Kategória: Kiemelt

Az Óbudai Kulturális Központ színpadán sok közönségkedvenc művész fordult már meg. Idézzük most meg őket a Kultúrközpont című kiadványunkból, melyben örömmel meséltek Óbudához való kötődésükről, az itt szerzett élményeikről. Jó tudni, hogy egy-egy jól sikerült előadás, fergeteges koncert nem csupán a közönség soraiban hagy nyomot, de a fellépő művészekben is jóleső emlékképeket hagy maga után.
Ki volt ott ezeken a koncerteken? Kinek vannak emlékei? Megköszönjük, ha kommentben felidézik Önök is a hozzánk fűződő emlékeiket.

Lovasi András
zenész (Kiscsillag)

Sokadszor is újra nagyszerű volt, ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha húszéves lennék, és még minden városban működne valami ilyesmi, mint itt, Óbudán. Sajnos utolsó mohikánok vagytok.
Remélem, sokáig!

Leskovics Gábor
zenész (Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag)

Bár a fővárosban vagyunk, mégis úgy érzem itt magam, mintha egy bájos vidéki kisváros színháztermébe jöttünk volna játszani. Lenézek a nézőtérre, és az az érzésem, hogy itt mindenki ismeri a másikat. Barátságos, családias hangulat van, és ettől elmúlik a lámpaláz. Hazajöttem! Az meg már csak hab a tortán, hogy a ház dolgozói is így állnak hozzánk, barátsággal és szeretettel fogadtak, és így láttak minket vendégül. Köszönjük szépen, hogy itt lehettünk.

Gáspár Kata
színművésznő

Röviden: itt nőttem fel. 8 éves koromtól 13 éves koromig hetente többször jártam ide. A művészi tornát szenvedélyesen szerettem, a szalaggal végzett gyakorlat volt a kedvencem. Egész évben izgatottan készültünk az év végi színháztermi bemutatókra, amelyekre eljött az egész család.
Fantasztikus ruháink voltak, emlékszem, micsoda tragédiaként éltem meg, hogy a neonzöld dresszem egy hasonló színű kukacnak esett áldozatul, és ezért lyukas dresszben tudtam csak táncolni. A nagymamám minden bemutató előtt eljött, és parkettába fonta a hajamat. Aztán itt a házban kipróbáltam a balettet, az akrobatikus rock and rollt is, de a legboldogabb a tornaórákon voltam.

Rutkai Bori
énekesnő

A Vihar Utcai Általános Iskola tanulója voltam, de ide, a San Marco utcai házba jártam színjátszó szakkörbe, Tornyai Magdi nénihez. Nagyon szerettem, már-már romantikus rajongással jöttem. Az első igazi szerepem, amivel színpadra léptem, Malacka volt a Micimackóban. Gyereknap volt, emlékszem, eljött a család, és a nagymamám, aki színésznő volt, megdicsért, hogy milyen jó volt a mimikám. Innen indultunk Sóstóra is, az úttörőtáborba, ami akkor még ehhez a házhoz tartozott.
Kihelyezett iskolai ünnepségek is voltak itt, emlékszem, egy november 7-ei ünnepélyen hogyan ájult ki az egyik kórustársam a Hej, te bunkócska, te drága! című dalnak annál a részénél, hogy “Segíts most!” Ide jönni nekem mindig hazatalálás is, és egy fantasztikus időutazás a 80-as évekbe, ami amúgy is a kedvenc korszakom.

Pásztor Erzsi
Kossuth-díjas színművésznő

Számomra különösen kedves hely a kulturális központ, ugyanis éppen akkor is itt próbáltuk a Hajmeresztő című darabot – Mikó Pisti rendezte –, amikor megtudtam, hogy Kossuth-díjat kapok.
Mostanában úgy van, hogy megkérdezik az embert, elfogadja-e. Naná, igen, igen, igen! – kiabáltam szinte. – Elfogadom. De a kollégák előtt tartottam magam, egészen a díj átvétele előtti napig. Akkor mindenkinek hoztam a próbára egy kis üveg bort, letettem eléjük, és mondtam nekik, hogy mivel másnap a Parlamentbe kell mennem a Kossuth-díjamért, nem tudok próbára jönni, de ők koccintsanak csak az egészségemre. Szóval, itt ért ez a nagy öröm, ami még azzal is tetéződött, hogy a legközelebbi előadás végén bemondták a hangosbemondóba is, és a közönség felállva, egy emberként tapsolva ünnepelt. Az az este felejthetetlen.

