok Országos Szövetségének elnökasszonya, Török Jolán felterjesztésére részesültem az állami kitüntetésben. Több évtizedes pályám után nagy boldogság ez az elismerés. Minden díjamnak örültem, amit táncpedagógusként kaptam. 1991 Mesterlevél, 1999 Nívó díj. Mindkettőt a Táncpedagógusok Országos Szövetségétől kaptam. 2007-ben Berczik Sára díjban részesültem, a Berczik Sári Néni Alapítvány jóvoltából, melynek én is alapító tagja vagyok. Valamint 2017-ben a Magyar Látványtánc És Sportszövetség Prémium szakmai díját is elnyertem. Végül a legmagasabb elismerésemként most, 2021-ben Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetés igazi koronája pályámnak.

  • Hogyan indult el ez az eredményes karrier?

5 éves koromtól 16 éves koromig voltam tanítványa Berczik Sára és E. Kovács Éva mozdulatművész és művészi torna/ RSG mesteredzőknek a híres Mészáros utcai iskolában, ahol művészi tornát, akrobatikát és balettet tanultam. Később versenyzőjükként Az Újpesti Dózsa színeiben képviseltem az iskolát. Legjobb eredményemet buzogány gyakorlattal értem el, I. helyezéssel, 1964-ben kiváló tornász emlékplakettben részesültem. Szakmai tanulmányaimat 1983-ban fejeztem be, azóta folyamatosan tanítok. 2015-ig művészi tornát, mozdulatművészetet, gyermek jazz táncot, kondíció táncot, mozgásvarázst és gerinctornát. Művészi tornász és mozdulatművészeti csoportjaimmal számos versenyen és rendezvényen vettünk részt, mindig szép elismeréssel. 1985-től Berczik Sára asszisztense is voltam 1999-ben bekövetkezett haláláig. Mint köztudott, Berczik Sára a magyar mozdulatművészet kimagasló egyénisége. Zongora és mozdulatművész pedagógus, RSG mesteredző, koreográfus. A magyar művészi torna megalapítója, az esztétikus testképzés megalkotója, rendszerteremtője. Tanításának vezérfonala: ” szeresd a szépet egy életen át” 93 éves koráig tanított A Budai Táncklubban, melynek egyik alapító tagja volt.

  • Térjünk vissza a tanításhoz.

Tanítási jelszavam tükrözi munkásságom célkitűzését: érték, szépség, egészség. Tanítási módszerem Berczik Sára esztétikus testképzésére épül, melyhez önálló stílusban használom fel a modern tánctechnikákat pl. Limon, Graham-technikák. Mindezt a Berczik módszernek megfelelően, a művészi nevelés és esztétika szolgálatában, azok személyiségformáló eszközeinek messzemenő figyelemben vételével.

–  Mondhatjuk, hogy a Berczik-módszer autentikus képviselője?

Is-is: a tanítási stílusomat tekintve – a fent elmondottak alapján – igen. Viszont elkötelezett Berczik-hagyományőrzőként eredeti Berczik technikát is alkalmazok. A Berczik hagyományőrzés szívügyem és kötelességemnek tartom, úgy is, mint növendék, úgy is, mint asszisztens, és úgy is, mint a Berczik Sári Néni Alapítvány egyik alapító tagja. Hiszem, vallom, és szakmai tapasztalatommal megerősítem Sári néni által megfogalmazott megállapítást. „A szépség törvényei szerint megformált mozdulat, nemcsak külső hatásában harmonikus, hanem belső harmóniát is teremt, amely visszahat művelőjére, testben és lélekben finomít, kultúrál” (P. Berczik Sára)

–  Mivel foglalkozik most?

Jelenleg is aktívan tanítok, de már csak gerinctornát a Csillaghegyi Közösségi Házban, melynek során szintén az esztétikus testképzést alkalmazom, mivel messzemenően figyelemben veszem Dr. Bess Mensendieck (a női gyógytorna megalapítója) technika követelményeit. Valamint állandó versenybírói tisztet látok el, a Magyar Látványtánc Sportszövetségben. Ezen kívül, míg élek, folytatom a Berczik Sára hagyományőrző tevékenységemet.

Itt szeretném megköszönni Az Óbudai Kulturális Központ ügyvezető igazgatójának, Lőrincz Edinának, valamint a Csillaghegyi Közösségi Ház minden dolgozójának azt a kellemes légkört, amelyben évtizedek óta taníthatok. Nekem is megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatok. Valóban nagyon boldog vagyok és szívből örülök, hogy ilyen magas szintű elismerésben részesítették több évtizedes munkásságomat. Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzásegített ehhez.

Még egyszer szeretettel gratulálunk a rangos elismeréshez és további jó egészséget, hosszú, örömteli életet kívánunk!

Tisztikereszt lólépésben

Csom István olimipiai bajnok sakknagymester állami kitüntetést kapott

„Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét.”

/Gárdonyi Géza/

 

Szeretettel gratulálunk Csom István olimpiai bajnok sakkozónak, nemzetközi sakknagymesternek a magyar érdemrend tisztikeresztje kitüntetéshez!

Csom István még nem járt iskolába, mikor a sakkban már jeleskedet. 1963-ban sakkmester, ’67-ben nemzetközi mester, ’73-ban nagymesteri címet szerzett. Kilenc sakkolimpián játszott magyar színekben, csapatban és egyéniben az arany- és ezüstérmet egyaránt megszerezte. Legmagasabb Élő-pontszámát, 2545 pontot 1989-ben érte el. Emellett kiemelkedő sakkszakírói, sikeres versenybírói és edzői pályafutást is magáénak tudhat.

Csom Istvánnak köszönhetjük a Széchenyi Sakk Szimultán ötletét. Az Óbudai Széchenyi Kör sakk szimultánnal tisztelgett Széchenyi István emléke előtt, aki maga is nagy sakkozó hírében állt. A szimultánt Csom István a Széchenyi emlékév alkalmából, a hagyományteremtés ötletével rendezte meg az Óbudai Kulturális Központban, 2016 tavaszán. A versenyen 20 táblán, 20 partnerrel – köztük profikkal és amatőrökkel, híres és civil játékostársakkal – játszott egymaga szimultán, tehát egyidejűleg!

Őszintén bízunk benne, hogy ez a hagyomány is folytatódhat majd, a következő évek során is. Csom Istvánnak pedig még egyszer szeretettel gratulálunk a rangos elismeréshez és további jó egészséget, örömteli éveket kívánunk!