Advent az Óbudai Kulturális Központban

Advent havában járunk, közeleg a karácsony és szívünk egyre jobban telik szeretettel. A hideg és sötét estéken jó nézni az adventi fények csillogását az ablakokban. December, a legsötétebb hónap: ilyenkor kell a fény az ablakokba és öröm a léleknek. Szerencsére sokféle örömforrás létezik, ami megszínesíti a várakozás napjait. Készíthetünk kézműves ajándékokat, nézhetünk szép fényeket, megnézhetünk együtt egy színdarabot, csodás muzsikával tehetjük jobbá a hangulatunkat.

Az Óbudai Kulturális Központ házaiban is látogatható program várja az adventi várakozókat, hogy tartalmasan teljenek a napok karácsonyig.

Az Óbudai Kulturális Központ előterébe költözött a karácsony: ingyenesen használható karácsonyi témában berendezett fotópont várja a szelfizőket, gyereküket megörökítő szülőket vagy vidám társaságokat. A mikulás kellékeit is lehet használni, de csak óvatosan, nehogy mérges legyen, ha valamit nem talál a helyén.

A Békásmegyeri Közösségi Házban olyan ingyenes programok várják a vendégeket, mint az Adventi hangulat című kiállítása az Óbudai Fotóklub Egyesületnek. 23 karácsonyi ihletésű fotó nézhető meg a kültéri árkádkiállításon december 13-tól.

Óbuda–Békásmegyer Német, Szlovák és Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata és a Braunhaxler Egyesület hagyományos programja várja az érdeklődőket december 14-én 17.00-kor.

Az Art Classic Harangegyüttes szabadtéri koncertje várja a járókelőket a ház előtt december 16-án 11.00 órakor. Fényes csillag ragyog az égen című programjukban az adventi ünnepkör ismert és kevésbé ismert dallamai csendülnek fel a világ minden tájáról. A koncert után, 11.30-kor kezdődik a hagyományos jégangyalka faragó show, melyet minden gyermek lelkesen vár. Minden évben ámulva figyelhetjük, hogyan bomlik ki a jégtömbből a csodás karácsonyi angyal.

A Csillaghegyi Közösségi Házban Itt van a szép víg karácsony címmel ad koncertet a Katáng zenekar, ahol mézeskalács illatú megzenésített versekkel várják a családokat.

December 16-án 16.00 órakor a Józsa Tamás Zenesuli kis nebulói adnak karácsonyi koncertet.
Hogy jó hangulatú legyen az évzárás, Nép-Tánc-Ház évadzáró adventi táncházban lehet vigadni Csiki Gergely és a Göncöl Néptáncegyüttes közreműködésével.

A 3K előtt január 3-ig lehet megtekinteni az ünnepi betlehemet.
Csodálatos fényfestéssel várják az ünnepet a ház előtti téren december 16-án 17.00-18.30-ig.

Akad fény és lágy muzsika a programkínálatban, mely felmelegíti a lelkeket, annak ellenére, hogy a hidegtől pirosak az orrok.

Boldog karácsonyi készülődést kívánunk, remélve, hogy az Óbudai Kulturális Központ is hozzá tudott adni valamit az ünnepi hangulathoz.

5 kérdés a kulisszák mögött – Józsa Tamás

Kedves Közönségünk!

Sorozatunkkal szeretnénk kicsit közelebb hozni Önökhoz fellépő
művészeinket. Az 5 kérdés a kulisszák mögött sorozatban kedvenceink osztják meg velünk személyes élményeiket, gondolataikat, és immár személyes ismerősként köszönthessük őket a színpadon. Fogadják szeretettel válaszadónkat. 

Aki válaszol: Józsa Tamás

Van-e valamilyen kötődése Óbudához?

Bár sok évet éltem külföldön, életem jelentős részét mégis Óbudán töltöttem. Négy éves voltam, amikor Békásmegyerre költöztünk a szüleimmel és két bátyámmal. A békásmegyeri lakótelepen kezdtem meg az általános iskolás éveket, és középiskolába is ide jártam, méghozzá a Duna-partra. Szeretem ezt a vidéket, szeretek itt élni. Óbuda természeti adottságai rendkívül gazdagok. Vannak dombok, hegyek, kőfejtők, melyeket megcsodálhatunk és megmászhatunk, bevethetjük magunkat barlangokba, megmártózhatunk a különleges fürdők vizeiben, sétálhatunk és kirándulhatunk virágos rétek, erdők, barackosok lepte területeken, ihatunk forrásvizet, megtekinthetünk történelmi időkből származó épületmaradványokat, hajózhatunk a Dunán, szóval csupa olyan dolog vesz minket körül e környezet varázsa által, ami rendkívüli mértékben képes hatni az ember valójára.