Józsa Tamás zeneszerző különleges vállalkozásba kezdett: mesemusicalt írt. A 22 tételes darab különlegessége, hogy szimfonikus és rock zenekarra, valamint szólóénekre és vegyeskarra íródott, így a maga nemében egyedülálló keveréke az egymástól távol eső műfajoknak.

A történet főszereplői az erdő legkisebb élőlényei, a rovarok, bogarak. A főhős, Lepkés Lulu egy vihar során elszakad a szüleitől és számos kalandon, és egyúttal dalon át követhetjük sorsát. A mesemusical hanganyagának ősbemutató koncertje 2019. decemberében volt Csillaghegyi Közösségi Házban.

Józsa Tamás zeneszerző, zenetanárt kérdeztük a darab születésének körülményeiről.
– Hogy született meg a darab ötlete?
– A történet alapgondolata már nagyjából 18 évvel ezelőtt felbukkant bennem.
Ekkor már több éve foglalkoztam zenetanítással és az volt a vágyam, hogy egy alkotásba szőhessem bele a zene tanításáról kialakított elképzeléseimet és tapasztalataimat.
Laura lányom három, Kristóf fiam pedig fél éves volt, amikor az esti altatások alkalmával megfigyeltem, hogy mennyire varázslatos történeteket mesélt a feleségem nekik. Ez inspirált arra, hogy megírjam ezt a történetet. Rajongtak a zenéért, szerettek volna megtanulni hangszeren játszani, énekelni, vagy ahogyan hívtam a “zajongásukat”, duruzsolni.
Évekkel korábban, amikor egy hangszerboltban dolgoztam, arról fantáziálgattam munka közben, hogy a bolt feletti poros helyiségekben biztosan laknak olyan bogarak, akik néha mosolyogva hallgatják a betévedő kétlábúak kajla próbálkozásait a hangszereken. Így született meg a zenés mesejáték gondolata. Varázslatos élmény volt látni, ahogyan egyik pillanatról a másikra életre keltek Lepkés Lulu, Teknős Tófi, Pókanyó, Bolhabarát, Darázsapó, Tücsök Mankó, Csiga Csongor és Sáska Sanyi figurái és elkezdték élni az életüket.

– Több zenei stílus is képviselteti magát a dalok között – célja a darabnak, hogy megismertesse a gyerekekkel a különféle zenei stílusirányzatokat?
– Teljes mértékben. Bár ilyen irányú gondolatok ritkán fogalmazódnak meg bennem tudatosan egy alkotási folyamat kezdetén, azonban a Duruzsol az erdő művem esetében már korán kirajzolódott, hogy a karakterek és a különféle jellemvonások mögött konkrét zenei stílus álljon. A történet során minden karakter eltérő zenei stílusokon keresztül mutatja meg magát. Ez változatos zenei formát eredményez, amelyben az összképre a hangszerelés kiegyensúlyozottsága vigyáz. Így a hallgatóság egy előadás keretében kaphat betekintést több zenei műfaj világába. A zene, az ének, az élő hangszeres előadás, a beszéd, a mozgás, a színpadi jelenlét, egyszóval a duruzsolás szerves része az egész történet mondanivalójának és üzenetének.

– Egy új darab létrehozása komoly munkát igényel. Kik az alkotótársak?
– Farkas Csaba szerzőtársam. Gitártanulásra jelentkezett nálam és az egyik tanórán beszéltem neki a meséről. Azt mondta szívesen elolvasná az eddig leírtakat. Csaba akkoriban drámát tanított, újságíróként, fordítóként és tolmácsként dolgozott. Ő volt az első, akinek a családomon kívül megmutattam a vázlataimat. Megtetszett neki az alapgondolat, így megkezdtük a közös munkát. Nagyszerű élmény volt az alkotási szakasznak ez a stádiuma és közben a meséből egy igazi irodalmi mű formálódott.

– Mi a darab üzenete?
– A zene és egymás iránti szeretet, együttérzés, egymásra figyelés, a jelen pillanat megélése, alázat, önbecsülés, bátorság, érzelmi támogatás, környezettudatosság és még sok olyan dolog, amit szavakkal nem igazán lehet kifejezni. Inkább egy rövid dalszöveggel válaszolnék A Tocuna című dalból:
„Ha fekete-fehérben látod a világot,
Nem fogod észrevenni a virágot.
Hiába színes a gyümölcse a fának,
Ha nem tudsz úgy örülni a mának.”

