Sokat tanultam a gyerekektől

Október 15-én délelőtt Gubás Gabi és zenekara nemcsak a gyerekeknek ígér maradandó élményt, hanem a felnőtteknek is. A Bergengóciából jöttünk album a szakma elismerését is kivívta, hiszen a lemez megjelenése után, 2016-ban, az év gyermekalbumaként Fonogram díjat kapott. Nagymamaként, magam is szeretem ezeket a dalokat, mert gyermeki lélekre vallanak, a gyerekek nyelvén beszélnek a hétköznapokról, de hiányzik belőlük az oktalan gügyögés.

– Miként indult a karriered a gyermekdalok, mesék világában?

Éppen 10 éve annak, hogy Pálfy Zsolt megkeresett a Csigalétra ötletével és én boldogan mondtam igent a dologra, mert tetszett az elképzelése. Bizonyára annak is szerepe volt a dologban, hogy Attilával éppen GYES-en voltam, így közel állt hozzám a téma. Nem igazán vállaltam volna el mást, hiszen fontos volt számomra, hogy a maga teljes valójában megélhessem az anyaságot, de úgy éreztem, hogy ez nem számít munkának. Amúgy is folyamatosan dúdoltam, énekeltem neki, miért ne tehettem volna ezt, ezeket a dalokat gyakorolva?

– Gondolom, a gyerekeid véleményezik a dalokat már a megjelenés előtt?

– Igen, ők a „teszt közönség”. Ha azt látom, hogy felkelti az érdeklődésüket, akkor tudom, hogy jó úton járunk. Olykor még az alkotásból is részt kérnek, benne volt a kezük a Vasárnap légy történetének alakításában is. Sőt, vannak személyes kedvenceik is a lemezek között. Attila a Csigalétrához húz, míg Annát a Biomese érintette meg leginkább. Ha tehetik, ma is szívesen elkísérnek a fellépésekre és a többi gyerekkel együtt élvezik a zenét.

– Miközben játszol, énekelsz, szinkronizálsz, egyszerre érzi rajtad az ember a szenvedélyt és a belőled áradó békét, harmóniát. Mi a titka?

– Főként az, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozom. Olykor feszes a napi programom, de akkor is megengedem magamnak, hogy az adott pillanatban minden idegszálammal az aktuális feladatra koncentrálok. Nem is lehet ezt másként, mert különben szétesik az ember. A színpadon a szerepre koncentrálok és a közönségre, otthon és a játszótéren pedig a családomra, a gyerekekre. Nálam ez bevált, ezért is sikerült elkerülnöm, hogy a gyerekeim féltékenyen tekintsenek a közönségre, azt érezzék, hogy osztozniuk kell a figyelmemen, szeretetemen a többi gyerekkel. Sőt, úgy érzik, hogy ők csak nyertek a dologgal, mert így a zenekar is az ő szórakoztatásukon munkálkodik.

A titok másik fele, hogy a világ leghálásabb dolga gyerekeknek játszani, énekelni. Ők sosem udvariasságból tapsolnak, s hihetetlenül inspiráló minden rezdülésük, amivel azonnal jelzik, ha jól szórakoznak, vagy éppen lankad a figyelmük. Ezért is szeretem a gyerek közönséget.

Szerencsés vagyok, mert Pálfy Zsolt – bár gyermek még nincs, csak gyerekszínháza – hihetetlen empátiával és tiszta gyermeklélekkel rendelkezik, mint ahogy a zenekar többi tagja is tökéletes partner a színpadon, akár felnőtt, akár gyermekdalokat adunk elő. Azért pedig külön hálás vagyok a sorsnak és nekik, hogy velük valóra válthattam az álmom, énekelhetek.

Sőt nyertünk egy pályázaton, s éppen most készül a Vasárnapi légy animációs változata, aminek nagyon örülünk mindannyian, s újra lázas ötletelés folyik, hogy a lehető legjobb legyen a film.

A vasárnapi délelőtti koncert kicsiknek és szülőknek egyaránt pompás szórakozást ígér, miközben felfedi előttünk a világ apró csodáit, jókedvet és harmóniát csempész az életünkbe, ezért kár lenne kihagyni ezt az élményt.

  Vincze Mara

 

Gubás Gabi és zenekara: Bergengóciából jöttünk – koncert