Ezek a hatások, a természet közelségének a varázsa, intenzív impulzusként mutatkoztak meg gyermeki énem fejlődésekor. Mikor óvodába és iskolába kerültem nagy szomorúságomra úgy éreztem nem hogy közelebb, inkább távolabb kerülök a természet megélésének lehetőségétől. Sokszor merült fel bennem kérdésként, hogy miért ne lehetne az iskolai tanórákat, vagy legalább egy részüket, a természetben tartani? (Ez, és az ehhez hasonló gondolatok végigkísértek egész életemben, és hozzájárultak világszemléletem kialakulásához. Nem utolsósorban ezek a tapasztalások segítettek abban, hogy végül feleségemmel együtt a Waldorf pedagógia felé forduljunk gyermekeink óvoda és iskolaválasztásakor.) Gyermekkoromban szinte minden lehetőséget és alkalmat megragadva jártam Óbudát és környékét. Mind a mai napig rendszeresen járok kirándulni a családommal, a gyermekeimmel, és minden hónapban szeretem végigjárni az általunk kedvelt erdei ösvényeket a környékünkön, s közben megpróbálom megfigyelni és megélni az évszakok változásait a természet tolmácsolásában.

A Spanyolországban és Latin-Amerikában töltött éveket követően egy rövid időt Óbuda szomszédságában, a második kerületben töltöttem. Első két gyermekem születése után a Rókahegyi kőfejtő lábához költöztem családommal, harmadik gyermekünk már óbudai otthonunkba érkezett. Magántanárként itt alapítottam saját zeneiskolámat, a Józsa Tamás zenesulit, és túlnyomó részben alkotásaim ebben az otthonunkban, ezen a helyen, Óbudán születtek.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?

A zenéhez, irodalomhoz, festészethez, rajzoláshoz, tánchoz, fotózáshoz, stb., egyszóval a művészetekhez való vonzódásom már egészen korán megmutatkozott. Tisztán emlékszem gyermekkoromból arra a pillanatra, amikor a zene először megérintette a lelkemet. Egész lényemet. Valamilyen csoda folytán tudatosult bennem ez az élmény. Egészen kicsi voltam, amikor Schubert Bb dúr trióját meghallgathattam, és emlékszem, hogy „valami” megérintett. Nevezhetjük zenei hatásnak, katarzisnak, mágiának vagy akárminek, én egészen egyszerűen melegséget éreztem akkor. Olyan világ tárult elém azokban a pillanatokban, ahová onnantól kezdve mindig szerettem volna visszatérni. Ez a tudat, hogy létezik egy „menedék”, ahová elvonulhatok, biztonsággal töltött el, és azóta is minden zenében ezt a melegséget keresem.

Úgy érzem, hogy a zenében, a művészies zenében az irodalom, a beszéd, a szó és a gondolat művészete, a tánc, a filozófia, a spiritualitás és rengeteg ehhez hasonlatos önkifejeződési mód képes egyszerre jelen lenni és megnyilvánulni. A zenére pl. lehet akár táncolni, a hangszeres gyakorlás egy önismereti tevékenység is egyben, vagy például a zene hangzásából adódó hangszíneken keresztül a festészet, és a művészies világszemlélet valamennyi formaisága és tartalmisága meg tud mutatkozni.

Mikor nagyobbacska lettem, elkezdtem figyelni az elém tárult zenei világot. Éltem Spanyolországban, Bolíviában, Paraguayban, és rengeteg helyre volt lehetőségem eljutni az életem során. Mindenhol, ahol megfordulhattam, tanulmányozni volt lehetőségem az emberi lény lelkületét és szellemiségét, valamint a természet adta adottságok kisugárzását. Legfőképpen művészies értelemben, és azon belül is leginkább a zenén, a hangokon keresztül. Figyeltem és tanulmányoztam a különböző lelkületű zenei hangulatokat, ritmusokat, a különféle zenék nyelvezetét, a zenei kifejezések igen eltérő formáit, a hangszereket, az énekhangot, egyszóval magát a természetes hangot. A hang „anyagát”. Sikerült közelebbről megismerkednem több különböző hangszerrel, az énekhanggal, a naturisztikus és önbizalom-dús szublimált énekléssel, az őseredet-hang után kutató és tekintő hangszereléssel, és arra jöttem rá, hogy ebben a világban, a zene világában tulajdonképpen „azonos” nyelvet beszélnek; méghozzá a ZENE nyelvét. Egész életemben zenével, irodalommal, tánccal-színházzal, filozófiával, spiritualitással, az ember lelkületével, pedagógiával, mondhatnám úgyis, hogy magával a művészettel; a hanggal, a szóval, az érzéssel, a lüktetéssel, az önkifejezés művészies módjával szerettem volna foglalkozni.

