Néha én is elfáradok

Szalai Krisztáról mindig egy szimultánt játszó nagymester jut eszembe, s nem igazán tudom megfejteni a titkát, hogy miként fér egy törékeny színésznőbe ennyi erő és energia? Hogy tud helytállni anyaként, színésznőként, rendezőként, íróként, színházteremtőként és drámapedagógusként, hiszen még ebből a felsorolásból is kimaradt pár dolog? Néha az az érzésem, hogy számára nem 24 órából áll a nap, vagy van valami titkos képessége, attól ez a kifogyhatatlan energia és tenni vágyás benne. Október 13-án, ő lesz az Irodalmi kávéház vendége, s akkor talán megfejthetjük a titkát.

– Néha én is elfáradok, s nem is marad mindenre időm, amit szeretnék. A hobbi kimaradt az életemből, de igazán nem is hiányzik, mert cserébe többnyire azt tehetem, amit szeretek, ami inspirál, boldoggá tesz, s ez nem kis dolog cserébe azért, amit csinálok.

– Már a pályád elején látszott, hogy nem a szabályok, trendek fogják meghatározni az életedet.

– Való igaz, nem nekem találták ki a kötöttségeket. Mindig is szerettem a saját fejem után menni, az ügyek fontosak számomra. A hivatásommá lett adni. Élményeket, szeretetet, célokat, tapasztalatot, inspirációt. Tény, hogy akkor érzem igazán jól magam, ha kiállhatok a sorból, felfedezhetek új dolgokat, ha átadhatom az általam megélt élményeket, tudást, s ezzel megkönnyíthetem, szebbé tehetem a körülöttem élők mindennapjait. Miért is ne tenném közkinccsé a szeretet csodáját, főleg, ha tapasztalati tényekkel tudom bizonyítani. Igaz ezért a tudásért olykor meg kell szenvedni, meg kell harcolni. Az élet nagyon rövid, nem érdemes hamis látszatok mögé rejteni az érzéseinket. Aki kirakat boldogságot hazudik maga köré, az sosem fogja megtapasztani a valódit. Viszont az oda vezető út tanulható. Olykor pont a legelesettebb emberektől.

Nekem hihetetlenül sokat adott, amit a vakoktól, hajléktalanoktól tanultam. Emberfeletti erő rejlik abban, ahogy igyekeznek a helyzetükben rejlő pozitívumokat kiaknázni, erre alapozva építik fel a világukat. Ehhez persze nem szabad elnyomni magunkban az empátiát, az érzékenységet mások iránt. Bár nem vagyok beosztott típus, a csapatjáték nem áll messze tőlem, csak szeretem magam megkeresni az ehhez vezető utat.

– Mivel töltekezel eközben?

– A végeredményből és az oda vezető útból. Csodálatos emberekkel találkozom. Tanítok, töltekezem a gyerekekből, ők még nagyon tiszták. Jó érzés erőt, szeretetet, reményt adni másoknak.

– Hogy viseli a családod, hogy olykor egy buldózer erejével vállalsz fel dolgokat és nem pihensz addig, amíg célba nem érsz?

– Azt hiszem egyetlen édesanya sem elégedett sohasem azzal az idővel, amit a szeretteivel tölt, de nincs lelkifurdalásom, mert mindig ott vagyok, ha szükségük van rám. Sőt, igyekszem bevonni őket is ezekbe a szívügyekbe, hogy lássák, nem öncélúan létezem, ha nem vagyok velük. Ez duplán megtérül, mert közben nem csak azt értik meg, hogy miért csinálom, hanem azt is, hogy milyen fontos, hogy ők is nyitott szívvel és szeretettel forduljanak az emberek felé, s hogy sohasem szabad semmit sem félgőzzel megélniük.

Remélem, hogy nem csak verseket, dalokat, de emberséget és szeretetet is sikerült beléjük plántálnom, s ha igen, akkor az ő kezükben is ott a kulcs egy olykor küzdelmes, de tartalmas és szeretettel teli élethez. A pénz sosem motivált igazán, az ügyek érdekeltek, s ezt szánom örökül nekik is.

Kriszta ezen az estén nem csak versekkel, könyvrészlettel, dallal várja a közönséget, hanem játékkal is, mely egyszerre teszi izgalmassá, vidámmá és aktívvá az embereket. Megteremtve a kapcsolatot a fellépő és a közönség között, hiszen immár egy évtizede annak, hogy a gyerekek körében ismertté vált a Kapcsolda lényege, a szeretet, melyből ezúttal nekünk is jut majd az irodalmi művek és a beszélgetés során.

Ez lesz az első találkozásunk a megszépült Óbudai Kulturális Központban, így duplán jól indul az évad. Sok szeretettel várunk minden régi és új érdeklődőt pénteken!

Vincze Mara

Irodalmi kávéház