Meghalt a festészet, éljen a festészet!
A T-Art Alapítvány mára kb. 600 alkotást számláló gyűjteményét egy óbudai művész-házaspár, Tenk László festőművész és felesége hozták létre 1990-ben. Az alapítvány a rendszerváltozás után, a korlátokkal küzdő állami művészettámogató rendszer alternatívájaként jött létre, hogy a megszűnő és megalázó korábbi képzőművészet-politikai rendszer helyett új utakat nyisson a kortárs képzőművészet civil menedzselésének. A kollekció építését Tenk László kortárs festményekből álló saját házi gyűjteménye felajánlásával indította el, majd hamarosan sok művészbarátja, később pedig a kuratórium által meghívott kortárs alkotók is csatlakoztak a mára kb. 150 művészből álló adományozói körhöz. A gyűjtemény-építés mellett az alapítvány számos országos nagyméretű kiállítást és egyéni tárlatot szervezett, több művészeti könyvsorozatot adott ki, és állandó közreműködője, tanácsadója az óbudai képzőművészeti eseményeknek is.
A T-Art Alapítvány idei, a Magyar Festészet Napja alkalmából rendezett kiállítása annak az öt részes sorozatnak a harmadik állomása, amely az alapítvány létrejöttének 30. évfordulóját ünnepli meg. A szeptemberi grafikai, majd az október elején nyílt fiatal művészeket felsorakoztató tárlat után jelen kiállítás az alapítvány aktív festőművészeinek munkáit mutatja be. Az itt látható alkotások a festők aktuális, frissen festett művei, míg az Esernyős Galériában rendezett párhuzamos tárlaton a gyűjteményben lévő, az alapítványnak adományozott munkáik szerepelnek.
A T-Art Alapítvány nevét egyrészt alapítójáról, Tenk László festőművészről kapta, másrészt utal arra a szerepvállalásra, amit 30 éve tölt be a mai magyar képzőművészet terén: a kortárs táblakép-festészet kvalitásait megtartó és felmutató, értékmentő küldetésére. (Ezt a szemléletmódot tükrözi az alapítvány logója is, amelyben a betűk egyszerre alkotják egy védelmező, értékőrző híd formáját, és ugyanakkor egy nyitott, tárt kapu alakját is.) És bár Delaroch-tól Danto-ig számtalan alkotó és elméletíró mondta ki a 19. és 20. század során a festészet és a művészet halálát − hol a fényképezés, hol a konceptualitás térnyerésének okán − az alapítvány festészet napi kiállítása ennek ellenkezőjét bizonyítja.
A San Marco Galéria 2020-as festészetnapi kiállítására közel 30 művész adott be munkát. Mivel az alapítványhoz csatlakozó művészeknek és az alapítványi szemléletnek is sajátossága, hogy az önálló művészi utat, az egyedi sorsból és szubjektumból táplálkozó személyes önkifejezést részesíti előnyben, ezért a kiállításra is az jellemző, hogy az egy térben sorakozó művek mind autonóm, egymástól független, más-más stílusban létrejött, saját magánmitológiát mutató alkotások.
Olyan festmények, amelyekben ugyanakkor közös a festészet materiális érzékiségének és a tradicionális szakma-technikai tudásnak a jelenléte, valamint a legmélyebb, emocionális töltöttségű művészi szubjektum festménybe transzponált megnyilatkozása. Legyenek akár absztrakt, akár elvont, akár figurális vagy egyenesen realista kompozíciók, művészi üzenetük érzelmi ereje visszatarthatatlanul hatása alá vonja a befogadót. Ez az expresszivitás, ez a kifejező erő − ami az emberi lélek rezdüléseinek festői nyelven való megfogalmazására törekszik − jellemzi a T-Art szemléletét, és tartja össze három évtizede művészeit.
Garami Gréta
