Ki nem satírozta át gyerekkorában a kétforintost, hogy játékpénzt készítsen magának? De nem csak a pénzérmékkel lehet ezt játszani: ha óvatosan átdörzsöljük, a fal, a járólap, a csempe felülete is izgalmas formákat teremt.
Szabó László Tapolcán élő festőművész a véletlennek köszönhette, hogy több mint húsz évvel ezelőtt újra felfedezte a gyerekkori játékot, hogy aztán abból egy sajátos művészi világot teremtsen. Az Óbudai Kulturális Központban áprilisban bemutatkozó művész képein a réges-régi, mindenki által ismert technikával rajzolt gondolatokkal ismerkedhet meg a látogató. Munkája valamennyi darabjának alapja a frottázs vagyis az átdörzsölés.
- Tulajdonképpen a szükség szülte az ötletet, amikor egy olajfestményhez készítettem alapozást. Mivel nem volt megfelelő vásznam, kátránypapírt fedtem le ragasztós anyaggal, elnagyoltan, vastagon, hogy “megálljon” rajta az olajfesték. Olyan érdekes felület alakult így ki, hogy kíváncsiságból egy papírlapon megcsináltam a pozitívját, vagyis átdörzsöltem. Elkezdtem ezzel kísérletezni, és ugyan teljesen esetleges jelleggel, de izgalmas képi látványokat kaptam. Ezek egymás mellé komponálásával készültek az első frottázsképeim. Aztán hosszú évekig nem igazán jutottam ennél tovább. Közel húsz év telt el így. Három éve tértem vissza a frottázsokhoz, akkor találtam rá arra a megoldásra, aminek hiánya korábban gátat szabott a továbblépésnek. Rájöttem, hogyan lehet ezeket a felületeket megtervezve, tudatosan előállítani. Formailag egyre bonyolultabb alapokat sikerült alkotnom, és ma már a nagyobb méret sem okoz problémát, miközben a születő munkáimmal továbbra is kísérletezem.
Az alaptechnika, az átdörzsölés nem változott, de az előkészítő folyamathoz olyan eljárásokat kísérleteztem ki, amiktől izgalmas és egyedi munkák születhetnek. Változatlanul kátránypapírt használok alapként, mert szeretem ezt az érdes, durva anyagot, ami átdörzsölve érdekes, vibráló felületet ad, és az alapozott részbe belerajzolt vonalak, vonalhálók életre kelhetnek. - Ez a technika meglehetősen idő- és munkaigényesnek tűnik. Mennyi ideig készül egy-egy kép?
- A rajzolatokat előre megtervezem, kis vázlatokat készítek, majd ezeket felnagyítom és felviszem az alapra. A színesnek szánt formákat vízfestékkel előfestem. Az átdörzsölés után végül egy lemezre kasírozom a kész munkát, és a kép szépen kisimul. Egy-egy mű elkészítése több napot, hetet is igényel, de nagyon izgalmas, inspiráló folyamat.
- A művésztársai közül kevesen használják ezt a technikát.
- Ha csinálják is, leginkább képi elemként, egy-egy részlet erejéig. Erős szándékom, hogy munkáimmal népszerűsítsem is ezt az ősi technikát, amelyet már a korai századokban ismertek az őseink: sírfeliratokat, kőbe vésett motívumokat kopíroztak, dörzsöltek át. Amikor egy-egy kiállításomon interaktív foglalkozások keretében lehetőségük nyílt gyermekcsoportoknak, diákoknak is kipróbálni a frottázs technikáját az általuk megkeresett felületeken, nagy élvezettel készítették el a maguk kis műveit.
- A képeit behálózó vonalak összefonódásokról, kötöttségekről szólnak, és van, amelyik a szimbiózisról. Miért éppen ilyen formákká görbülnek a vonalak?
- Korábban rengeteg, főleg balatoni tájképet, csendéletet festettem, voltak olyan munkáim, amiket csak kenyér-képeknek neveztem és bár szakmailag nem büszkélkedem velük, a családomnak megélhetést jelentettek. De ez a múlt, és szerencsére az utóbbi két évtizedben egy olyan mesterséget űzhettem, amibe beleszerettem: kitanultam a bútorok, műtárgyak restaurálását, amit örömmel csinálok. Így igazából a művészetemben nem kellett megalkudnom. Bútorokat már nem nagyon, de festményeket, képkereteket manapság is restaurálok. Ezek mellett különböző műfajokban is alkottam. De pár éve újra a frottázs felé fordult a figyelmem. Ennek a technikának a továbbfejlesztett változatában találtam meg magam számára a kiteljesedés lehetőségét, és olyan témákkal szeretnék foglalkozni ezen keresztül, melyekkel méltatlanul keveset törődünk. Mint például az emberi kapcsolataink…
