Zenél a mozi!

Zenél a mozi!

Ősrégi szerelem az ABBA

Janza Kata számára mindig ünnep, ha szűkebb pátriájában állhat színpadra, s most ez megtriplázódik azzal, hogy kedvenc együttese dalait énekelheti, kedvenc kolléganői egyikével.

– Az ABBA nálam egy nagyon régi szerelem, hiszen a kezdetektől megszállott rajongója voltam a formációnak. S hogy miért, annak több oka van. Mindig is szerettem a dallamos, szövegükben komoly mondanivalót hordozó dalokat. Márpedig az övék ilyen.

Nem a film és nem is a musical adta az ötletet, egyszerűen imádom hallgatni és énekelni a számaikat. Két kolléganőmmel is éneklem a műsort. Polyák Lillával azonos korosztályhoz tartozunk, gyakran formálunk meg azonos szerepeket. Siménfalvy Ágotára pedig a kezdetektől felnézek. Egyszerűen fantasztikus, ahogy játszik és énekel. Azonnal kiderül róla, hogy komoly zenei alapokkal rendelkezik, s nem okoz gondot számára a több szólamban való éneklés. Márpedig az ABBA repertoárjának egyfajta véd- és ismertetőjegye volt a fantasztikus, többszólamú hangzás. Én csak szuperlatívuszokban tudok erről beszélni, s egyszerűen lubickolok a lehetőségben, ha tőlük énekelhetek. Az meg hab a tortán, hogy Ágota ezt olyan természetességgel teszi, mintha csak levegőt venne. Nekem jó iskolát jelentettek ehhez a Bergendy zenekarral töltött évek, ahol stabil alapokat szereztem.

– Úgy beszélsz az ABBA zenekarról, mint egy mániákus rajongó.

– Mert az is vagyok a kezdetek óta. Nagy ajándék lenne a sorstól, ha igaznak bizonyulna a hír, miszerint jövőre koncertet adnak, főleg, ha ott is lehetnék! Tíz év alatt több mint 100 dal, s szinte valamennyi világsláger, ezt azért kevesen mondhatják el magukról. Nem véletlen, hogy a dalaikból film és musical is született, s a közönség érdeklődése is töretlen.

– Ha már a közönségnél tartunk. Rengeteget játszol az Operett Színházban és az ország különböző pontjain, de Óbuda és Csillaghegy máig az első helyen van a szívedben.

– Való igaz, sosem mondok nemet, ha a kerületből érkezik felkérés, s ennek főként érzelmi okai vannak. Csillaghegyen születtem, Békáson voltam középiskolás, s bár próbáltam „hűtlen” lenni, hamar beláttam, hogy én akkor vagyok boldog, ha a szüleim közelségében élek. Mindig van bennem egy egészséges drukk a fellépések előtt, de ha „otthon” van előadásom akkor ez a duplájára nő. Itt mindenkit ismerek és mindenki ismer. Ezért tart egy bevásárlás olyan hosszú ideig, mert mindig találkozok valakivel és elbeszélgetjük az időt. Itt a közönség a szomszédokból, iskolatársakból, tanárokból áll, s ez a létszám csak tovább dagad, mert a gyerekeim is ide kötnek ezer szálon. Márpedig az ember a szokásosnál is jobban kitesz magáért, hogy nehogy csalódnia kelljen benne a szülők barátainak és a saját ismerősöknek, barátoknak. Van egy különös vonzása, melegsége az itteni közösségeknek, nem véletlen, hogy generációk óta legendás a kerület lokálpatriotizmusa.

Sőt, van egy óbudai egyvelegem a repertoárban, amivel turnézni szoktunk, s bizony büszkén vallom meg a konferálásnál, hogy óbudai, pontosabban véve csillaghegyi vagyok, s elérzékenyülök, amikor a közönség velem énekli a dalokat.

–A lányod Janka, már pályaválasztás előtt áll, nem kacérkodott, hogy a színpadot válassza?

– Nála a színpad hobbi. Táncversenyekre jár, helyi irodalmi műsorokban szaval, de végül mégis a nagyi nyomdokait követve jogásznak tanul. Volt ugyan egy beszélgetésünk, amikor azt puhatolta, hogy mi lenne, ha a szülők útját választaná? Őszintén beszéltem neki a hivatásunk szépségéről és az árnyoldaláról is, majd abban maradtunk, hogy ezt neki kell eldönteni. Azt mondta, hogy csak ezt szerette volna hallani, most a jogot választja, aztán majd a végén kiderül, hogy a szereplés hobbi marad, vagy kipróbálja ott is magát.

Samu már gyanúsabb ezen a téren, bár ő még csak 10 éves, neki még lesz ideje eldönteni bőven, hogy mit is válasszon, de kétségtelenül élvezi a szereplést. Van otthon egy saját társulatunk, ahol még az Anyukám is igen aktív. Nem véletlen, hiszen azután döntött a jog mellett, miután a harmadik rostán kiesett a főiskolai felvételin. Igazi olaszos temperamentumú színház a mienk.

– Kanyarodjunk vissza az ABBA dalokhoz. Van kedvenced közülük, vagy mindet imádod?

– Valamennyit imádom, de talán mégis a Happy New Year a legkedvesebb a gazdag dallamvilága miatt, s nagy bánatom, hogy az aktualitása okán ritkábban hallható és előadható. Annyit elárulhatok, hogy én bizony beleszerkesztettem a műsorunkba, így szombaton este a vetítés előtt felcsendül ez is, így minden bizonnyal mi leszünk Ágotával az első idén, akik boldog Újévet kívánnak a közönségnek.

Mindenkit szeretettel várunk, hiszen a mi műsorunk után egy fantasztikus sikerfilm, a Mama Mia kerül vetítésre, melyben a világsztárok egy négyzetméterre jutó aránya egészen rendkívüli.

Én is arra bíztatok mindenkit, hogy töltse velünk a Csillaghegyi Közösségi Házban ezt az estét, ahol egy fantasztikus kettős élő fellépése után egy remek filmet láthatnak, mely egyszerre idézi fel a fiatalságunkat, s a nyár gondtalanságának hangulatát. Nem is árt átismételni a filmet, mert a hírek szerint, már készül a következő rész!

Vincze Mara