Igazi koncertélménnyel várják a családokat a zenei műfajokon átívelő programra a Csillaghegyi Közösségi Házba. (1039 Budapest, Mátyás király útja 13–15.) Jegyek
válthatók: www.kulturkozopont.hu
DURUZSOL AZ ERDŐ
Zenés mesejáték két felvonásban a madarak és fák napja alkalmából
2024. május 10. 17.00

Alkotásban gazdag életének 89. évében elhunyt Kévés György Kossuth- és Ybl-díjas építész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az Óbudai Kulturális Központ korszakalkotóan modern és forradalmian újszerű épületének tervezője.

Munkássága során tervezett közintézményeket, társasházakat, bevásárlóközpontokat, múzeumot és üdülőközpontot egyaránt. Az ő nevéhez fűződik az Orczy fórum városközpont, ahol 1999. szeptemberében megnyílt a Kévés Stúdió Galéria, mely elődje, a Józsefvárosi Galéria nyomdokait követve, elsősorban a művészetek, az esztétikum ügyét szolgája.

Kévés György sokat publikált szaklapokban, és könyveket is írt, emellett több kiállítása is volt, többek között a Washingtoni egyetemen St. Luisban, vagy a Columbia Egyetemen, New Yorkban.

Számunkra a művész legfontosabb munkája a mindennapi életterünkké vált Óbudai Kulturális Központ, melynek előnyeit naponta élvezzük.

Óbuda egyik legszebb, gesztenyefasorral szegélyezett utcájában, a San Marco u. 81. szám alatt található a mára már újra divatossá lett, retro stílusú, emblematikus épület. Az akkori, a maga nemében forradalmian új épület már az átadását követően számos funkciót fogadott magába. Mivel úttörőháznak épült, ennek megfelelően olyan tereket és helyiségeket tervezett Kévés György építész, amelyek maximálisan igyekeztek megfelelni a mozgalmi élet számos tevékenységének, a csoportfoglalkozásoktól egészen a színielőadásokig. Az 1975-ben átadott 1700 nm-es épület az egyik legmodernebb volt a fővárosban. Már akkor központi intézmény volt, ehhez hasonló nagyságú és felszereltségű közösségi ház nem volt a környéken. Ebből következett, hogy hosszú évekig itt
tartották a legjelentősebb kerületi rendezvényeket, a központi tanévnyitókat, tanévzárókat, díjátadókat.

Az épület egyik jellegzetessége, hogy a színházterme a föld alatt van. Az előcsarnokból két oldalt vezet lefelé lépcsősor, és ahogy fokról fokra ereszkedünk a rendszerint homályba burkolózó színházterembe, várakozás, némi borzongás kerít hatalmába. Pusztán a mélybe tartás olyan hangulatot teremt, amely szinte szó szerint beszippant. Az élményt fokozza a nyitható tető, amely igazi „open air” élményt nyújt, a csillagos ég pedig feledteti a betonfalakat. De nem mindennapi maga a színházterem sem, hiszen különlegessége, hogy a széksorok, a színpad eltolhatók, ezáltal egy mobilan használható, aktív teret kapunk. Az épület érdekessége, hogy nem csupán a színházterem alakítható mobilan, a kisebb terek, kiállító helyiségek falai is mozgathatók, eltolhatók, igény szerint összetolhatók vagy széthúzhatók, ami nagy mozgásteret biztosít, és jól kihasználható.

Kevés Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia és a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.

1989-ben, Danny DeVito rendezte a Rózsák háborúja című nagysikerű filmet, amely egy házaspárról, Oliver és Barbara Rose-ról szól, akik látszólag tökéletes életet élnek egy tökéletes házban. Amikor a feleség 17 év után rájön, hogy már nem szereti a férjét, sőt, egyenesen utálja, válópert indít. Egyikük sem akar azonban lemondani pazar otthonáról, és így megkezdődik a hosszan tartó háború férj és feleség között, melynek nyomán az egész ház romokban hever. A meglehetősen fekete humorú, fanyar vígjáték főszereplői: Michael Douglas, Kathleen Turner, Danny DeVito igazán vérre menő érzékletességgel mutatták be azt az élethelyzetet, amikor a mindent elsöprő szerelem mindent elsöprő gyűlöletbe csap át és már nyoma sincs sehol a finom eleganciának.

