Nem lehet elég korán kezdeni a legkisebbek ismerkedését a művészetekkel és gyökereinkkel.
Ők még igazi nyitottsággal fordulnak minden újdonság felé, s mint a szivacs szívják magukba az ismereteket. Csupán arra kell figyelnünk, hogy az alapokkal kezdjék, s hogy ne legyen semmi kényszer abban, amit csinálnak.
Mindannyian tanúi lehettünk már annak, hogyan mozdul kezük, lábuk a zenére. S teszik mindezt olyan magától értetődően, ahogy levegőt vesznek.
Ezért fontos, hogy ebben a fogékony korban igyekezzünk értékeket megmutatni nekik, hogy zenei ízlésükhöz, társasági létükhöz megteremtsük a kellő alapokat.
Igazi telitalálat a szülőktől, ha a Kolompos Együttes műsoraival kezdik gyermekük a zenével, tánccal való ismerkedést. Ebben a muzsikában annyi szépség és természetesség van, hogy a kicsik is azonnal ráéreznek. A bájos, humoros mondókák pedig arra ösztönzik őket, hogy aktív részesei legyenek a produkciónak.
Aki csak bekukkant az Aprók tánca programjára a Békásmegyeri Közösségi Házba, azonnal láthatja, hogy megannyi boldog gyermek ropja a táncot, énekli a dalokat, fújja a mondókákat. S mivel akadnak egészen kicsik is közönségben, van, aki csak egyszerűen fürdik a hangulatban, amit a zenekar teremt, mert a Kolompos Együttes sok éve bizonyítja, hogy beszéli a gyerekek nyelvét, ismeri az észjárásukat. A szülők pedig felfrissíthetik a gyerekkori emlékeket, vagy akár pótolhatják is a népszokások, mondókák terén mutatkozó hiányosságokat. Így aztán egy esős délutánon, akár otthon is jó játék lehet a közös éneklés, verselés, ünnepre készülés.
Először csak barátkoznak az apróságok az új közeggel, élvezik a többiek társaságát, ám néhány alkalom után már nem elégszenek meg ennyivel, s egyre tudatosabban készülnek ezekre a programokra. S ahogy a családban is teszik, itt is igyekeznek ellesni a nagyoktól új mozdulatokat, fontossá válik számukra, hogy ismerjék a mondókák szövegét, s persze a zene és a tánc mellett „társasági kapcsolatokat” építenek, barátokat szereznek.
S ahogy telik az idő egyre bátrabban vesznek részt mindenben. A lányoknál pedig kialakulnak az első igények a kellékek iránt, elhangzik a kérés, hogy szeretnének az alkalomhoz illő pörgős szoknyát és kopogós cipőt.
S mindeközben megismerkednek bájos mondókákkal, játékokkal, az ünnepekhez kötődő szokásokkal. Már kívülről fújják a dalokat, s egyre csiszolódik, alakul a tánclépések sora is.
A szülők pedig boldogan konstatálhatják, hogy jól választottak, hiszen számtalan remek hozadéka van ezeknek a péntek délutánoknak. A népzenével megteremthetik gyermekük zeneszeretetének alapjait, s egyben megőrzik, tovább örökítik a gyökereinket. Megismertetik őket a tánccal, kedvet csinálnak nekik az önfeledt énekléshez, közben láthatják azt is, hogy mi okozza számukra a legnagyobb örömet, s ez már jó kapaszkodó ahhoz, hogyha kinövik ezt a programot, akkor merre felé terelgessék őket, mi legyen a második lépcsőfok számukra.
Ráadásul ezek a délutánok nem csak a kicsiknek jelentenek programot, társaságot, a szülőknek is megteremtik a lehetőséget arra, hogy új ismerősöket, barátokat szerezzenek, s míg a gyerekek vígan ropják, addig ők is jókat beszélgethetnek egymással.
Vincze Mara
https://kulturkozpont.hu/esemeny/aprok-tanca-a-kolompos-egyuttessel-9/2017-11-24/
