Ősrégi tapasztalat, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legkönnyebben, s ha mindezt játékos formában tehetik, akkor könnyebben rögzül az új ismeret.
Mi felnőttek, de sokszor hallottuk, hogy „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”, s mi mégis gyakran megfeledkezünk erről.
Ezért is jó látni, hogy a gyerekeink, unokáink mennyivel természetesebben építik be a mindennapjaikba, cselekedeteikbe a környezettudatos viselkedést. Ehhez persze szükség van arra, hogy már egészen apró korukban kialakítsuk bennük ezt a szemléletet. Jó, ha a felnőttek példáján tanulják meg, mert, ha csak beszélünk róla, de a cselekedeteink nem támasztják alá a szavainkat, akkor sokkal nehezebb dolgunk van.
A Civil Ház ÖKO Mesekuckója rendszeresen remek lehetőséget kínál arra, hogy mindezt játszva, szórakozva tanulhassák meg a gyermekeink, unokáink. Az Európalánta Egyesület hét éve nyújt ehhez segítséget programjaival, munkafüzeteivel, mesedobozaival tudtam meg Szűcs Krisztinától az egyesület sajtósától, aki négy gyermekén tudja tesztelni mindezt.
Mimó és Csipek a Víz világnapján ünnepelni hívja a gyerekeket és közben ezernyi fontos dolgot tanulhatnak a varázsos, izgalmas vízi világról és lakóiról. S míg a tanulságokkal teli mesén jól szórakoznak a kicsik, hatalmasra nő bennük az empátia. Mondhatjuk persze mi is, hogy a víz drága kincs, nem szabad pazarolni sem a fürdőszobában, sem a konyhában, lássuk be, hogy amikor egy ebihal óvoda bájos békapalántáinak az élete múlik ezen, az jobban megragad bennük, mint egy hétköznapi figyelmeztetés. A gyerekek egyébként is imádnak szétválogatni, s hogy közben megtanulják, hogy miért hasznos a szelektív hulladékgyűjtés, mit jelent az újrahasznosítás. Ezért is van úgy, hogy a mesét mindig interaktív kézműves foglalkozás követi, ahol kitárgyalhatják a látottakat, elkészíthetnek a mese inspirálta bábokat, figurákat, s ezt haza is vihetik. Ezáltal nem csak egy kedves emlék költözik a szobájukba, hanem egy hasznos emlékeztető, hogy ne feledjék a látottakat, tanultakat.
Minél többet tudnak meg a környezetükről, annál inkább tudatosul bennük, hogy mi a különbség ez esetben a strandon, vagy a fürdőszobában pancsolás között. Mert lássuk be a gyerekek többsége imád a vízben és a vízzel játszani, s miért is fordulna meg ebben a korban a fejében, hogy a pazarlás előbb, utóbb azzal jár, hogy vészesen megcsappan az amúgy sem mindenhol bőséges vízkészletünk? S hogy ez szorosan kapcsolódik az éghajlathoz, az erdők kivágásához, a nagyvonalú és meggondolatlan csomagolástechnikához, hiszen mi magunk sem túl gyakran illesztjük össze ezeket, pedig a jövőnk a tét.
Ezen a programon például béka matricát kapnak, amit kiragaszthatnak a fürdőszobában, s így biztosan nem folyatják feleslegesen a vizet a fogmosásnál, nem pancsolnak órákig kézmosás ürügyén.
Meglepetésként tapintható közelségbe kerülnek a mese néhány szereplőjéhez is. Láthatnak halacskát, megsimogathatnak teknőspáncélt, levedlett vízisikló bőrt, így igazán izgalmas, szórakoztató és tanulságos délelőtt vár rájuk ezúttal is.
S ha a szülők szeretnék otthon is folytatni a csemeték szórakoztatását, izgalmas programmal feldobni egy esős hétvégét, vagy délutánt, akkor a munkafüzetek, bábokat is tartalmazó mesedobozok nyújtanak erre lehetőséget nekik.
Vincze Mara