A történet humorát már a cím is tükrözi, hiszen bár a két gyilkos kedvű főhös neve Rózsa, azért azt tudjuk, hogy volt egy  rózsák háborúja  nevű történelmi esemény a középkori Angliában, ami  több mint három évtizeden át tartó összecsapás, amelyben a Lancasterek és a Yorkok vetélkedtek a kormányzat irányításáért. Nagyjából pont úgy, mint a Rózsa házaspár, vagy viccesen megjegyezhetnénk, hogy azért annál kicsit finomabban, mert a Rózsák, akik nem igazán mutatnak kíméletet egymás iránt.

A filmklasszikus színpadi változata az Art-Színtér együttműködésében valósul meg. A gyilkos indulatokkal küzdő egykori két szerelmest két nagyszerű művész alakítja a színpadon.

Seress Zoltán sokszor látható filmvásznon és televízióban egyaránt. Játszott többek között a Napfény íze, Üvegtigris, Kincsem vagy a Csak szex és más semmi című filmekben.

Párját az angyali szelídség megtévesztő álcájába burkolódzó Györgyi Anna játssza, kinek finom személyégét jól tükrözi, hogy olyan elbűvölő színésznőknek adja hangját, mint Juliette Binoche, Audrey Tautou vagy Sandra Bullock. Legutóbb a rangos nemzetközi sikert elért, fesztiváldíjas Hat hét című filmben láthattuk őt játszani. Kisgyermekes szülők pedig minden este hallják elvarázslóan szép hangját, hiszen ő olvassa fel a Disney hangoskönyvek összes epizódját.

Aki már elvált, vagy aki válni készül, semmiképp ne hagyja ki a darabot, de ne merítsen belőle ötleteket. Aki úgy érzi, sosem fog elválni, azért nézze meg a vígjátékot, mert minden keserű felhang nélkül fog felhőtlenül szórakozni.

Április 12-én, 19.00 órakor a 3K színpadán mindannyiunk okulására újra kitör a Rózsák háborúja.

Németh Géza egy igazi reneszánsz ember. Érdeklődés köre igen tág, sokféle feladata volt már az életben, de igazán festőnek tartja magát.

1944-ben született Budapesten, a Képző– és Iparművészeti Gimnázium festő tagozatán kezdte meg tanulmányait, ahonnan ideológiai okokból eltanácsolták és magántanulóként érettségizett le. A Szegedi Tanárképző Főiskola, rajz–matematika szakán végzett, majd Építészmérnöki diplomát szerzett az Ybl Miklós Műszaki Egyetemen. Sokáig magántervezőként dolgozott, volt az Ars Una Alkotóközösség vezetője, létrehozta az Arthis Alapítványt és Könyvkiadót, majd az Artézi Galéria művészeti vezetője lett. Mindeközben a New Yorkban működő Ariel Galéria tagja lett, majd egy évet
töltött a világvárosban. Később a bécsi Rearte Gallery tagjai közé került.

Számos díjat nyert, többek között a T-Art Alapítvány különdíjat és a Supka Manna-díjat.

Első kiállítása 1968-ban a nyílt szülőföldjén, a rákosligeti Csekovzsky Árpád Művelődési Házban.
Összesen 48 egyéni kiállítása volt Balatonfüredtől Vácig, közte olyan rangos állomásokkal, mint New York, Washington, Bécs és Moszkva.

Impozáns mennyiségű, 250-nél is több csoportos kiállításon vett részt, Csepeltől Óbudáig, Hatvantól Keszthelyig, köztük Marseille (Franciaország), Newark (New Yersey), Bogota és Tuca (Kolumbia), Caracas (Venezuela), Buenos Aires, Argentína.

A művész többször állított már ki Óbudán, és jelenlegi utolsó kiállítása is Óbudához köti, amely április 27-ig látható az Óbudai Kulturális Központban Enigmatikus tájak és egyebek címmel.

Ennek a kiállításnak az anyagából láthatnak most egy kis online ízelítőt és ha kedvet kaptak, látogassanak el a San Marco utcába, hogy életnagyságban, teljes szépségükben csodálhassák meg a képeket.

https://NemethGeza.Arts-Culture-Photography.net

Kedves Közönségünk!
Sorozatunkkal szeretnénk kicsit közelebb hozni Önökhoz fellépő művészeinket. Az 5 kérdés a kulisszák mögött sorozatban kedvenceink osztják meg velünk személyes élményeiket, gondolataikat, és immár személyes ismerősként köszönthessük őket a színpadon. Fogadják szeretettel válaszadónkat. 

