December lévén az ember lépten-nyomon meglepetésekbe botlik, s nem lesz ez másként az Óbudai Kulturális Központ Irodalmi kávéház műsorán sem, mely ezúttal 20 órakor kezdődik!
Pénteken este versek helyett két részletet láthatnak majd Pataki Éva: Nőből is megárt a nagymama című regényének színpadi változatából Tordai Teri és Horváth Lili tolmácsolásában.
A játékos cím mögött a könnyed női kalandok és vicces nagymamai felsülések mellett komoly lélektani elemzések sora rejtőzik. Öt év történéseit meséli el keresetlen őszinteséggel, csipkelődő humorral. A szerzőnek ez a harmadik regénye, pont úgy, ahogy Tordai Teri és Horváth Lili is éppen harmadik alkalommal áll együtt a színpadon, és ez már a második anya-lánya szerep. A szerző Tordai Teri kérésére írt darabot nagysikerű regényéből, melyet óriási sikerrel játsszanak a kezdetektől, s a darab által boncolt helyzetek egy részét naponta megélik magánemberként is.
– A szerepbéli anya és a valódi sosem keresztezik egymás útjait a színpadon?
– Nem, én Lili gyermekkora óta igyekszem a civil életben is teret engedni neki, hagyni, hogy megbirkózzon a gondokkal, s hogy sajátjaként élje meg a sikereit. Sohasem akartam helyette élni az életét. Azt hiszem részben ennek köszönhető, hogy olyan talpraesetten, önállóan éli az életét. Egyetlen dolog van, amire a szeretteim esetében is hangsúlyozottan odafigyelek, s ez az egészség. Azt vallom, hogy ami ép testben és lélekben születik, az csak jó lehet. Játék közben el is felejtem, hogy a lányom a partnerem. Csak amikor az előadás végén megfogjuk egymás kezét, akkor realizálódik bennem újra, hogy ő a gyermekem.
– A személyes kötődést, családi kapcsolatot nem szabad felvinni a színpadra – veszi át a szót Lili. Emlékszem milyen hálás voltam azért, hogy teret hagyott nekem, nem presszionált sosem. Kamaszként zárkózott voltam, s nem is gondoltam arra, hogy követem őt a pályán. Persze nem volt idegen a színházi világ, de nem éreztem magaménak még. Aztán a kortársaimmal eljártam Földessy Margithoz és egyre jobban kinyíltam, s végül a felvételire is ő készített fel. Igaz először a jelmeztervezés vonzott, a nagynéném Horváth Kata mellett szívesen rajzolgattam, de végül a színészet nyert. Szerencsés voltam, mert a Zsámbéki Gábor osztályába kerültem és senki sem éreztette velem, hogy színészgyerek vagyok. Csodás négy év volt, szinte ott éltük le az iskola épületében, s csak azon izgultam, hogy mama nehogy eljöjjön a vizsgákra! Több színházban játszottam, ma szabadúszó vagyok és mellette Földessy Margitnál tanítok, s ez jó balansz az életemben.
– Most viszont határozottan élvezzük a közös játékot mindketten, s jó, hogy mindhárom darabban más és más arcunkat mutathattuk meg. Ez az utolsó egy kicsit olyan, mint az életünk. Felnézek Lilire, ahogy a három gyerek mellett hihetetlen energiával él és dolgozik, eligazodik a mai digitalizált világban.
– Én pedig remélem, hogy abban is hasonlítok majd a mamára, ahogy színésznőként és nagymamaként éli az életét. A gyerekeim is csodálják ezért a vitalitásért, okos szeretetért, amivel körülveszi őket. Remélem, beválik a nagyfiam jóslata, hogy ilyen leszek majd én is.
– Hogy érzed, lesz pályautódlás a gyerekeidnél?
– A nagyfiam, Ádám szereti ezt a világot, de nem a színészet vonzza, inkább talán a rendezés. A középső, Áron az apjára hasonlít, belőle aligha lesz színész. A legkisebb, Dorka viszont már most imádja a szereplést ő a veszélyes hármójuk közül. Persze amíg választaniuk kell, még sokat változhat minden. Ha rajtam múlik, akkor arra inspirálom őket, hogy több lábon álljanak, mert a mai világban az a célszerűbb. Én határozottan élvezem a tanítást Földessy Margit drámastúdiójában. Színészként is hasznos, ha olykor más szemszögből is látja az ember a dolgokat. S bizonyár a genetikának is köze van ahhoz, hogy a nagymamám is tanár volt, a mamának is van tanári diplomája és engem is vonz ez a terület.
– A darabban több szerepet is játszol, ami nagy kihívás, hiszen két színpadra lépés között átöltözni, átsminkelni is alig van időd.
– Embert próbáló, de élvezem, mert amíg az első közös darabnál, a Benedek Miklós rendezte Warrenné mesterségében még a pályám elején voltam, mára már van kellő rutinnal rendelkezem és nevem is van a szakmában, így úgy érezem méltó partnerré értem.
Önök mindezt megtapasztalhatják és a darab részletei közötti beszélgetésnél nem csak két fantasztikus színésznőt ismerhetnek meg testközelből, hanem egy harmonikus anya-lánya kapcsolatot is. S ha itt-ott magukra ismernek a jelenetekben, az sem lesz véletlen.
Mindenkit szeretettel várunk december 8-án, este nyolcra az Irodalmi kávéházba!
Vincze Mara
https://kulturkozpont.hu/esemeny/irodalmi-kavehaz-9/
