Csodás női energiák lengik be az Óbudai Kulturális Központ Szívből nő című kiállítását, ahol két óbudai festőművésznő és tanár barátnő páros tárlata lesz látható. A két óbudai művész egy csoportos kiállításon találkozott össze és csodálkozva látták, hogy mennyi közös van bennük, hasonlóak a munkáik, és ebből a hasonlóságból barátság szövődött. A két vérbeli nő életében kiemelt szerepet kap a női lét intenzív megélése, annak minden örömével és nehézségével együtt, melyek alkotásaikban öltenek testet. A kiállítás anyagában azonosulhatunk a női sors szívdobbantó pillanataival: a születés, az anyaság, a család, a gyerekkori élmények és a felnőttkori feladatok fontosságával.
Kabay Tilda festőművész egyénisége, kisugárzása varázslatos, bájos és üde, és ez munkáiban is visszaköszön. Egyedi stílusa, színes személyisége lenyomatot hagy mindenen, amihez a keze ér.
Kabay Tilda
Hogyan lett festőművész? Mi motivált?
Úgy szoktam mondani, bizseregnek az ujjaim. Már gyerekkoromban rajzoltam mindenre mindennel szó szerint: fehér falra ceruzával, kanapéra rúzzsal, fizikakönyvbe tollal… Általános iskola után szerettem volna azonnal képzőművészettel foglalkozni, de szakiskola helyett gimnáziumba jártam, mert a szüleim úgy érezték, onnan több a lehetőség a továbbtanulásra, onnan még bármi lehetek. El is tért az utam kicsit, mert elsőre magyartanár lettem. Imádom az irodalmat, tele a lakás könyvekkel, ezt láttam otthon. Már kisiskolásként jártam apukámmal a könyvtárakat. Adta magát a magyar szak elsőre.
Azonban a festésről, rajzolásról nem tudtam lemondani, így a második diplomámmal rajz, művészettörténet szakos tanár lettem, mivel az akkori munkahelyem, az Erdőalja úti Általános Iskola (jelenleg II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) rajztanárként tudott visszavenni a szülési szabadság után.
Mindig érdekeltek az emberek, az arcok mögött rejlő történetek, a mesék világa, a természet, és mindezt szerettem volna megörökíteni, továbbadni másoknak is. Az ember pedagógusként nevel, formál, értékeket közvetít, és a festményeimmel olyan történeteket mesélek el, amik szintén ezeket a célokat szolgálják, és a gyönyörködtetés mellett az apró részletek általam kedvelt szimbólumokat rejtenek.
Mi az, amit szeret a nőiségben?
A női lét összetettségét. Ahhoz, hogy ezt szeretni tudjuk, meg kell érni.
Gyerekként, majd kamaszként úgy tűnik, a fiúknak könnyebb sorsa, több lehetősége van. Egy nő nem attól lesz felnőtt, hogy azt gondolja, ez nem is úgy van, vagy elfogadja az alárendeltséget, hanem attól, hogy már nem hasonlítja össze magát a teremtés koronáival, hanem tudja, hogy ő maga a teremtés. Ez erőteljes, sarkított megfogalmazásnak tűnhet, de nekem ez a tapasztalatom. Olyan összetett életet kell élnünk nekünk nőknek a mai világban, hogy ha nem fogadjuk el a női létünket, ha a kihívásaira nem úgy tekintünk, mint lehetőségekre, akkor a megfelelési kényszer csak nehézségekkel szembesít minket. Próbálhatunk a szerepeinkkel MEGKÜZDENI, de sokkal jobb jól JÁTSZANI. Én ezt érzem a kulcsszavaknak a nőiességben és a festészetben is: lehetőség és játékosság.
Van-e egy meghatározó nőalak, ikon az életében, aki motiválja?
Családom nőalakjai, dédanyáim, nagyanyáim mind nagyon erős egyéniségek voltak, szépek, erősek, elszántak: csupa példakép. Mindegyikhez erősen kötődtem, őrzöm az emléküket, bennem élnek tovább. Azonban szeretném kiemelni azt két nőt az életemben, akiktől a mai napig tanulom, hogyan kell, hogyan lehet szeretni, akik az előttem és utánam lévő láncszemek: az anyukám és a lányom. Nem véletlen, hogy mindhárman ugyanazt a nevet viseljük, Tilda, aminek jelentése „harcos nő”. A családunkért, gyerekeinkért, szeretteinkért mindhárman a végsőkig küzdünk. Anyukám szeretete örökre körbe ölel, a lányomat pedig a világ legbátrabb nőjének, anyukájának tartom.
