Az El! KARÁDYÁDA Bán Zsófia monodrámája Karády Katalin rendkívüli művészi karrierjének, a háború alatt tanúsított bátorságának és emberségének kíván emléket állítani, abban az élethelyzetben, amikor az emigrációt választja. A zenés darab akkor játszódik, amikor a korábban ünnepelt díva Rióba érkezik. Az előadás, amely a riói kikötő bevándorlási hivatalának várószobájában játszódik, Karády karrierjének kialakulását, háború alatti üldöztetését, és az akkori színházi világban történteket dolgozza fel. A darabban próbál felkészülni a bevándorlási hivatal tisztjével való beszélgetésre, azaz szó szerint próbál. Jó benyomást akar kelteni, szorong, hogy mi lesz, ha nem engedik be. A dráma e feszült várakozás ideje alatt játszódik, még a tiszt érkezése előtt.
A Pelsőczy Réka rendezte előadásban Fullajtár Andrea hol dívaként, hol drámai színésznőként, hol énekes sztárként hozza elénk az elvonulás, a névtelenség választásának dilemmáját, úgy, hogy közben mindig önmaga marad.
Mi a Karády-ősélményed?
Gyerekkoromban, még a fekete-fehér tévé korszakában időnként vetítették a filmjeit, játszották a dalait. Emlékszem, először a mély, búgó hangja tűnt fel, és ehhez társult később az, hogy mit jelent dívának lenni. Elképzeltem magamnak, hogy az igazi színésznők olyanok, mint ő. Később pedig becsatlakozott Marlene Dietrich, Greta Garbo mellé, a mély hangú, gyönyörű színésznők sorába, a nagy dívák közé.
Miközben az El! (KARÁDYÁDA) egyáltalában nem a díváról, a romantikus végzet asszonyáról szól, hanem a színésznő egy valószínűleg sokak számára ismeretlen oldaláról.
Pontosan. Ez a darab azt mutatja meg, mit okozott Karády életében az, hogy ő híres lett Magyarországon, és miért kellett végül elmenekülnie innen, az életét pedig egy teljesen másik, ismeretlen földrészen befejezni úgy, hogy többet nem foglalkozott a szakmájával. Amellett, hogy ez egy életrajzi történet, egy kortörténet, arról is szól, hogyan csinálnak valakiből sztárt, meddig lehet ezzel a kiváltságosnak tűnő a helyzettel megbirkózni, mik az árnyoldalai, és a sztárság hogyan eszi
meg az életét.
A cím nagyon erős állítás, egyetlen szó: El! Mit sűrít?
A döntés véglegességét, ami lehet, hogy átgondolt, lehet, hogy hirtelen meghozott, mindegy is, mert teljes lezárását jelenti annak, ami az addigi élete volt. Az összes olyan szál elvágását, ami Magyarországhoz, a szakmájához és az itteni emberekhez köti.
Te ismerted Karády életének ezt a részét?
Ahogy sokan mások, én is csak nagy vonalakban ismertem Karády életét. A pálya csúcsán, valódi sztárként itthon titkok, pletykák övezték, és miután elhagyta az országot, évtizedekig hallgattak róla, csönd volt az élete apró részleteit illetően. Sokáig nem beszéltek arról, mennyire üldözték őt, hogyan tiltották le filmjeit, dalait a német megszállást követően, tartóztatták le koholt kémvádak alapján, milyen szélsőséges kínzásoknak vetették alá a Gestapo börtönében. Talán a New York-i kalapszalonjáról még lehetett hallani, de arról egyáltalán nem tudtam, hogyan jutott el oda, mi történt vele Brazíliában, ott hogyan élt és tartotta el magát a színpadtól, filmtől távol.
Színészként könnyebb a feladatot jelent, hogy nem a sztereotip Karádyt kell eljátszanod, nem a dívát, a femme fatale-t, hanem egy eddig kevéssé vagy egyáltalán nem ismert életpillanatát?
Eleve az volt a célunk, hogy ne a panelekre építsünk, ne Karády-hasonmásként jelenjek meg, és nem a könnyebbség, hanem a darabbeli helyzet miatt. Karády a bevándorlási hivatal tisztjével szemben ül, pályája évekkel előtte lezárult, túlvan azon, hogy díva legyen. Minden modorosság lekopott róla, és csak annyiban maradt színésznő, hogy amikor az életben maradás érdekében szükség van a mesterség fogásaira, használja azokat – mint ahogy vannak pillanatok, amikor a bevándorlási engedély érdekében tudatosan játszik a tisztnek –, de itt ő alapvetően magánember. Egy nő, akit teljesen tönkretettek, annyira, hogy egész egyszerűen képtelen elképzelni a saját életét Magyarországon. Ezért szakít mindennel, és ezt a szakítást a nagyon tiszta látvánnyal is jelezni akartuk. Elhangzanak dalok, azokat az eredeti hangfekvésben éneklem, tehát azokban fel lehet fedezni a korábbi Karády-hangot, Karády-stílust, de hangsúlyosan a magánembert, a civil helyzetet akartuk megteremteni a rendezővel, Pelsőczy Rékával.
Az El! (KARÁDYÁDA) bemutatója még a karantén idején, online zajlott a Bajor Gizi Színházmúzeumban, azóta többször is különleges körülmények között játszottad, például egy másik múzeum kiállításának terében.
Igen, a Budapesti Történeti Múzeumban volt egy kiállítás a gyermekvonat-akcióról, és ennek keretében volt egy előadás. Ez azért volt érdekes, mert Karády is ennek az első világháborút követő gyermekmentő kezdeményezésnek köszönhetően utazhatott el néhány hónapra jobb körülményekközé. A kiállítás egyik termében volt egy vonatkocsi, berendezve korabeli tárgyakkal, gyerekruhákkal,amit be lehetett járni, és miután az emberek végignézték a tárlatot, kezdődött a monodráma. Amiatt,hogy a kiállítás és Karády élete összekapcsolódott, egészen különleges hangulatú lett az az alkalom, tényleg egészen másképp szólalt meg ott a szöveg. Játszottam Fischer Iván Lakásszínházában, az Ördögkatlan Fesztiválon, a Rumbach utcai zsinagógában, de megszokott színházi terekben is, és azt tapasztaltam, mindenhol megérintette a nézőket a történet. Valószínűleg azért, mert miközben Karády Katalinról szól, azzal, ahogy a történelem során helyzetek, alapproblémák, konfliktusok ismétlődnek – időben, térben legközelebbi példaként elég csak a szomszédban zajló háborút említeni – rengeteg áthallása van a mi életünkkel.
Bán Zsófia: EL! Karádyáda
Március 24. 19:00
3k – Kaszásdűlői Kulturális Központ