Mi foglalkoztatja mostanában a legjobban?

Zeneszerzőként és előadóként a zeneművészet hármas tagozódásának (dallam, harmónia és ritmus) megteremtésére, megtartására és megörökítésére, pedagógusként, családapaként és emberként pedig a megfelelő minta és életforma létrehozására törekszem, hogy hiteles személlyé válhassak embertársaim szemében.

Működésem tekintetében a művészetről alkotott szemléletmódomat négy fő „pontban” tudnám összegezni. Ez a négy „pont”, illetve pillér a következők alapján ismertethető, természetesen csak alapjaiban: Közeledés, tartalom, forma és lüktetés. Szeretném kihangsúlyozni, hogy alapjaiban. Ezeket az ún. „pontokat” valójában oszlopfőknek szoktam hívni, és eszmei lényegüket arteozófia néven összegzem a tevékenységem során.

Az arteozófia, mint kifejezés, alapjaiban művészetbölcsességet jelent, és elgondolásom szerint az arteozófiai tevékenység út kíván lenni a közeledés filozófiájában, út a valós tartalom megismerésében, út a tiszta forma megfigyelésében és út a lüktető folyam-forrás megérkezésében. Egy olyan állapot, mely kisugárzás, amely a megfontolt mozdulat, érzés, gondolat és szándék bölcs harmóniája. (A www.jozsatamas.hu és a www.jozsatamaszenesuli.hu oldalakon bővebben lehet olvasni mindezekről, valamint hamarosan elkészülő könyveim mondanivalóit is ezen szemlélet alapján dolgozom ki.) Úgy gondolom, hogy a művészet alapját meghatározó rejtélyek, mint pl. a ki- és belégzés, a természet ritmusából adódnak. Amennyiben egy művészeti alkotás vagy tevékenység elveszíti ebbéli jellegét, tehát például túlságosan fej tevékenységgé, mondhatnánk kilogikázottá, illetve kigondolttá válik, akkor elveszítheti őseredet alapját, és eltávolodik a művészet alkotta lényegtől. Életem egyik fő célja, hogy olyan ember válhasson belőlem, aki képes felnőni és „felemelkedni” az arteozófiához, a művészet moralitásához és eszmeiségéhez.

Mi volt a legnagyobb kalandja, amire szívesen emlékszik vissza?

Eddigi életem során rendkívül sok kalandban volt már részem. Jelen voltam mindhárom gyermekem megszületésekor, és bizton állíthatom, hogy igazi kaland volt mindhármójuk érkezése. A három világrajövetel egymástól teljesen eltérő módon volt varázslatos. Az emberszületés számomra olyan, mint egy alkotás megszületése. Természetesen nem összehasonlításról beszélek, hanem mindarról, ami a két létezővel együtt jár; a műhelymunkára, a nevelésre, a terelésre, az óvásra, a féltésre, a sok nyűgre és próbatételekre, ugyanakkor a szeretetre, a boldogságra, a tanulásra, a tiszteletre, az alázatra, és még sorolhatnám a megtapasztalnivalókat, ami a szülővé válással jár.

Nagyon kalandosnak tartom továbbá azt is, ahogy feleségemmel megismerkedtem, majd összekötöttem vele az életemet. Úgy érzem, hogy a zene művésziessége, illetve maga a művészet épített közénk hidat, hogy megtalálhassuk az egymáshoz vezető utat, melyet természetesen nap, mint nap szükséges megújítani és ápolni. Ami az alkotásokat illeti; életem egyik legmeghatározóbb alkotásának megszületése, a partitúra és a lemezfelvétel elkészítése, majd a mű utóéletének egyengetése, ha nem is a legnagyobb, de mindenképpen az egyik legösszetettebb kaland, melyet volt szerencsém alkotóként ezidáig megélni. A Duruzsol az erdő alkotásra gondolok, amely egy zenés misztériumi mesejáték.