Ők az én példaképeim.
Most, sikeres művészként és tanárként mit üzenne egykori kislány önmagának?
Azt, hogy legyen makacs, kezdje előbb a festőképzést. Ne legyen annyira jó kislány, ne akarjon annyira megfelelni, inkább higgyen jobban az álmaiban, és hajrá! Persze az élet kegyes volt, így is ide jutottam, csak kihagyhattam volna pár felesleges kanyart. Félreértés ne essék, nem vagyok elégedetlen. Úgy érzem, a helyemen vagyok. Szeretek művésztanár lenni, szeretem továbbadni, amit megtanultam.
Mik a jövőbeni tervei?
Festeni, festeni, festeni – de nem a padlásnak. Szeretnék minél több emberhez eljutni az alkotásaimmal, és átadni nekik az élet szeretetét, hogy megbecsüljék, hogy ne csak a rosszat lássák ebben a borús világban, a másik emberben, hanem nyújtsanak kezet egymásnak.
A kiállítótárs és barátnő, Tremmel Hudik Katalin életében és munkáiban a szakralitás komoly szerepet játszik. Művei hasonlóan varázslatosak, elgondolkodtatóak, sugárzóan nőiesek, mindenkit megszólítanak.
Tremmel Hudik Katalin
Hogyan lett festőművész? Mi motivált?
A Képzőművészeti Egyetemen diplomáztam, mint festőrestaurátor művész, és éveken át dolgoztam a szakmámban. Szebbnél szebb műalkotásokkal foglalkozhattam, miközben a szakrális témájú művek egyre mélyebben megérintettek. Idővel bennem is kialakult a vágy arra, hogy autonóm módon ez irányú érintettségemet megmutassam, a bennem élő Istenképet kifejezzem, vászonra vessem, érzéseimet, gondolataimat megfessem.
Mi az, amit szeret a nőiségben?
Isten adta ajándéknak tekintem azt, hogy nőnek teremtett. Mindig is elégedetten, örömmel és lelkesedéssel éltem, élem meg, hogy lányka lehettem, majd nővé válva asszony, feleség, anya lehetek. Talán azért, mert nőként művész is vagyok, s mert a művészek szerintem extrán érzékenyebben tapasztalják meg a világ lelkének rezdüléseit, úgy érzem, mi nők tudjuk kedvesebbé, élhetőbbé, szebbé simogatni a körülöttünk élők lelkét. Amikor nők együtt, egy célért, lelki szövetségben együtt alkotnak, teremtenek, összefognak vagy küzdenek, ott csodák születnek, történnek.
S hogy mit szeretek legjobban? Nőiességem és tulajdonképpen életem kétségtelenül legnagyobb ajándéka az, hogy feleség és négy gyermek édesanyja lehetek! Na, ezt nem cserélném el semmiért sem!
Van-e egy meghatározó nőalak, ikon az életében, aki motiválja?
Nem egy, inkább több példát is látok magam előtt: Anyukám nagyon meghatározó szerepet játszott az életemben, főleg fiatal koromban, amíg még otthon éltem. Vele szinte mindent meg tudtam beszélni, biztos és szeretetteljes háttért jelentett számomra. Később a szent nők, asszonyok életpéldáját igyekeztem ellesni és beépíteni magamba. De valójában nem is kell messze tekintenem, mert van mellettem egy-két olyan barátnőm, akiknek küzdelmeiből és az élethez való reményteli és örömteli hozzáállásából rengeteget meríthetek.
Most, sikeres művészként és tanárként mit üzenne egykori kislány önmagának?
Egyáltalán sikeres lennék? A világ értékválasztása, az emberek elismerése szerint nem biztos. De ha abban az értelemben tekintem, hogy sikerült-e közelebb jutnom ahhoz az énemhez, melyet a jó Isten megálmodott rólam, akkor bízom benne, hogy igen, ez talán egyre inkább sikerül! S azt üzenném az egykori kislány önmagamnak, nagyon jól tette, hogy mert nagyokat álmodni, hihetetlennek tűnő terveket megcélozni és még jobban tette, hogy kitartott és megküzdött értük!
Mik a jövőbeni tervei?
Még jobb feleséggé, anyává, (majd remélhetőleg nagymamává is), pedagógussá és festővé válni. A sorrend mindegy… Csak sikerüljön!
Szívből nő - Kabay Tilda és Tremmel Hudik Katalin festőművésznők közös kiállítása
Időpont:
2025. március 20. 18:30 - április 14. 16:00
Helyszín:
Óbudai Kulturális Központ
Kapcsolódó program:
Szívből nő tárlatvezetés