Aki válaszol: Karalyos Gábor, színész, Vegán Hegylakó

Van-e valamilyen kötődése Óbudához?
Igen, mégpedig az, hogy 8, most már lassan 9 éve, hogy Óbuda egyik kis hegyén találtam meg az otthonom, a kis házikómat és a nagy kertemet. Bár vidéki születésű vagyok azt gondolom, hogy mindig is óbudai voltam, csak sokáig nem tudtam róla.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
Gyerekkoromban szerettem volna felnőtt lenni és ez azóta megfordult. Most viszonylag sok erőt fektetek abba, hogy minél tovább és minél többet meg tudjak őrizni a gyermeki énemből, a gyermeki lélek szabadságából.

Mi foglalkoztatja mostanában a legjobban?
A tanulás.  Nem hittem volna, hogy erre még egyszer sor kerül, de aztán úgy hozta az élet, hogy megismerkedtem az ájurvédával, azon keresztül a jógával. Ez akkora hatást gyakorolt rám, hogy úgy éreztem, muszáj minél több információt begyűjtenem ezekről a dolgokról, ezért nekiálltam felnőtt fejjel tanulni és nagyon örülök, hogy így döntöttem.

Mi volt a legnagyobb kalandja, amire szívesen emlékszik vissza?
A napokban lett 10 éve, hogy vegán lettem, növényi étrendre váltottam és ez a 10 év annyi változást hozott az életben, hogy önmagában felfogható egy kalandnak. Amit nem gondoltam volna, hogy szeretnék majd tanítani, de azt érzem, hogy eljutottam arra a pontra, hogy már tudok embereknek segíteni, például a táplálkozással vagy az életmóddal kapcsolatban annyira, hogy amikor elvesznek az apró részletekben, akkor kell a vezetés, hogy megértsék, hogy ez jóval egyszerűbb, mint amit gondolnak róla első körben.

Mi a kedvenc étele, amit el is tud készíteni?
Konkrét kedvenc ételem nincs, inkább a növényi alapú konyha megszállottja vagyok, a veganizmust szeretném hirdetni. Az indiai konyha az, ami közel áll hozzám, itt értettem meg igazán, hogy mennyire fontos szerepe van a fűszereknek, és hogy azokkal mennyi féle dolgot tudunk varázsolni. A védikus kultúrában az ízeknek nagyon nagy szerepe van, az egészségmegőrzésnek az egyik legfontosabb kulcsa.

Gábor keddenként a 3K-ba várja a jógázókat.

Jóga a Vegán Hegylakóval – Kedd 18.00-19.30. Korunk emberét elragadja az anyagi világ örvénye, a fizikai síkon zajló eszetlen küzdelem, olyannyira, hogy gyakran arról is elfelejtkezünk, hogy kik vagyunk valójában, és mi az igazi feladatunk. A jóga segítségével útmutatást kaphatunk ebben a káoszban. Szeretettel várok minden kezdőt, és újrakezdőt, gyakoroljunk együtt.
Információ: Karalyos Gábor, veganhegylako@gmail.com.

Kedves Közönségünk!
Sorozatunkkal szeretnénk kicsit közelebb hozni Önökhoz fellépő művészeinket. Az 5 kérdés a kulisszák mögött sorozatban kedvenceink osztják meg velünk személyes élményeiket, gondolataikat, és immár személyes ismerősként köszönthessük őket a színpadon. Fogadják szeretettel válaszadónkat.

Aki válaszol: Bencze Ilona színművésznő

Van-e valamilyen kötődése Óbudához?
Azon kívül, hogy szeretem, hogy sokszor, sok helyütt felléptem már, nincs. A közönség mindig nagyon kedvesen fogadott, jó érzéssel gondolok a találkozásainkra. Szívesen teszek eleget a felkéréseknek.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
Tanítónő. Ez a vágyam is teljesült, mert tanítok is.

Mi foglalkoztatja mostanában a legjobban?
Minden, ami a hivatásommal járó munka. Az előadásaim, a fellépéseim, de igyekszem ma már több időt fordítani a családomra és magamra is.

Mi volt a legnagyobb kalandja, amire szívesen emlékszik vissza?
Az élet maga a legnagyobb kaland. Hogy a színészi pályára kerülhettem, és több, mint 50 éve művelhetem azt, nem kevés megmérettetéssel járt. Kell ennél több?

Mi a kedvenc étele, amit el is tud készíteni?
Elég régóta főzök ahhoz, hogy szinte bármit el tudjak készíteni. Ha fogyasztok húst- ritkán -, a rántott csirkével mindig le lehet venni a lábamról. De ahogy édesanyám készítette, az verhetetlen.

Irodalmi kávéház – Bencze Ilona
Március 8. 18:00
Óbudai Kulturális Központ