Egész családom, életem, lénységem és tapasztalásaim, valamint kapcsolatom a természettel mind benne él a teljes darabban. Szeretném még megemlíteni feleségem édesapjának, a táncos és koreográfus Bogár Richárdnak fantasztikus életét és karrierjét bemutató és feldolgozó, a Táncolok, mert élek, élek, mert táncoltam című életrajzi szimfonikus balett művemet. Erről a munkámról vonósnégyes átiratot is készítettem, amely számomra nemcsak kaland, hanem egy vérpezsdítő „időutazás” volt egyszerre. Más módon vált jelentős mértékben az életem részévé egy kirándulás az Andokban, mikor Latin-Amerikában éltem. A barátaimmal elhatároztuk, hogy La Paz város területét elhagyva megközelítjük a La Muela del Diablo hegységet. Ez a „kirándulás” (4.200 m magasan) rendkívül izgalmasan telt, sok megpróbáltatással, hátborzongatóan félelmetes magasságok közepette, ugyanakkor emberileg életreszóló pillanatokat élhettünk meg a barátaimmal. Szintén rendkívül kalandosnak mondhatom életemnek azt az időszakát, amikor 2019-ben feleségemmel együtt alapító szülőként részt vehettünk az ország első Waldorf gyógypedagógiai iskolájának, a Rózsaház Waldorf Gyógypedagógiai Iskola létrehozásában.

Mi a kedvenc étele, amit el is tud készíteni?

Több szempontból tartom érdekesnek ezt a kérdést. Egyrészről azért, mert nagyon fontosnak tartom azt, hogy milyen élelmiszerrel tápláljuk testünk, lelkünk és szellemiségünk. Hiszen nemcsak a test számára van szükség a tápanyagra, hanem a lelket és a szellemet is „etetjük”, illetve tápláljuk az evés során.

Másrészről számomra az evés majdhogynem nem jelent többet a szükségnél. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy nem az étel ízéért, hanem a tápanyag szükségéért eszem. Lehet, hogy túlontúl tárgyilagosnak tűnik elsőre ez a megközelítés, de szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontosnak tartom az étel alapanyagának minőségét. Fontosnak tartom az evést, de úgy tekintek rá, mint egy kiválasztási folyamatra. Egy olyan kiválasztási folyamatra, amely során egyaránt próbálom táplálni a testet, a lelket és a szellemet.

Nincs kedvenc ételem, azonban szinte mindent el tudok készíteni a magam számára, amire úgy érzem, hogy lénységemnek szüksége van.

Csillaghegyi Közösségi Ház
A Józsa Tamás Zenesuli karácsonyi koncertje
december 16. 16:00

 

 

Egy kicsi móka mindenkinek kell!

Nem lehet olyan szépkorú senki, hogy ne esne jól neki egy szívből jövő nevetés. Mert a nevetés olyan boldogságbonbon, amire mindenkinek szüksége van. Jól tudja ezt Ivancsics Ilona és Ábrahám Edit is, a két színművésznő, akiket mindenki ismer a két emblematikus sorozatból. A Szomszédok Vágási Jutkája és a Barátok közt Berényi Klaudiája tesz most kísérletet arra, hogy megnevettesse a közönséget sok évtizedes barátságuk és népszerű sorozatszerepeik vidám történeteivel, régi sztorikkal, dalokkal. A zenés és kacagtató időutazás a Békásmegyeri Közösségi Ház Nosztalgia bérletének utolsó előadása, melyre különálló jegyet is lehet venni 3000 Ft-ért, az előadás előtt két órával, a helyszínen. Az örökifjú dívák december 11-én, hétfőn, 15.00 órai kezdéssel várják Barátok és szomszédok előadásukkal azokat, akik szívesen nevetnének velük egy órácskát.

Aki lemaradt a 2023 évi őszi bérletes előadásokról, ne bánkódjon, hiszen a Nosztalgia bérlet hagyománya folytatódik Békásmegyeren. 2024-ben újra lesz tavaszi bérlet, melyet már most meg lehet váltani, akár karácsonyi ajándéknak a szülőknek, nagyszülőknek. A bérlet ára: 10500 Ft (3 előadás), az alábbi előadásokat tartalmazza:

Február 19. hétfő 15.00 Összezárva 
Keserédes komédia
Szereplők: Viola: Oszvald Marika, Paula: Fodor Zsóka
Rendező: Kinizsi Ottó

Március 18. hétfő 15.00 Petőfi 200 – Rékasi Károly műsora
Közreműködik: Somlai Valéria zongoraművésznő

Április 15. hétfő 15.00 Játék a kastélyban
A Körúti Színház előadása.
Szereplők: Turai: Szabó Kristóf, Gál: Straub Dezső, Annie: Malik Édua, Ádám: Ráhm Dániel, Almády: Oroszi Tamás, Lakáj: Galambos Zoltán, Titkár: Mak Dominik
Írta: Molnár Ferenc, rendezte: Galambos Zoltán

Mint a műsortervből látható, igazán impozáns nevek szerepelnek a fellépők listájában, Békásmegyeren is elérhető közelségbe kerülnek azok a színházi élmények, melyek kiemelkedve a hétköznapokból egy kis felüdülést hoznak azoknak, akiknek nem tudnak vagy nem akarnak a belvárosba utazni szórakozásért. Kényelmes közelségben elérhető az a kis plusz, ami emlékezetessé teszi a pillanatokat, kirepít a hétköznapi taposómalomból és örömmel tölti el a lelket, korra és nemre való tekintet nélkül.

