Szomorú évforduló

Az Óbudai Kulturális Központ életében számtalan évforduló jelzi, hogy a kerület kulturális és közösségi életének fontos helyszíne. Ezúttal jogelődünk, az Óbudai Művelődési Központ egykori igazgatója, Gödöllő Lajos halálának 10. évfordulójára emlékezünk egy 2005-ben vele készült interjúval.

Eltéphetetlen kötelékek, éltető gyökerek

Névjegy

Gödöllői Lajos 1964-ben a Színház és Filmművészeti Főiskolán szerzett színjátszó-rendezői, majd később dramaturgi képesítés. 1982-ben színháztudományi szakon egyetemi diplomát kapott. 1981-63 játszott a Honvéd Művészegyüttes Szimfonikus zenekarában, és tagja volt a színházi együttesnek és tánccsoportnak is. 1958-ban ő alakította meg a népszerű Klub együttest, Csillaghegyen de játszott több formációban is az Univerzális Brigáddal 1963-ban „Ki mit tud?’ döntősök voltak. 1970-től a Bartók Néptánc együttes vezetője, 1974-től a SZOT Kulturális Osztályán 1976-83 a Vasas Központi Művészegyüttes és Ifjúsági Ház igazgatója, 1983-tól pedig a Művelődési Minisztérium Színházművészeti osztályát vezette, majd az ORI miniszteri biztosa lett. 1992-től Óbudai Művelődési Központ igazgatója.

Gödöllői Lajos Csillaghegy szülötte, s mindmáig büszke arra, hogy azóta is itt él. Családi örökség nála a lokálpatriotizmus. Édesapja népszerű fodrász volt Csillaghegyen, édesanyja pedig a Csónaképítőben dolgozott. Felesége zenetanár, a legendás Óbudai Kamarazenekar hegedűművésze és gyermekeik is itt nőttek fel, majdnem mindannyian itt élnek ma is.

– Téged nem csak a születésed, a családod is ezer szállal fűz a kerülethez.

Mindkettőnknek második házassága ez, ahová ő két fiút, én három lányt vittem hozományként, s ma már öt unoka is tartozik a nagycsaládhoz. Bíborka, a legkisebbik unokánk, különleges helyet foglal el a családban. Nekem az ötödik unokám, a feleségemnek az első, mert az ő idősebbik fia és az én legkisebb lányom házasságából született. Jó érzés, hogy a gyermekeink is annyira otthon érzik magukat, hogy felnőttként is ragaszkodnak környékhez. Nekünk valóban sokat jelent a szülőhely, ahol felnőttünk, barátokra leltünk és a család jó része még munkát is itt keresett. Csillaghegy jelentette nekünk, és ma nekik is a biztos pontot, a bázist, ahol nem vagyunk egyedül. A családi evezések a Dunán, és számtalan sport – foci, úszás, sízés, atlétika – hozott színt a gyermekéveimbe. S hogy a művészetek és a népművelés lett a hivatásom, azt is a kerületnek köszönhetem. Remek közösségi élet volt, kiváló pedagógusok, akik finoman terelgettek minket az értékek felé. A kerületi zeneiskolában tanultam klarinétozni, s a mai közösségi házban játszott az első zenekarom a Klub. Minket valóban eltéphetetlen szálak fűznek ide. Munka, tanulás, barátok, hagyományok és szerelmek, amiktől mind gazdagabb és értékesebb lett a hely, s maga az életünk.

– Tizenhárom éve vezeted az Óbudai Művelődési Központot, s ez arra is jó lehetőség, hogy családon kívül is tovább örökítsd ezt a szellemet.

Fiatalon is éreztem, hogy mennyit adhat egy közösségnek az, akinek fontos a körülötte élők élete is. Tanáraim, mestereim sora munkálkodott azon, hogy szép, és tartalmas legyen az életünk. Nagy ajándék a sorstól, hogy ezt a szellemet tovább vihetem. Ma, amikor mindenki rohan, és semmire sem ér rá, még hangsúlyosabb szerep jut nekünk. Szerettem az eddigi munkáimat is, ma is jó kapcsolatot ápolok az egykori kollégákkal, de ezt a munkát talán mindennél jobban szeretem. Az éppen jubiláló ÓMK-ba én haza jöttem. És mindig jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy kicsik és nyugdíjasok töltik meg a házat év- és napszaktól függetlenül. Ráadásul a Barátság parki tábor és Sóstó is lehetőséget nyújt arra, hogy kibontakozzon népművelői hajlamom. A sporttól a zenéig, a tudományoktól a hobbi szakkörökig mind arra ad esélyt, hogy lelkes kollégáimmal nevelhessünk, szórakoztassunk minden betérőt, s részesei legyünk az újabb közösségek formálásának is.

S hogy Gödöllői Lajos jól teljesíti ezt a missziót, ékesen bizonyítja az is, hogy egykori kollégái, művész barátai a jubileumi év rendezvényein, a ház köszöntésével, dicséretével kezdik a műsorukat. Van mire büszkének lennie, hiszen a kerületi művészei is hálásan gondolnak arra, hogy a ház mindig otthont ad hozzá, hogy megmutatkozzanak, hogy munkájukkal, szeretetükkel tovább erősödjenek a gyökerek, amik a múltból táplálkozva a jövőt készítik elő.

Egy évvel később, 2006-ban, megérdemelten lett a kerület díszpolgára, s tán ez volt az első alkalom, amikor szinte gyermeki őszinteséggel örült az elismerésnek. Boldogan sütkérezett az őt körülvevő szeretetben, s a pihenés helyett újult erővel tervezgetett. Pedig a lelke mélyén pár éve már harcot vívott benne az igazgató és a nagypapa. Rajongásig szerette a családját, és szeretett volna minél több időt tölteni az unokákkal. Sajnos azt már nem érhette meg, hogy kezében tartsa a világra készülődő unokát, de minden bizonnyal neki is jut majd az örökségből, ami generációkon át Óbudához, Csillaghegyhez köti a családot.

Vincze Mara