Ferenczi György és zenekara/i szinte már óbudainak számítanak olyan régen és gyakran lépnek fel a kerületben. Idén is ők zárják majd az első adventi hétvégét. Zenéjük, előadásmódjuk, korosztály független és mindig tomboló sikert arat. Bár a zene megkerülhetetlen az ő esetében, most mégis elsőként arra voltam kíváncsi, vajon milyen az ünnephez való viszonya?
– Az adventi műsorfolyam többek közt azért népszerű, mert a közönség itt hangolódik a szeretet ünnepére, a karácsonyra. Ez a hangulati töltekezés működik a fellépőknél is?
– Ez alól senki sem kivétel. Már ahogy megérkezünk a térre és látjuk a fényeket, érezzük az illatokat, elkezdődik valami, ami aztán a koncertünk előtti közös énekléssel csak tovább fokozódik. Valóban olyan ez, mint egy ünnepi főpróba, hiszen a gyertyagyújtó dal, olyan melegséggel tölti fel az ember lelkét, mintha már az otthoni fenyő előtt állna. Aztán jön a koncert, ami pedig olyan intim, családias hangulatot generál körülöttünk, mintha nem is szabadtéren zenélnénk, hanem egy meg meghitt klubban, ahol mindenki ismer mindenkit. Nagyon szeretünk Óbudán fellépni. Én már siheder koromban is ide jártam cigányzenét hallgatni, s amióta magam is színpadon vagyok igen sokra értékelem az értő közönséget, hogy itt életkortól függetlenül működik a Kodály módszer, fontosak a gyökerek.
– Gondolom nem könnyű leállni egy-egy koncert után?
– Valóban nem. Folyton szól a fejemben a zene. Ám a karácsony számomra is olyan ünnep, amikor könnyen megy otthon az áthangolódás. Rengeteg szép emléket őrzök a múltból és szerintem sikerült átmentenünk ezeket a szép és fontos hagyományokat a feleségemmel a mi családunkba is. Nálunk nincs köze az ünnephez a kereskedelem pressziójának. Bár a lányaink már 17 illetve 20 évesek, még ma is él a szokás, hogy csak saját készítésű ajándékkal lephetnek meg minket. A karácsony nálunk csengő, csillagszóró, együttlét!
Még kicsik voltak, amikor a kisebbik lányom egy álom tolvaj sárkány rajzzal ajándékozott meg. Egyfajta talizmánnak szánta, hogy megvédjen az elalvástól, amikor vidéki fellépésekről hazafelé autózom az éj közepén. Annyira beletalált a szívembe vele, hogy az ünnepek után azonnal magamra tetováltattam, s ma is párás lesz a szemem, ha ránézek. Jó érzés látni, hogy tetszik nekik ez az irány és szinte biztos vagyok benne, hogy náluk is hagyomány lesz belőle, ha majd családot alapítanak.
Vagy ott van az éjféli mise misztériuma. Legtöbbször ugyan el sem jutunk a Mátyás templomi szertartásra, mert – akárcsak fiatalon – most is egy végtelen, rituális séta lesz belőle a várban, de közben mindaz ott van a fejünkben, a szívünkben, amit az éjféli mise képvisel, amit a karácsony jelent.
– Mennyire más a műsor ilyenkor advent idején?
– Mi vagyunk a legrenitensebb zenekar, mindig változtatunk, a zenekar és a közönség pillanatnyi hangulatához igazítjuk a dalokat. Mi folyton gyakorolunk, s még a közönség sem tud azon változtatni, hogy nem akarjuk rommá játszani, elhasználni a kedvenc dalaikat. Azért írunk újakat, hogy ne legyünk egy dalos zenekar. Durván 10 éve született a Türelemről, egy Petőfi vers nyomán, de akkoriban alig játszottuk. Egy éve viszont sokat van műsoron, most érett be, most aktuális igazán. A Fűszedőt is gyakran kérik, de most kicsit pihentetjük, mert három évig sokat játszottuk. Nem vagyok hajlandó beállni a sorba, ahol az üzleti alapú slágergyártás folyik. Szerencsére a közönség bebizonyította, hogy a lelke mélyén szívesen cseréli a show-t valódi értékekre, hogy nem Isten ellen való a gondolatunk, hogy minket a muzsikálási mód miatt szeressenek, ne a slágerek okán. Fantasztikus a hazai közönség. A legfelkapottabb helyszín és a falunapok közönsége egyformán reagál a dalainkra már az első alkalommal. Nem vagyok elégedetlen, mert számomra ez a legfontosabb. 1991 óta zenélek és büszke vagyok rá, hogy megélek ebből, annak ellenére, hogy nem sodorhat magával az aktuális divat, vagy az üzleti alapú zeneszerzés, koncertezés.
Talán ez a titok megfejtése. Ezért is várom legalább olyan izgatottan a találkozást az óbudai közönséggel, mint ahogy ők várják a koncertjeinket. Bár Zuglóban élek, a Fő téren mindig otthon érzem magam.
Vincze Mara
Első adventi hétvége