A Nosztalgia bérlet itt vásárolható meg

Mesés adventi képek, ünnepváró hangulat

Az adventi várakozás örömteli pillanatait tárja elénk az a mesebeli kiállítás, amely Rofusz Kinga képzőművész és látványtervező illusztrációit mutatja be, amiket Szabó T. Anna ünnepváró képeskönyvéhez, az Adventi kalendáriumhoz készített.

A könnyed, finom vonalú és bársonyos színű képek hangulata magával ragadó. Gyerekkorunk mindent elsöprő szépségű karácsonyai elevenednek meg, szinte újra érezzük a régi karácsonyok ízeit, szeretteink meleg ölelését, az elveszettnek hitt emlékek visszatérnek. A képek részleteikben kidogozottak, valósághűek, de mégis a mindennapoktól elemelkedettek, éteriek és könnyedek, mintha csak egy boldog játék lenne az élet. Mert az advent az öröm ideje, csupa szépség, fények ragyogása illatok lebegése, gyermekek mosolya. Ezt a különleges hangulatot adja át a Csillaghegyi Közösségi Ház kiállítása, melyet december 20-ig ingyenesen lehet megtekinteni a ház nyitvatartási idejében.

“Az ünnep azé, aki várja. / Aki magot szór ablakába / és gyertya vár az asztalán. / A várók nem várnak hiába. / Egy angyal kopogott talán?” – írja Szabó T. Anna, kinek sorait a megnyitón Miklusicsák Aliz színésznő olvasta fel porcukorral szórt, ünnepi hangján. A vendégek képről képre haladva, meghitt hangulatban vonultak a képek előtt, engedve, hogy magával ragadja őket a látvány, a hangzás, a hangulat. Az megnyitón részt vett Rófusz Kinga is, akinek személyisége éppoly üde és bájos, mint művei.

Bár a felolvasott verseket már nem hallhatják a látogatók, de a versek a képek mellett olvashatóak, és egészen biztosan így is átjön a varázslatos ünnepi hangulat, az advent öröme.
Térjenek be egy kis testi/lelki melegedőre a hideg téli napok felragyogtatására a Csillaghegyi Közösségi Házba, hogy magukkal vihessék az örömöt, amire mindenkinek szüksége van, de ami a hétköznapok rohanásában folyamatosan halványul, de itt, ezen falak között most újra szikrázik.

Akinek megtetszettek a képeskönyv lapjai és szeretné hazavinni ezt a lélekmelengető hangulatot, megvásárolhatja az Adventi kalendáriumot a könyvesboltokban.

 

 

Amikor a játékok életre kelnek

Csodás történet a szerelem erejéről, a kitartásról – A rendítetlen ólomkatona, a VSG Színház zenés-táncos mesejátéka várja a kicsiket az adventi várakozás idején. Az előadás különlegessége, hogy egyfajta összművészeti bemutató, hiszen a klasszikus zenei aláfestéssel futó látványos táncjelenetek mellett néhány esetben bábjáték segítségével mesélik el a főhős kalandos utazását, narrációval segítve a cselekmény feldolgozását.

Hans Christian Andersen csodaszép, érzelmes és népszerű meséi, mint A kis gyufaárus lány, A rút kiskacsa, A kis hableány, Pöttöm Panna és a Borsószem-királykisasszony között található A rendíthetetlen ólomkatona. A mese főhőse 1838 óta ismert, mint az állhatatosság megtestesítője. De miért szerethető egy ólomkatona? Mit jelent a mai világban, hogy valaki rendíthetetlen? Andersen meséje még ma is ugyanúgy aktuális, mint mikor megírta, mégis kevés óvodás, vagy épp kisiskolás ismeri az ólomkatona történetét. Pedig ezeknek a meséknek és persze az üzenetüknek jelen kell lenniük a mai gyerekek életében is. Fontos, hogy a kicsik megismerjék a klasszikus meséket is, és ehhez a legjobb út a színház. Kiszakadva a mesesorozatok villódzó világából, egy órában, mikor nézőként ülnek a sötétben, átélhetik a történetet. Kikapcsolhatják a külvilágot és maguk mögött hagyják a kinti életet, esélyt adva annak, hogy a mese elvarázsolja őket.

