Kakaómozizni még jobb. A XXI. Század technikai vívmányai már a szobánkba hozzák a nagyvilágot. Nézhetünk tévét, filmeket, koncerteket a kedvenc fotelünk, vagy kanapénk kényelméből, s nincs is ezzel baj, mert egy fázós estén, vagy egy fárasztó nap végén hálásak is vagyunk ezért a lehetőségért.
Ugyanakkor vitathatatlanul nagyobb élmény, ha a mozizáshoz társul egyfajta klasszikus rituálé is. Ennek megvannak a fokozatai. Az ember böngészni kezdi a műsorfüzetet, kiválasztja filmet, az időpontot. Erre lehet készülni, vagy, ahogy Antoine de Saint-Exupéry rókája mondaná, ünneplőbe öltöztetni a lelkünket. Mert olykor jó dolog, ha az ember enged a pillanat csábításának és az otthon kényelmének, de mindez házon kívül már programnak minősül, ahová el lehet hívni a barátokat, vagy ahol összefuthatunk ismerősökkel. Ilyenkor megadja a módját a mozizó az öltözködésnek, visz magával, vagy vesz a mozi előtt némi nassolnivalót, s az igazi ínyencek felkészülnek a látnivalóra is.
Még élénken él bennem a saját gyermekkorom, s hogy a szüleim mennyire nem értették, hogy miért preferálja minden gyerek a nyaktörő első sort. Aztán magam is szülő lettem, s azonnal egyértelmű lett milyen más, ha nem kell senkinek a háta, kalapja mögül kikandikálva lesni a vásznat. S az emlékeknek köszönhetően lazítottam kicsit a tudatos viselkedésen, s bíztam benne, hogy a lányom a matiné alatt elmajszolt perec, vagy popkorn ellenére is fog ebédelni.
Jó dolog korábban érkezni, mert akkor válogatni lehet a helyek közül, vagy barátkozni a többi gyerekkel, s ettől olyan felnőttes lesz a dolog. Ne bánjuk, ha csemetéink minket másolnak, mert ez egyszerre elismerés részükről, s adu a kezünkben, mert csak vizet kell innunk, ha vizet prédikálunk, s máris ezer dologban lesz nyert ügyünk.
Persze egy ilyen program elsősorban a szórakozásról szól, s minden másra sokkal fogékonyabb lesz a gyermekünk, ha hagyjuk, hogy örömét lelje benne. Nem érzi kényszernek, s könnyebben hatnak rá az események, a környezet, nem nyaggatjuk folyton magától akarja megbeszélni a látottakat. S ilyenkor mindkettőnknek jobb érzés lesz, hogy önként nyílik meg, s hogy láthatóan jó filmet választottunk a kínálatból.
Még hangulatosabb tud lenni mindez, ha a mozi ott van a közelünkben, ha ismerős arcokat, ovis, iskolás barátokat találunk ott, mint például az újjá élesztett Csillag moziban.
Az meg már egyenesen hab a tortán, ha egy remek mesefilm után az ember szabadjára engedheti a fantáziáját és maga is alkothat. Hát még akkor, ha ezt úgy teheti, hogy igazi mesevilágba csöppen, ahol a Kecskeméti Képről Képre Filmműhely munkatársai segítségével elkészítheti első saját filmjét is. Így, aki röviddel előtte még a közönség soraiban Micimackó kalandjaival ismerkedett, az egyszer csak maga is alkotóvá avanzsál, s bepillantást nyer a titokzatos világba, és ahogy a program címe bíztatja, álmodik és animál. Mivel erre mindössze 2×15 – 9-15 éves korú – gyermeknek nyílik lehetősége március 26-án, – két csoportban, 11-13 óráig illetve 14-16 óráig – nem árt időben biztosítani hozzá a helyet, hogy ne érje csalódás az alkotni vágyó gyerekeket. S akinek sikerül erre jegyet váltania, az már gondolkodhat is a forgatókönyvén, s higgyék el ez is remek dolog, hisz olykor a tervezgetés, álmodozás izgalmasabb tud lenni, mint maga a megvalósítás. Ott ugyanis még csak a fantázia szab határt.
Vincze Mara
