Kedves Közönségünk!
Új sorozatunkkal szeretnénk kicsit közelebb hozni Önökhoz fellépő
művészeinket. Az 5 kérdés a kulisszák mögött sorozatban kedvenceink
osztják meg velünk személyes élményeiket, gondolataikat, és immár
személyes ismerősként köszönthessük őket a színpadon. Fogadják
szeretettel válaszadónkat.
Aki válaszol: Paár Julcsi
Énekes zeneterapeuta, számos nép-és világzenei formáció tagja, emellett
méltán híresek gyerekeknek szóló meselemezei, koncertjei is.
Minket hónapról-hónapra elvarázsol a Dúdolj! Ringass! Táncolj!
mesekoncerteken, a Csillaghegyi Közösségi Házban.
Van-e valamilyen kötődése Óbudához?
Már majdnem rávágtam, hogy nincsen, azon kívül, hogy 7 éve kétheti és
havi rendszerességgel tartok több óbudai helyszínen is családoknak szóló
zeneterápiás szemléletű foglalkozásokat. De valahonnan mégiscsak
eszembe jutott, hogy anyai nagymamám gyerekként, a családjával a
Római parton élt. Nagyon szerette ezt a miliőt, a Duna part közelségét,
sokat mesélt róla.
Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
Én az a típus voltam, akinek nem volt egy konkrét elképzelése arról, hogy
mi akar lenni. Vannak gyerekek, akiknek konkrét képek jelennek meg:
balerinák, orvosok, feltalálók… engem úgy érzem túl sok minden érdekelt;
a természet, a zene, az állatok, a rajzolás, a mesék világa, a saját
fantáziavilágom, az emberek közelsége. Ebből a sok-sok mindenből
maradt meg a zene és az embrek közelsége. Így lettem én zenész és
zeneterapeuta.
Mi foglalkoztatja mostanában a legjobban?
Aggasztanak a világ gondjai, hiszen felelősséggel tartozom én is; a
társadalom részeként, anyaként és a szakmámból kifolyólag másokért,
magamért. De pont azon dolgozom azt hiszem a legtöbbet, hogy saját
léptékünkben találjunk megoldásokat, önmagunk és a világ kérdéseire. Az
én eszközöm ebben a válaszadásban természetesen a zene. Álmodozó
típus vagyok, de egy szempillantás alatt vissza tudok érkezni az itt-és-
mostba, a zenéimben pedig ezt a kettőt ötvözöm. Talán ez foglalkoztat
legjobban: álom és valóság határán lenni.
Mi volt a legnagyobb kalandja, amire szívesen emlékszik vissza?
A 2020-as év elején Indiában jártam. Talán ezt az utazást mondhatom
életem eddigi legnagyobb kalandjának. Csodás hely, különleges
atmoszféra, lenyűgőző kulturális kavalkád, és nem utolsó sorban
gondolatébresztő a “kényelmes európai” mindennapok tükrében. Pont a
pandémiás időszak előtti utolsó utam volt, ez a 12 nap Indiában. Úgy
érzem, ajándékba kaptam ezt a sűrű élmény-szövetet, hogy legyen miből
inspirálódni, töltődni.
Mi a kedvenc étele, amit el is tud készít?
Húúú, erre a kérdésre igazán nehéz válaszolnom, mert nagyon szeretek
főzni is, és enni is. Igazából minden nap főzök, a családom miatt is, és
persze magam miatt is. A főzés egyszerűen kikapcsol, és egy másik
dimenzióba helyez, főleg olyankor, amikor sok szellemi munkát végzek,
zenei szerkesztek, hangszerelek, dalt írok. Ezekben a folyamatokban
jólesik valami kézzel fogható, valóságos, ösztönös és éltető
tevékenységgel lazítani. Nekem ilyen a főzés. A férjem szerint viszont,
azért szeretek főzni, mert a konyhában is alkothatok – és lehet van benne
valami. Mostanában a lassú folyamatok esnek a legjobban, például a 6-8
órán át főzött marhahúsleves, gazdagon fűszerelve és zöldségelve.
November 4., Dúdolj! Ringass! Táncolj! 9.15-től és 10.30-tól
Csillaghegyi Közösségi Ház
Tovább a programhoz