Bármilyenek is a körülmények, vagy szomorú a történet, az biztos, hogy az ólomkatona és a táncosnő között dúló szerelem példaértékű, és a rendíthetetlenség nem más, mint a hűség maga. Ma, amikor az eldobható tárgyak és a felcserélhető kapcsolatok világát éljük, amikor elfelejtünk ragaszkodni és küzdeni, akkor van leginkább fontos üzenete ennek a szívszorítóan szép klasszikus mesének, ami példát mutat hűségből, feltétel
nélküli szeretetből, ragaszkodásból.

Óbudai Kulturális Központ
A rendíthetetlen ólomkatona
December 10. 11.00

 

 

 

Füst a szemében, az örök indián

Cseh Tamás igazi ikon, egy korszak emblematikus jelensége, akit nem lehetett és nem is volt szabad kikerülni. Zenéjét hallgatni akár a rádióban, a nézőtéren, vagy éjszaka a híres Balettcipő bárban, mindig felemelő.

A zenész idén 80 éves lenne, és az „Itt van a város, vagyunk lakói…” programmal szeretnénk méltón emlékezni szellemiségére.  Bérczes László, Jászai Mari-díjas rendező, tanár, szerkesztő, dramaturg, fesztiválszervező  Cseh Tamással készült Beszélgetőkönyve alapján idézi meg a korszak nagy emberét.

Cseh Tamás élete sűrű és kacskaringós volt. Érettségi ajándékként kapott gitárja határozta meg egész életútját. Dolgozott kőművesként és tanítóként egyaránt.

1970-ben találkozott Bereményi Gézával, akivel már egy napi ismeretség után elkezdtek dalokat szerezni és ezt haláláig nem hagyták abba, nevük örökre összeforrt. 1975 telén ismerkedett meg Másik Jánossal, akivel egyfajta zenei levelet írtak, ez a  Levél nővéremnek című nagylemez, mely a fiatal értelmiségiek himnusza lett. 20 lemez került ki kezei közül, 8 filmzenét írt, 8 önálló estje volt a Budapesti Katona József Színházban, Bereményi Gézával közösen, 15 színházi előadásban vett részt országszerte, 23 filmben szerepelt, vagy írt hozzá zenét, 4 szövegkönyve jelent meg, 5 saját könyvet jelentetett meg és 9 könyv jelent meg róla. Impozáns életmű.

Józsefváros, Bakonybél és Újbuda díszpolgára lett, A Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti- és középkeresztje birtokosa, Liszt Ferenc-díjas, Kossuth-díjas, Magyar Örökség díjas, Pro Urbe Budapest díjas és 1988-ban övé lett az év lemeze.

Sok minden belefért az életébe, örökrévényűek gondolatai, dalai. A kortársainak példakép volt, a következő nemzedékeknek követendő példa, és a fontos, hogy az eljövendő nemzedékek is ismerjék, kövessék, minta örökké élne, hogy mondanivalójával örökké köztünk lehessen.

Kalandos életútja többfelé vetette, élt az országban több helyen, de Budapest mindig visszahúzta magához. Cseh Tamás a városi értelmiségi réteg szószolója, a tiszta lelkű, igaz emberek példaképe volt és lesz, De bárhová is vezérelte sorsa, bármilyen ismert vagy elismert művész is volt, legbelül mindig a gyerekkorában ráragasztott Füst a szemében nevű indián maradt.

Cseh Tamásra emlékezünk november 25-én, 18.00-kor, a Csillaghegyi Közösségi Házban. Várja a vendégeket Bérczes László, Bédi János, a Blue sPot együttes és az öreg indián szelleme.

Az est a Budapest 150 emlékév részeként, a Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ anyagi támogatásával valósul meg.

 

 

 

5 kérdés a kulisszák mögött – Hrutka Róbert

Kedves Közönségünk!
Sorozatunkkal szeretnénk kicsit közelebb hozni Önökhoz fellépő művészeinket. Az 5 kérdés a kulisszák mögött sorozatban kedvenceink osztják meg velünk személyes élményeiket, gondolataikat, és immár személyes ismerősként köszönthessük őket a színpadon. Fogadják szeretettel válaszadónkat. 

Aki válaszol: Hrutka Róbert zenész

Van-e valamilyen kötődése Óbudához?
Itt nőttem fel, jelenleg is itt élek és azt hiszem, minden ide köt. A Flóriántól a Római partig haladva költözgettem. Még dalt is írtam róla.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
Zenész, zeneszerző, amióta az eszemet tudom, bár a sors eleinte nem így gondolta. Egy gyermekkori betegségből kifolyólag megműtötték mind a két fülem és 6 éves koromig hallásjavító kórházi kezelésekre jártam. Az igazi gyógymód azonban a nagymamám házában ottmaradt öreg, hamis zongora volt, amelyet gyermekként próbálgattam és nagyon jól éreztem magam a közelében. Ma már tudom, a zene volt a legfontosabb kapocs a világhoz és a zene segített levetkőzni a gátlásaimat. Emlékszem, mit mondott az orvos a szüleimnek, mielőtt az utolsó kezelés alkalmával utamra bocsátott: „majd megtanul rendesen beszélni, a hallása nagyjából rendbe jön, legfeljebb zenész nem lesz belőle”…

Mi foglalkoztatja mostanában a legjobban?
Hogyan tudok a legmélyebbre menni, zenével és szöveggel és mostanában rákattantam a balettre. A Győri Balettre, mert dolgoztunk már együtt és remélem még fogunk is. A tánc kimaradt az életemből és nagyon szeretem, ahogy a hangok mozgássá alakulnak. Velekei László rendezésein szinte mindig meghatódom és lenyűgöznek az általa kiválasztott filmzeneszerű témák, hangulatok.

Mi volt a legnagyobb kalandja, amire szívesen emlékszik vissza?
Tériszonyos vagyok, de elmentem fogadásból ejtőernyőzni, mert azt olvastam, Jimi Hendrix sem bírta a magasságot és mégis ugrott ejtőernyővel. Ma már nem tenném meg újra.

Mi a kedvenc étele, amit el is tud készíteni?
A családomban mindenki kreatív és jobb nálam a konyhában. Amit bátran bevállalok, az a bundás kenyér.


Minden titok – Für Anikó és Hrutka Róbert estje

November 17. 19.00
3K

 

 

5 kérdés a kulisszák mögött – Ábel Anita

Kedves Közönségünk!
Sorozatunkkal szeretnénk kicsit közelebb hozni Önökhoz fellépő művészeinket. Az 5 kérdés a kulisszák mögött sorozatban kedvenceink osztják meg velünk személyes élményeiket, gondolataikat, és immár személyes ismerősként köszönthessük őket a színpadon. Fogadják szeretettel válaszadónkat. 

Aki válaszol: Ábel Anita színésznő, televíziós műsorvezető

Van-e valamilyen kötődése Óbudához?
Édesanyám és a bátyám is a kerültben él, én pedig egy kis településen lakom, nem messze Óbudától, szóval egy kicsit a szívem csücske.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
Azt hiszem azért lettem színész, mert minden szerettem volna lenni. A tévézés ajándék az életemben, és most már eggyé vált a tévé és a színház a lelkemben.

Mi foglalkoztatja mostanában a legjobban?
A világ…anyaként, szülőként nem jó látni mi történik máshol: szorongok. És egyben hálás is vagyok, hogy itt béke van.

Mi volt a legnagyobb kalandja, amire szívesen emlékszik vissza?
Minden napom kaland, legalábbis így indulok neki. Próbálok a mának élni!

Mi a kedvenc étele, amit el is tud készíteni?
Imádom a leveseket, és jól is csinálom, a család is azt szereti tőlem a legjobban.

Óbudai Kulturális Központ
Munkatársas
December 9. 19.00

 

 

 

Gyógyító kövek és más csodák az Ásványbörzén

Az ásványok szépsége mindenkit lenyűgöz, legyen rusztikus valójában, formára csiszolva vagy ékszerbe foglalva. Szinte felsorolhatatlan, hogy mennyi csodás drágakő, féldrágakő létezik a színek teljes skálájában pompázva. Mindenki megtalálja a kedvencét, legyen a szívéhez közel álló a halványkék vagy a rozsdapiros. A szépségük mellett jótékony hatásuk miatt is népszerűek. Óriási divat lett az ásvány karkötők viselése, manapság szinte minden második ember kezén megtalálható. Nem csupán azért, mert jól megy a ruhájukhoz, inkább jótékony, gyógyító hatásuk miatt viselik sokan. A különböző ásványoknak megvan a „szakterületük”, ahol viselésük meghozza eredményét.

A rózsakvarc szerelmet és harmóniát hoz, a borostyán érzelmi gyógyító, a topáz a megbocsátás köve, a türkiz nyugalmat áraszt, az opál gazdagság és a szerencse hozója, az ametiszt stresszoldó, az onyx növeli az állóképességet, és még végtelenségig sorolhatók az ásványok és a nekik tulajdonított jótkékony hatások sora. A mala megfűzése egyszerű, bárki számára könnyen elérhető hobbi, de a különlegessége abban áll, hogy nem csak a színeket kell harmoniába rendezni, de a kívánt hatás elérése szempontjából is össze kell hangolni a kis ásványgyöngyöket. Ha már a jelentésnél tartunk: biztosan nem mindenki tudja, hogy miért gyémántköves gyűrűvel kérik meg a férfiak a szerelmük kezét. A gyémánt a tisztaság és a tökéletesség köve, ezért lett a menyasszonyok ékszere.

Az ásványbörzén nagyon sok kiállító kínálatából lehet válogatni, így akár kész malát szeretnénk venni, vagy hozzávalókat, hogy nekikezdjünk ennek a hobbinak, mindent meg lehet találni a kínálatban. Kész ékszerek, különböző méretű csiszolt marokkövek, vagy akár jóslás céljára használható hegyikristály inga is beszerezhető, akár magunknak, akár már karácsonyi ajándéknak, szeretteinkre gondolva.

Aki a színes ásványkavalkádba kicsit beleveszett, pihenésképpen megnézheti a hagyományos bonsai kiállítást is. Ki ne szeretné ezeket a varázslatos kis fákat? Lenyűgöző szépségükkel egy mesevilágba kalauzolnak, csodás a hatalmas szépségű fák apró kis verzióját látni.

A hagyományos ásványbörze és bonsai kiállítás mellett most még egy élmény megtapasztalható. 10.00-13.00 óráig kalligráfia, azaz kínai szépírás bemutató várja az érdeklődőket, akik ezt a művészeti ágat maguk is kipróbálhatják Horváth Janisz vezetésével.

November 12-én 9.00-17.00 óráig az Óbudai Kulturális Központ egész területén várják a fent felsorolt szépségek a vendégeket és vásárlókat. A belépés ingyenes, de az élmény megfizethetetlen. Jöjjön, és töltődjön fel ragyogó szépséggel.

Ásványbörze és bonsai kiállítás kalligráfiai bemutatóval
november 12. 09:00 – 17:00

 

 

 

Frakk a színpadon

Frakk, a macskák réme lép színre a Fogi Gyermekszínház vidám, bohókás, dalokkal tarkított előadásában. A Bálint Ágnes meséjéből írt darab hősei a két lusta, de agyafúrt macska, a háziasszony, Irma néni kedvencei. Károly bácsi, a ház ura azonban nem igazán szíveli a két elkényeztetett, pimasz jószágot, ezért kapóra jön a kérés, hogy vigyázzon egy barátja kutyájára, Frakkra, a vizslára. Ahogy már az lenni szokott a kutya-macska barátságban, innentől feje tetejére áll a ház élete. A mókás mesében látható, hogy a kis ház lakói számos kalandba keverednek. Károly bácsi és Irma néni kegyeiért folyik a harc, és a sok vidám jelenetet fülbemászó dalokkal teszik még izgalmasabbá. Nyilván nem kell meglepődni, hogy kutyák és a macskák dalra fakadnak, hiszen, ha beszélő állatokról van szó, gondolható, hogy énekelni is tudnak, az apró közönség örömére.

A szülőknek is ismerős lehet a történet, hiszen a meséből 54 részes rajzfilm készült 1971-1985 között.
Hosszú éveken át sugározta a televízió az 5 perces vidám epizódokat, ahol a kutya meg a két körmönfont macska mindig bajba keveredett. A vidám történetek jó példával jártak elő az állatok szeretete terén, bemutatták a klasszikus családképet, ahol Irma néni, a jó háziasszony szeretettel gondoskodott a ház népéről, Károly bácsi pedig igyekezett fenntartani a házi békét, ami a csintalan jószágok közt nem is volt annyira egyszerű.

A megelevenedett mesehősök november 4-én, 11.00 órakor veszik be a Békásmegyeri Közösségi Ház színpadát, ahol a tanulságos, de mégis kacagtató történetükkel lopják be magukat az óvodások és kisiskolások szívébe, és élesztik fel a szülőkben a nosztalgikus hangulatot. 50 perc cicaharc vár mindenkire, aki kíváncsi rá, hogy szedi ráncba a gazdájához hűséges kutya a háziasszony két végletekig ajnározott, körmönfont macskáját. Mindezt természetesen a szeretet jegyében, egyértelművé téve, hogy az állatoknak lelkük van, és a négylábú tagok is fontos részei a család életének.

SZOMBATI MESESZÍNHÁZ: Frakk a macskák réme
november 4. 11:00